A pap a legmélyebben a kereszt misztériumához kötődik – Diakónus- és papszentelés Szatmárnémetiben

Külhoni – 2025. július 7., hétfő | 18:01

Július 5-én, szombaton délelőtt a szatmárnémeti székesegyházban celebrált ünnepi szentmise keretében Giampiero Gloder érsek, apostoli nuncius pappá szentelte a kolumbiai Miguel Angel Alcalde Orozco diakónust; Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök pedig diakónussá szentelte az aknasugatagi származású Melega Ferenc-István papnövendéket.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök szeretettel köszöntötte a szentelendők szüleit, rokonait és mindazokat, akik eljöttek a diakónus- és papszentelésre.

Külön köszönetet mondott azoknak, akik imádsággal támogatták a szentelendők hivatását, és arra kérte őket, a jövőben is kísérjék őket imával, hogy hűségesek maradjanak vállalt küldetésükhöz.

A főpásztor külön köszönetét fejezte ki Giampiero Gloder érseknek, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusának, amiért ellátogatott a szatmári egyházmegyébe, hogy azt személyesen is megismerje, és vállalta, hogy a papszentelés szertartását spanyol nyelven celebrálja.

A megyéspüspök mind saját nevében, mind pedig az egyházmegye híveinek nevében a Szentszék iránti hűségről biztosította a Szentatya képviselőjét, valamint imáiról, amelyeket kölcsönösen is kért. Schönberger Jenő köszöntötte továbbá a nunciatúra titkárát, Luca Caveadart is, aki elkísérte az érseket szatmári látogatására.

„Az Úr Lelke van rajtam, mert fölkent engem, elküldött, hogy örömhírt vigyek…” – idézte Izajás próféta szavait homíliájában a megyéspüspök, arra emlékeztetve, hogy a hivatás kezdete nem a felelősség súlyáról, hanem Isten Lelkének ajándékáról szól.

A diakónusi szolgálat nem egy szigorú szerepkör, hanem

örömhírt vivő, gyógyító, felemelő küldetés, amelyből az emberek reményt meríthetnek

– mondta a főpásztor. Bátorította a szentelendőket, hogy ne másokhoz mérjék magukat, hanem saját, rájuk szabott kegyelmi ajándékaikból éljenek, mert „nem kell Péternek lenned, ha Ferencnek hívnak”. A közösségben mindenki a maga helyén értékes és nélkülözhetetlen.

A diakónus szó jelentése „szolgáló”, de Jézus nem alárendeltjeinek, hanem barátainak nevezte tanítványait, és ez a barátság hívja meg a diakónust is arra, hogy Krisztus keze, füle és szíve legyen a világban – fogalmazott a püspök. Végül így buzdította a pap- és diakónusjelöltet:

Ne féljetek a nehézségektől! Krisztus nem azt ígéri, hogy minden könnyű lesz, hanem hogy ő veletek lesz mindennap.”

A szentelés örömünnep, egy új élet kezdete, amelyben az Úr Lelke vezet és erősít – zárta beszédét Schönberger Jenő püspök.

A szatmári főpásztor szentbeszéde után Giampiero Gloder apostoli nuncius spanyol nyelven szólt a jelenlévőkhöz.

Homíliájában az érsek a papi hivatás lényegére és méltóságára irányította a figyelmet.

A papság nem emberi kezdeményezés eredménye, hanem Isten szívéből születik. Ő az, aki meghívja és formálja szolgáját saját képmására. A pap élete nemcsak szolgálat, hanem életforma, amelyben minden a Krisztushoz való hasonlóságra törekvés köré rendeződik – hangsúlyozta a nuncius. Szent II. János Pál pápa szavait idézve rámutatott:

A pap a legmélyebben a kereszt misztériumához kötődik.”

Ez a misztérium – az önátadás, a szeretet és az engedelmesség – a papi élet legmélyebb lényege is.

A nuncius buzdította a szentelendőket, hogy maradjanak hűségesek az imádsághoz, a szentségek kiszolgáltatásához és a hívek iránti szeretethez, különösen a legszegényebbek és leginkább rászorulók felé, mert a pap nem önmagáért él, hanem Isten népéért. Ugyanakkor a pap küldetése nem teljesedhet be közösség nélkül: ezért elengedhetetlen az Egyházhoz való hűség, valamint a püspökkel való egység.

Homíliája végén Giampiero Gloder érsek arra hívta a jelenlévőket, hogy imádságaikkal kísérjék az újmisés papot.

Minden felszentelt pap meghívást kapott arra, hogy az irgalmas Isten élő jele legyen a világban

– emlékeztetett a nuncius.

A homíliát követően a szentelés szertartása az engedelmességi ígérettel folytatódott, amelyet a szentelendők a főpásztor kezébe tettek le.

Ezt követte a Mindenszentek litániájának elimádkozása. Majd Schönberger Jenő megyéspüspök diakónussá szentelte Melega Ferencet.

A felszentelt diakónus magára öltötte az új szolgálat öltözetét: a diakónusi stólát és a dalmatikát; majd átvette az evangéliumos könyvet, amely kifejezi, hogy immár küldetést kapott Isten igéjének hirdetésére.

A diakónusszentelést követte a papszentelés, amelyet Giampiero Gloder apostoli nuncius végzett.

Az érsek kézrátétellel hívta le a Szentlelket a szentelendőre, Miguel Angel Alcalde Orozcóra, majd ugyanezt tették a jelenlévő paptestvérek is.

Ezt követően a szentelendő felöltötte a miseruhát, majd az érsek szent krizmával megkente a kezét, jelezve, hogy a pap Krisztus küldötteként az Eucharisztia és a szentségek kiszolgáltatására kap felhatalmazást.

A szertartás a béke köszöntésével zárult: a nuncius, a megyéspüspök és a jelen lévő papság békecsókkal fogadták maguk közé az újonnan felszentelt papot és diakónust.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott a frissen felszenteltek szüleinek minden áldozatukért, mellyel fiukat felnevelték, és Isten, valamint az Egyház szolgálatára elengedték. Arra kérte őket, hogy továbbra is kísérjék imával gyermekeik papi útját, és kívánta, hogy örömüket leljék bennük.

A főpásztor háláját fejezte ki a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetnek, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Teológiai Karának, a Szatmárnémeti Redemptoris Mater szemináriumnak, valamint a Luganói Egyetem tanárainak, a neokatekumenális közösségek tagjainak, a plébánosoknak és mindazoknak, akik a szentelendők hivatásának érését segítették.

A szatmári megyéspüspök – miután megköszönte a háttérben imádkozók hűséges szolgálatát; a kántor, a kórus, a ministránsok, kispapok, sekrestyések és díszítők közreműködését, valamint a közvetítés és az ünnepi ebéd lebonyolításán fáradozók munkáját – hálát adott Istennek minden ajándékért, különösen a hivatás kegyelméért. Végül áldott ünneplést, valamint kegyelemteljes primíciát kívánt a felszenteltnek, melyet július 6-án, vasárnap 9 órakor tartottak a szatmárnémeti székesegyházban.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria