A nyugalom szigete – Élet a karácsondi autista lakóotthonban

Az alábbiakban részleteket közlünk Ádám Rebeka Nóra írásából.

Az Autista Segítő Központ 1999-ben kezdte meg működését, fenntartója a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. Négy tagintézményből áll, és komplex ellátást biztosít az autizmussal élő gyermekek és felnőttek számára. Az általános iskola ötven fő fogadására alkalmas; az oktatás jelenleg nyolc kislétszámú csoportban zajlik, gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek közreműködésével. Az intézmény része a fogyatékos személyek otthona és a fogyatékos személyek gondozóháza is, amely huszonöt fő számára biztosít állandó bentlakási lehetőséget. Ide elsősorban azok a tanköteles gyermekek érkeznek, akik az ország távolabbi részeiből jönnek, hiszen az ellátási területük országos kiterjedésű.

Ez a három intézmény a gyöngyös-alsóvárosi ferences templom kolostorépületében kapott helyet. A felnőttek ellátását biztosító lakóotthon ezzel szemben Karácsondon működik, Gyöngyöstől mintegy 12 kilométerre, az autista majorság területén, amely egyben a foglalkoztatás helyszíne is. (...)

A karácsondi lakóotthon 2009-ben kezdte meg működését ápoló-gondozó célú intézményként. Tíz férőhellyel rendelkezik: jelenleg hat fiatalember és négy hölgy él itt, kétágyas szobákban elhelyezve. Az otthon feladata, hogy az önkiszolgálásra részben képes, ugyanakkor folyamatos felügyeletre szoruló, autizmussal élő felnőttek számára biztosítsa az életkoruknak, egészségi állapotuknak és önellátási képességeiknek megfelelő gondozást, foglalkoztatást és lakhatást.

Hegyi Barbara, a lakóotthon vezetője kalauzol végig bennünket az épületen és a birtokon. (...) az intézmény különlegessége egyrészt a stabil és kiszámítható fenntartásban áll, másrészt abban a komplex szemléletben, amely az ellátás egészét áthatja. „Már hatéves kortól tudunk autizmussal élő gyermekeket fogadni az iskolában, a felnőttellátás pedig – jellegéből adódóan – akár élethosszig tartó biztonságot nyújt. A lakóotthon működése így sok tekintetben egy idősek otthonához hasonlítható, kifejezetten az autizmus sajátosságaihoz igazítva.” (...) az évek során minimális volt a személyi változás, az otthon munkatársai ugyanazokkal az ellátottakkal dolgoznak immár tizenhét éve, szoros együttműködésben a családokkal. Ennek köszönhetően nemcsak a lakók mindennapjait, hanem örömeiket, nehézségeiket, egyéni életútjukat is mélyen ismerik.

„Fontos szemléletünk, hogy a fejlesztés nem kizárólag az ellátottra irányul, hanem a családot is bevonja. Folyamatos kapcsolatban vagyunk a hozzátartozókkal: megosztjuk egymással a tapasztalatokat, közösen keresünk megoldásokat viselkedési nehézségek esetén. Az évek során sajnos több szülőt is elveszítettünk, ugyanakkor sok esetben a testvérek vették át a gondnoki feladatokat, így az ellátottak továbbra is családi környezethez kötődve élhetnek.” (...) a cél minden esetben a családok tehermentesítése rugalmasan alkalmazkodva az egyéni élethelyzetekhez.

Az intézményben az autizmus teljes spektruma jelen van: a nem beszélő, súlyosan érintett ellátottaktól az ép intellektusú, magasan funkcionáló személyekig. Ennek ellenére a közösség működőképes, sőt támogató. (...) 

Szobáról szobára haladva egyből szembetűnik a különbség a különböző életterek között. Van, ahol aprólékosan berendezett környezet fogad minket: polcokon sorakozó apró tárgyak, hobbikellékek vagy gondosan elhelyezett képek a falon. Más szobák ezzel szemben szinte teljesen puritánok – egyszerű bútorok, üres falak, néhol még függöny sincs az ablakon. Ezek a különbségek nem véletlenek: az autizmus spektrumának sokféleségét tükrözik; pontosabban azt, ki mennyi ingert visel el, mire van szüksége ahhoz, hogy biztonságban és nyugalomban érezze magát a saját terében.

(...) A mindennapokban kiemelt szerepet kap a kiszámíthatóság. A névre szóló írott és képes napirendek előre jelzik, mikor mi fog történni, milyen sorrendben és hol. Ez jelentősen csökkenti a szorongást, és biztonságérzetet nyújt a lakók számára. „A szabadidős tevékenységek egyénre szabottak: van, aki templomba jár és levelet ír a Szűzanyának, más a zenét, az olvasást, a biciklizést, a mozit vagy épp a cukrászdát részesíti előnyben. A heti rendszerességű foglalkozások közé tartozik a gyógytorna, a zenefoglalkozás, a kézműves tevékenységek és a kirándulás is, amelynek célját gyakran maguk az ellátottak választják ki.” 

A lakóotthoni fejlesztés fókusza nem az iskolai jellegű tanulás, hanem az önellátás és az önkiszolgálás. A cél, hogy az ellátottak képesek legyenek egyszerű ételek elkészítésére, saját környezetük rendben tartására és az alapvető mindennapi feladatok ellátására. Ebben a közegben a hírértéket nem egy rendkívüli esemény jelenti, hanem éppen az, ha nem történik semmi különös. (...) Sok esetben tapasztalnak jelentős fejlődést is. „Olyan ellátott is van, aki korábban passzív életet élt, ma pedig dolgozik a majorságban, önállóan vásárol és elkészíti a vacsoráját.” (...) 

„Ez tizenhét év eredménye. Amikor ide kerültek, nem innen indultunk. Ma viszont már pontosan tudják, mik a szabályok, mit jelent egy háztartás működtetése: a szennyes ruhát a mosógépbe tenni, elindítani a programot, átpakolni a szárítógépbe, összehajtogatni, majd a szekrénybe tenni. Ezeket a lépéseket ismerik és végre is hajtják.”

A majorságot 2024 májusától a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tartja fenn, a tíz ellátott közül öten itt dolgoznak. A majorság hathektáros területen működik, ebből két hektáron fóliasátrak találhatók, amelyek egész éves munkalehetőséget biztosítanak. A majorságban összesen huszonöt munkavállaló dolgozik: négy fő teljes munkaidőben, huszonegy fő pedig megváltozott munkaképességűként. Közülük nyolcan autizmussal élnek, amelyből öten a lakóotthon tagjai. A majorságban főként zöldségeket termesztenek – többek között sütőtököt, paprikát, brokkolit, karfiolt, paradicsomot, görögdinnyét és káposztaféléket –, leginkább olyasmiket, amiket a környékbeliek szívesen vásárolnak.

„Különösen nagy érték, hogy egy olyan kistelepülésen, mint Karácsond, ilyen foglalkoztatási lehetőség áll rendelkezésre. A lakóotthon közvetlenül a majorság területén helyezkedik el, így az ellátottak egyszerűen átsétálnak a munkahelyükre.” (...)

Azok az ellátottak, akik súlyosabban érintettek, a lakóotthon keretein belül végeznek foglalkoztató tevékenységeket: kiskerti munkát, virággondozást, konyhai és házimunkákat (...)

Az intézményben (...) olyan családias közösség működik, ahol mindenki megtalálja a helyét, és ahol minden apró siker, önálló tett és közösen eltöltött pillanat ünnep.

Ádám Rebeka Nóra riportja teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Ferences Média

Fotó: Andrei Iv

Magyar Kurír