A pápa a Család és Élet Dikasztériuma közgyűléséhez: A nevelés türelmet és meghallgatást igényel

A Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma közgyűlésének témája „A világiak keresztény életben való képzése és a világtalálkozók tapasztalatai” volt.

Beszéde kezdetén XIV. Leó elismerő szavakkal szólt a világtalálkozókról, hiszen azok nagyszámú résztvevőt érintenek, és megszervezésük összetett munkát igényel, komoly együttműködést a helyi közösségekkel, egyénekkel és szervezetekkel, akik közül sokan hosszú és értékes tapasztalattal rendelkeznek az evangelizációban. A pápa mégis inkább a keresztény nevelés témájáról szólt kiemelten.

Szent Pál apostolnak a találkozó mottójául választott szavai iránymutatást adnak e tekintetben: „Gyermekeim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek!” (Gal 4,19). Az apostol a galata híveket „gyermekeinek” nevezi, utalással arra a „szülésre”, amely által éppen nem szenvedés nélkül vezette őket Krisztushoz. A nevelés tehát a „nemzés”, az „életadás” és a „szülés” jegyében történik, egy olyan dinamikában, amely – még fájdalom árán is – elvezeti a tanítványt az Üdvözítő személyével való élő egyesüléshez – fogalmazott Leó pápa. – Aki benne él és munkálkodik, képes átalakítani a „test szerinti életet” (vö. Róm 7,5) „Krisztusban való életté” (vö. 2Kor 13,5; Gal 2,20). 

Ez az apostol egyik kedvelt témája, leveleiben többször előfordul, például az első korinthusi levélben: „Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek” (1Kor 4,15). Igaz, hogy az Egyházban időnként a nevelő mint „pedagógus-tanító” alakja felülkerekedett a hitet ébresztő „atya” alakján.

A mi küldetésünk azonban sokkal magasabb rendű – hangsúlyozta a Szentatya –, ezért nem állhatunk meg egy tanítás, egy szokás, egy etika átadásánál, hanem

arra vagyunk hivatva, hogy megosszuk másokkal mindazt, amit megélünk, nagylelkűen, a lelkek iránti őszinte szeretettel, a másokért való szenvedés hajlandóságával és fenntartás nélküli odaadással – mint a szülők, akik feláldozzák magukat gyermekeik javáért.

A nevelés a keresztény élet közösségi szeretetén keresztül hat

A Szentatya szerint ez a megközelítés elvezet a nevelés egy másik aspektusához, annak közösségi dimenziójához. Ahogyan az emberi élet egy férfi és egy nő szeretetén keresztül öröklődik, úgy a keresztény élet egy közösség szeretetén keresztül terjed.

Nemcsak a pap, a hitoktató vagy a karizmatikus vezető szül hitet, hanem az Egyház, az egységes, élő Egyház, amely családokból, fiatalokból, egyedülállókból, megszentelt életű személyekből áll, amelyet a szeretet vezérel, és ezért vágyik arra, hogy termékeny legyen, hogy mindenkinek, és különösen az új generációknak továbbadja azt az örömöt és az élet értelmét, melyet megélt és megtapasztalt. 

Ami a szülőkben felébreszti a vágyat, hogy életet adjanak gyermekeiknek, az nem olyan igény, mely valamit birtokolni akar, hanem

az adás vágya, a bennük lakozó szeretet és öröm bőségének megosztása, és ez minden nevelési munka gyökere is

– hangsúlyozta Leó pápa.

A következetes, vonzó és személyes életutak példái szükségesek

A feltámadt Jézus missziós megbízatása elrendeli, hogy az apostolok „tegyenek tanítvánnyá minden népet”, „kereszteljék meg őket”, és „tanítsák meg őket parancsolatai megtartására” (vö. Mt 28,19–20). Ezek a kifejezések összefoglalják a nevelő küldetésének alapvetően fontos egyéb elemeit – mint a következetes, magával ragadó és személyes életutak ápolásának szükségességét, amelyek a keresztséghez és a szentségekhez, vagy azok újrafelfedezéséhez vezetnek, hiszen ezek nélkül nincs keresztény élet.

Újabb feladat, hogy segítsük a hit útjára lépő testvéreket új életmódjuk kialakításában és fenntartásában, amely magában foglalja az élet minden területét – emelte ki a Szentatya, kérve, hogy a keresztény közösségekben mozdítsuk elő az emberi élet minden szakaszát tiszteletben tartó nevelési szempontokat, főként azokat, amelyek hozzájárulnak a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek bántalmazásának megelőzéséhez.

A nevelés türelmet és meghallgatást igényel

A nevelés művészete nem könnyű, és ebben nem lehet improvizálni, mert türelmet, meghallgatást, útmutatást és értékelést igényel, mind személyesen, mind közösségileg. A nevelésben nem lehet figyelmen kívül hagyni az igazán nagy nevelők tapasztalatát, köztük Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp és Kalazanci Szent József példáit – emlékeztetett Leó pápa.

Beszéde végén a Szentatya megköszönte a dikasztérium tagjainak elkötelezettségét, majd arra bátorította őket, hogy ha időnként úgy tűnik is, hogy az előttük álló kihívások meghaladják erejüket és erőforrásaikat, akkor se csüggedjenek. Kezdjék el kicsiben, hittel követve a „mustármag” evangéliumi logikáját, bízva abban, hogy az Úr a kellő időben megadja a szükséges erőt és kegyelmet. 

Tekintsenek Máriára, aki, amikor nekünk adta Krisztust, „a szeretet által együttműködött az Egyház híveinek létrehozásában, akik ennek a főnek a tagjait alkotják”. „Kövessétek hitét, és mindig bízzátok magatokat közbenjárására” – zárta a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma közgyűléséhez intézett beszédét Leó pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír