A Pannonhalmi Főapátság borászata lett az „Év Pincészete” 2023-ban

A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002 óta ítéli oda minden évben az „Év Pincészete” vándordíjat. Az elismeréssel egy olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét jutalmazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széleskörű népszerűsítéséért a legtöbbet tette az adott évben. Első ízben 2010-ben nyerte el az „Év Pincészete” kitüntető címet a Pannonhalmi Főapátság borászata. Idén több száz jelölés érkezett, végül a versenyben maradt három borászat – a villányi A. Gere Pincészet, a szekszárdi Takler Pincészet és a Pannonhalmi Főapátság pincészete – közül az apátság borászatának ítélték az alapítók a díjat.

A jelenlévőket Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte, aki felidézte, hogy még Géza nagyfejedelem telepítette le az első szerzeteseket Szent Márton hegyén 996-ban. Ideérkezésükkor a bencés szerzetesek nemcsak templomot és iskolát alapítottak, hanem hozták magukkal a letelepedett élethez szükséges mezőgazdasági és kézműves kultúrát. Arra törekedtek, hogy önállátásra rendezkedjenek be. Ehhez hozzátartozott a szőlő- és borkultúra is, így az apátságnak alapításától fogva voltak szőlői a környéki dombokon – avatta be az ezeréves történetbe Cirill atya az ünneplő közösséget.

A múltról szólva elmondta, hogy az 1900-as évek elejére az apátsági szőlőbirtok mérete mintegy 100 hektárra növekedett, és már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait a szerzetesközösség. A II. világháború után a dűlőket és a pincészetet is államosították. Büszkén emlékezett vissza arra, hogy az apátság 1998-ban kezdődő útkeresésének eredményeként 2002. október 25-én, Pannonhalmi Szent Mór ünnepén elhelyezték a mostani pincészet alapkövét, majd egy évvel később, 2003. november 6-án, a Szent Márton-nap részeként adták át és áldották meg a felépült új pincét.

„Az elmúlt 20 év munkájának eredménye, hogy amikor ma valaki a Világörökség részévé nyilvánított Pannonhalmi Főapátságra gondol, annak nemcsak a kora középkori bazilika, altemplomában a koldussal köpenyét megosztó Szent Márton ereklyéjével és Habsburg Ottó szívurnájával; a Porta Speciosa vörösmárvány díszkapuja és a gótikus kerengő; nemcsak a klasszicista könyvtár; a pannonhalmi alapítólevél Szent István királyunk monogramjával vagy a Tihanyi Apátság alapítólevele, első eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk és egyik első írott nyelvemlékünk – és folytathatnánk tovább – jelenik meg a szeme előtt, hanem megjelenik a pincészet is! Megjelennek az apátsági borok, rajtuk Szent István kézjegyével, az apátság metszeteivel, vagy éppen a ház egykori szerzeteseivel.”

A főapát számára a legfontosabb és legkedvesebb eredmények egyike a pincészethez tartozó spirituális hagyományok újjáélesztése. Ezek között említette a Szent Vince-napi szőlőbejárást, a Szent János-napi boráldást és a Szent Marton-napi újborünnepet is. Beszéde végén az időközben elhunyt Gál Tibor egri borászt idézte, aki a pincészet létrehozásában aktív szerepet játszott, és haláláig szakmai tanácsadóként segítette a munkát. Ő a pincészet átadásakor azt mondta, hogy „az alapvető cél, hogy a pannonhalmi borvidéket önálló arculatú, saját stílussal rendelkező, minden körülmények között felismerhető borok képviseljék, olyanok, amelyek nemzetközi mércével mérve is megállják a helyüket” – emlékeztetett Cirill atya. Majd hozzátette: „Köszönöm munkatársainknak és támogatóinknak, hogy ezen az úton járunk, hogy jó úton járunk!”

A főapát beszédét követően a díjat alapítók nevében elsőként Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, ez a nap arról a győzelemről szól, amely a szereteten, a becsületen és az elvégzett munkán nyugszik. „Ezt a három alappillért a hit ereje fogja össze. Ha van hitünk, van szaktudásunk, és teszünk, akkor biztosan eredményre jut a munkánk. Ezt bizonyítja az itt lévő közösség munkája is.”

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke pedig a tájba tökéletesen beleillő épületet, valamint az arculatot méltatta. Mint mondta, jól felismerhető borokat készít a pincészet. „Nem a magyar piacon már sikeres fajtákhoz nyúltak, hanem igyekeztek megtalálni az ide beilleszthetőket” – hangsúlyozta Frittmann János. Végül Dr. Kiss István, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének elnöke fejezte ki elismerését, hogy immár második alkalommal ítélték oda a Főapátság pincészetének az elismerő címet. „Ahhoz, hogy valaki meg tudja ismételni ezt a sikert, és kétszer elnyerje a díjat, a tudás elengedhetetlen.” Majd mosolyogva hozzátette: „Három a magyar igazság!”

A beszédeket követően Cirill főapát és Liptai Zsolt főborász átvette az „Év Pincészete” vándordíjat, ami Madarassy István Kossuth-díjas ötvös- és szobrászművész Szőlősgazda című alkotása, továbbá az alapítók átnyújtották az elismerő oklevelet és az emlékérmet.

A díjátadót követően az ezeréves hagyományokkal rendelkező, húsz éve újjáélesztett pannonhalmi pincészetben Liptai Zsolt főborász vezette körbe a vendégeket. A kezdetekben évi 40 ezer palack bort termeltek, ez a mennyiség mára azonban megtízszereződött, ami az eredetileg tervezett kapacitáson is túlmutat. Az 50 hektáros birtok kétharmadát fehérszőlők borítják, amelyek között világ- – elsősorban rajnai rizling, sauvignon blanc és chardonnay – és Kárpát-medencei fajták – olaszrizling és királyleányka – egyaránt megtalálhatók. A területek harmadát elfoglaló kékszőlők ideális termesztési feltételei is igazolódtak, ezek közül az eddigi tapasztalatok szerint a pinot noir bizonyult a legeredményesebbnek.

A 2003-ban épült, mintegy 2200 négyzetméter alapterületű, a Pannonhalmi Főapátság tövében található pincében és borházban a hagyományok ápolása mellett a fajtaszerkezetekhez tökéletesen igazodó újszerű technológiával dolgozzák fel a szőlőt. A kezdetekben bevezetett rendhagyó, gravitációs anyagmozgatáson alapuló borászati technológia folyamatos fejlesztés alatt áll, amelynek köszönhetően a klasszikus borászati eljárásokat a kor modern vívmányaival támogatják a hatékony feldolgozás és minőségi borkészítés érdekében.

A pincészet fajtaborai és egyedi elképzelések mentén született házasításai az adott esztendő jellemzőit mindenkor magukon hordozva évről évre izgalmas kóstolási élményt ígérnek, miközben évjárati hatásoktól függetlenül magas minőségükkel vívják ki a fogyasztók bizalmát. Talán ennek is köszönhető, hogy e két évtized alatt ismertté és elismertté váltak nemcsak a hazai, de a nemzetközi piacon is. A palackok negyedét a világ legkülönbözőbb pontjain értékesítik, ezzel öregbítve a pincészet, a monostor és a borvidék hírnevét határainkon túl is.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír