A pápa kötetlenül, anyanyelvén szólt a szerzetesekhez, akik 25. nagykáptalanjukat tartják a napokban Rómában, és legfőbb elöljárójuk, Mathew Vattamattam CMF vezetésével érkeztek a Vatikánba. A Szentatya arra szólította őket, hogy imádják Istent, és kísérjék a népet a boldogság és a fájdalom pillanataiban egyaránt.
A klaretiánusok nagykáptalanjának témájára – „Az evangélium örömének tanúi és hirdetői” – utalva Ferenc pápa megállapította, hogy minden lelkipásztor küldetése az, hogy imádja Istent, kilépjen önmagából és kísérje az embereket.
A hatékonyságelvű világban elveszítettük az imádás iránti érzékünket, még az imában is – jegyezte meg a Szentatya. – Az imádás azt jelenti, hogy az egyetlen Isten előtt állunk, akinek nincs ára, akiről nem lehet alkudozni, akit nem lehet lecserélni. Mindaz, ami rajta kívül van, csak papírutánzat, bálvány.
Isten pedig nem maradt tétlen, kezdettől fogva együtt haladt népével. Ez a mi dolgunk is: zarándokolni, határokat nyitni, kilépni, kitárni az ajtókat, új utakat keresni. Ha megállunk, poshadtak leszünk, mint az állóvíz – és ez intellektuális értelemben is igaz. Úgy kell zarándokolnunk, ahogyan Isten tette – hangsúlyozta a pápa.
A harmadik gondolat pedig a kísérés: hiszen nem egyedül haladunk, az unalmas is volna. Kísérnünk kell a népet, pont úgy, ahogyan Isten tette. Ott kell lennünk a néppel a vidám pillanatokban, a családok, házaspárok boldogságában osztozva. És ott kell lennünk a kemény helyzetekben, amikor keresztjüket viszik, és a bűn pillanataiban egyaránt. Jézus nem félt a bűnösöktől: kereste őket. Kísérni az embereket, kísérni vágyaikat, amelyeket az Úr ültet el szívükben, és hagyni, hogy jól növekedjenek – ezeket a célokat fogalmazta meg a klaretiánusoknak Ferenc pápa.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
