A pajzs megerősít és felvértez – Szabó Ferenc SJ kapta idén a Parma fidei – Hit pajzsa díjat

A Parma fidei díjat 2002-ben Horváth Béla egykori kisgazda politikus és a már elhunyt Gyurkovics Tibor író alapította. Az elismerést minden évben egy-egy olyan egyházi személy – pap vagy szerzetes – kaphatja, aki a kommunista diktatúra alatt is hűséges maradt hitéhez, magyarságához. Az oklevél mellé járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.

A február 23-án, szombaton tartott díjátadón Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök; Mádl Dalma, egykori köztársasági elnökünk özvegye; Bolberitz Pál teológiaprofesszor, az első Parma fidei – Hit pajzsa díjas; Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója; Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára és Horváth Béla, a díj egyik alapítója is részt vett.

Horváth Béla és a házigazda Sajgó Szabolcs rövid köszöntője után Erdő Péter bíboros megáldotta a jelenlévőket, illetve röviden ismertette Mindszenty József bíboros boldoggáavatási ügyének legújabb részleteit, kiemelve, hogy a közelmúltban Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. A bíboros hozzátette: mindez fontos lépés, de ahhoz, hogy a prímást boldoggá avassák, szükség van még egy igazolt imameghallgatásra. Bár Mindszenty József esetében van dokumentált csodás gyógyulás, ennek vizsgálata és csodaként való elismerése további feladatot jelent.

Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere levélben fordult az egybegyűltekhez. Ebben szólt arról, hogy a történelem mindig kihívások elé állította az egyes népeket, de a tragédiák akkor következtek be, amikor az emberiség megkérdőjelezte Isten létét. Ilyen volt az úgynevezett „felvilágosodás” és a „nagy francia forradalom” is. Később az istentelen eszmék kitermelték magukból a nácizmust és a kommunizmust. Utóbbi is tudta, hogy legnagyobb ellenségei a keresztény hit és annak követői. A kommunista ideológia azonban nem tudta elérni célját, mert az Istenbe vetett mély hit, az emberek Isten és egymás iránti szeretete, az Egyház, a példamutató vértanúk és szentek megakadályozták.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára köszöntőjében elsőként fiatalkori emlékét idézte fel, amikor egy alkalommal találkozhatott Szabó Ferenccel. Mint mondta, ismerősei, családtagjai némi irigységgel nézték, hogy a jezsuita tudós egy könyvét neki dedikálta. A miniszterhelyettes kiemelte: sokan temették az elmúlt évszázadok során már az Egyházat. A 20. században két diktatúra is létezett, amely rendszert épített az istentelenségre. Mindkettőnek vége szakadt, ugyanakkor az Egyház, amelyet üldöztek, túlélte a megpróbáltatásokat, hiszen az sokkal több, mint tagjainak közössége. A parlamenti államtitkár Szabó Ferencről azt mondta: szellemi értelemben egész életében viselte a hit pajzsát, példát adott mindannyiunk számára, hogy mi is a hit védelmezői legyünk.

Bolberitz Pál laudációjában ismertette Szabó Ferenc életét, méltatva a díjazottat. Szólt arról, hogy Szabó Ferenc szülei földművesek voltak, de észrevették fiuk tehetségét, aki hamar kitűnt társai közül az irodalom és a francia nyelv iránti érdeklődésével. Jezsuita szerzetesi hivatása már középiskolás korában kialakult, de épp akkor lépett a rendbe, amikor azt feloszlatta a kommunista államhatalom. Az 1956-os forradalom leverése után a jezsuita elöljárók külföldre küldték a titokban a jezsuitákhoz tartozó fiatalokat. Szabó Ferenc így került 1956 novemberében először Ausztriába, majd onnan Belgiumba, ahol a Leuven melletti jezsuita főiskolán folytatta teológiai tanulmányait. 1962-ben Brüsszelben szentelték pappá. Doktori fokozatot 1966-ban Párizsban szerzett.

Rómába került, ahol a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetőjeként széles körű apostoli munkát végzett. Az egyházüldözés korában az éter hullámain keresztül tartotta a lelket a magyar hívekben. A rádiós munka mellett tanulmányokat, könyveket írt, és teológiai műveket fordított magyar nyelvre. 1992-ben visszatért Magyarországra. Főszerkesztője lett a Távlatok című, negyedévente megjelenő teológiai folyóiratnak, emellett tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Szabó Ferenc tudományos munkáival nagyon sokat tett üldözött rendtársai emlékének ápolásáért is. Könyvet is megjelentetett, Üldözött jezsuiták vallomásai címmel. Kutatásai jelentős mértékben segítik a rend helytállásáról, a diktatúra idején végzett munkájukról való ismereteinket. Sok olyan történetet dokumentált, melyekről az ő írásai nélkül ma nem lenne tudomása még a korszak kutatóinak sem. Ezzel a munkával a jezsuita rend régi tradícióját folytatta Szabó Ferenc – hangzott el a laudációban.

A díjat a hagyományoknak megfelelően Mádl Dalma adta át, ezt követően Szabó Ferenc szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Aki már személyesen találkozott vele, tudhatja, a komoly gondolatokat megfogalmazó tudós mellett mindig megbújik benne a művész, a vidám, a viccre hajlamos ember is. Így volt ez most is. Utolsó mondataival megnevettette a jelenlévőket. Mosolyogva állt az emberek előtt, akik felállva, hosszú vastapssal köszöntötték az idei Parma fidei – Hit pajzsa díj kitüntetettjét – Szabó Ferenc jezsuita szerzetest.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír