A pap nyitogatja a szíveket az ég felé – Majnek Antal püspöki jubileumát ünnepelték a ferencesek

A harmincéves jubileum alkalmával bemutatott szentmisén Majnek Antal püspök mellett koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke; Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök; Berhidai Piusz OFM tartományfőnök; Barsi Balázs OFM; a ferences rendházak és oktatási intézmények elöljárói, köztük Bagyinszki Ágoston OFM, Magyar Gergely OFM, Kálmán Peregrin OFM; továbbá az országúti rendház házfőnöke, Horváth Achilles OFM és a plébános, Lendvai Zalán OFM, valamint számtalan ferences pap.

Bár munkanap volt, megtelt a templom, hiszen sokan kötődnek Budapesten is Majnek Antalhoz; volt, akit esketett, másoknak lelkivezetője volt.

Berhidai Piusz köszöntötte a szerzetesközösség és a hívek nevében az ünnepeltet. „Kárpátalján szolgálsz ma is, és a hűségeddel, emberközeli lelkipásztori szolgálatoddal példát adsz. Hálát adunk a mai napon püspöki szolgálatodért, és mögötte a ferences papi hivatásért, amellyel az Úristen megajándékozott, amivel megkezdted 1989-ben a szolgálatodat Kárpátalján. Ez azt is eredményezte, hogy még 15 másik rendtárs szolgált és szolgál abban az egyházmegyében, és a provinciában van négy Kárpátaljáról származó rendtársunk. Sok gyümölcse van a szolgálatodnak, felsorolni is nehéz lenne” – mondta a tartományfőnök, majd kiemelte a püspök egyházszervezői munkájának jelentőségét, az intézmények alapítását, szervezetek és a karitászszervezetek kialakítását, katekétaképzések beindítását Kárpátalján, és a legfontosabbat: a hívek mellé való személyes odaállást.

„Amikor Szent II. János Pál pápa felszentelt, úgy tudom, azt súgta a füledbe, hogy a munkácsi görögkatolikus püspök, Romzsa Tódor példája legyen a szemed előtt. Hálát adunk, hogy megfogadtad a Szentatya szavát. Köszönjük, hogy felragyog az életedben a hűség.”

Majd tolmácsolta Bíró László püspök sorait: „Kedves Antal, mindig tisztelettel tekintettem rád. Fiatal ferences voltál, amikor otthagytad a katedrát egyetemi végzettségeid után, és elmentél a kárpátaljai misszióba. Templomokat nyitottál meg, közösségeket szerveztél. Az a misszió, amit kezdtél, él most is” – hangzott el a köszöntő szavakban.

Majnek Antal püspök elmondta: örömmel látja, hogy vannak a szentmisén Kárpátaljáról is jónéhányan, akik Budapesten tanulnak, dolgoznak. „Nagy öröm a hálaadás a 30 évért. 36 éve kaptam küldetést néhány évre a tartományfőnök atyától, Paskai bíboros atya kérésére, hogy menjünk segíteni Kárpátaljára. Néhány évre – de izgalmasak az Úr útjai. Mindig igyekeztem hálát adni, most sem hagyom abba.”

Az evangéliumot Papp Tihamér OFM olvasta fel szent Márk könyvéből arról, amikor Jézust kérdezik, mi lehet az oka, hogy Keresztelő János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, de az övéi nem.

Székely János püspök szentbeszédében az evangéliummal kapcsolatosan elmondta: Jézus a mennyei Atya szeretetének lakomáját hozta el közénk, Isten örömét hozta el ebbe a világba. XVI. Benedek pápa még Joseph Ratzinger bíborosként írta: a papi küldetés odavezetni másokat erre a titokzatos lakomára. A pap a Vőlegény barátja, nyitogatja a szíveket az ég felé – hangsúlyozta.

A főpásztor a továbbiakban arról beszélt, ami Majnek Antalnak is mindig fontos volt: hogyan lehet a pap mások örömének munkatársa.

A Biblia két dolgot tanít az örömről – kezdte. – Az egyik, hogy az öröm Isten tulajdonsága, nem annyira az emberé. Az emberi világ sebzett, töredékes, véges. Isten a lét teljességében, Atya–Fiú–Szentlélek örök életáradásában él. A földi világnak akkor lehet része Isten örömében, ha Isten közénk jön, megjelenik. A próféták ezt előre hirdetik, mikor a Messiás születéséről beszélnek. A Bibliában a karácsonyi történetekben van a legtöbb öröm. Szent Ferenc ezt élte át Greccióban: az ünnepek ünnepén még az állatok is ujjonganak. Megtapasztalta a leprást megölelve Isten örömét, és ami nehéznek tűnt, könnyűvé lett.

Az öröm tehát ajándék, odafentről jön.

A Biblia második üzenete az örömről az, hogy lehetséges nagyon sok szenvedés közepette is, sőt talán ilyenkor igazán. Pál apostol Filippiben börtönben van, mégis ezt írja: „Örüljetek az Úrban (...) szüntelenül!” Péter apostol pedig ezt: „Ne lepődjetek meg az égő fájdalmakon (…), hanem ujjongva örüljetek!” 

A felszínen fájdalom és jóérzés egymást kizárják, de a mélyben öröm és szenvedés, önátadás, nagylelkűség, szeretet egymásnak édestestvérei. Mert szeretni annyit jelent: odaadni mindent, magamra venni mások terhét.

Ferenc ezt éli át az Alvernán, egy lesz Krisztus keresztjével egészen. A Naphimnuszban is erről vall, amit fájdalmak és betegség közepette, szinte teljesen vakon ír meg – fogalmazott.

Hogyan lehet egy pap, szerzetes, püspök az öröm munkatársa? – tette fel a kérdést. 

Mivel az öröm ajándék, fentről jön, a pap úgy lesz a munkatársa, hogy nyitogatja az emberi szíveket, a családokat, a társadalmat is az ég felé, hogy be tudják azt fogadni.

Székely János püspök ezzel kapcsolatosan felidézte néhány emlékét, melyet Kárpátalján élt át Majnek Antal társaságában: a viski gyerekek és a huszti hívek hatalmas örömét, és hogy a cigánytáborokban a nyomorban is felcsillant az evangélium öröme. Megemlítette, hogy Majnek Antal püspök sokat beszél arról, hogy a kárpátaljai ember akkor lehet a remény embere, ha újra igent mond a gyermekre, az élet titkára. „Sokan átéljük papként, hogy amikor egy édesanya nagy vívódás után igent mond az életre, a szemében ott csillog a hatalmas öröm, megrendültség. Amikor először öleli magához a gyermeket, érzi karácsony titkát. Ugyanígy látni az örömöt egy házaspár szemében, akik mélypont után kibékülnek egymással” – mutatott rá.

„A pap nyitogatja a társadalmat is az ég felé. Majnek püspök atya ezt tette: nyolc óvodát hozott létre, magyar osztályok indultak”, majd hosszan sorolta az intézményeket, melyek Majnek Antalnak köszönhetik létüket: katolikus gimnázium, két középiskolai kollégium, három egyetemi kollégium, nyolc gyermekotthon, idősotthon, két rehabilitációs központ gyerekeknek. Megemlítette ezeken túl a hitoktatóképzést, a lelkigyakorlatokat, cigánytáborokban végzett pasztorációs munkát, rászorultak számára a Karitász elindítását.

Szenvedés közben is átélhetjük a hiteles örömöt, ha keresztjeinket nem panaszkodva hordozzuk, hanem magunkhoz öleljük. Őrizzük az örömöt, a derűt! Ne engedjük, hogy az önvád, a gonosz, az aggodalmaskodás elrabolja azt az életünkből!

– buzdított. – A pap ott van a szenvedő mellett, fogja a haldokló kezét, odaül a betegágy mellé, mint ahogy tette ezt Majnek Antal atya többek között a tiszai árvíz idején, vagy ahogy teszi a háború idején. Elszántság kell odalépni a szegényhez, a szenvedőhöz. A kereszt megöleléséhez nagy szeretet, nagy szív kell.

Hálát adunk veled együtt, hogy a Vőlegény barátja vagy, Isten örömének hírnöke és sugárzója sokak felé – zárta beszédét Székely János.

A szentmise végén Majnek Antal hálát adott Istennek, hogy 1951-ben megszületett, hogy Ferenc szellemében Isten a szerzetesi életre hívta 1977-ben, hogy meghívta őt Kárpátaljára a misszóba és a püspöki szolgálatra, és azért is, hogy Ferenc pápa elfogadta a lemondását. Hálát adott az érte imádkozókért, segítőkért, munkatársakért és a híveiért, és hogy megtapasztalhatta: Jézus valóban százszoros életet ad, és teljesíti azokat a kéréseit is, melyeket nem is merészelt kimondani.

Az ünnepi szentmise végén megáldotta a ferences közösséget, a jelenlevőket és mindenkit, akivel szolgálata során találkozott.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír