A pápa Krisztust juttatja az emberek eszébe – Római beszélgetés Erdő Péter bíborossal

(…)
– Végigolvastam és -elmélkedtem a konklávé imádságait. Mennyiben segíthetett az imádságos légkör az új pápa megválasztásában?

– Az imádságos légkör mindig segít. Volt nemrégen egy a konklávéról szóló film, de ez nem reális! Nem a politikai alkudozás meg a huzavona határozza meg a légkört. Lehet, hogy a háttérben egyeseknek ilyen gondolatai is vannak, de ott, a helyszínen közös imádság, eskütétel van, és ott a Szentlelket hívjuk és érezzük azt, hogy Ő rajtunk keresztül akart működni.

– Most lehetett érezni a Szentlélek jelenlétét?

– Nem tudom, hogy mások mit éreztek, én úgy gondolom, hogy igen, mert meg vagyok győződve, hogy a jelenlévők nagy többsége őszintén kereste azt, hogy mi jó az Egyháznak. Hiszen az eskü is – amit leteszünk előtte ott, a Sixtus-kápolnában – erről szól. Sokan közülünk most voltak először konklávén, és nagy csodálattal nézték, mielőtt az esküt letették volna, az Utolsó ítélet freskót, Michelangelo művét az oltár felett.

– Az új Szentatya elfogadta a szavazó bíborosok döntését, és a XIV. Leó nevet vette fel. Az új pápa legelső üzenete mindig a neve. Önnek mit jelent a Leó név választása?

– A Leó névről persze nem mi szavaztunk, hanem az az ő szuverén döntése, ő ezt választotta. Miért választotta? Erről részben a beszélgetésekben már jelzést adott. XIII. Leó pápa iránti tiszteletből, ez volt az egyik szempont. XIII. Leó pápa (1878–1903) a munka világának, az ipari forradalomnak a korában fölmerült nagy társadalmi problémákra híres enciklikákban válaszolt, de sok más kérdésről is adott ki enciklikát. Az adott kor problematikájára reflektált a katolikus hit fényében. És úgy tűnik, hogy ez példakép Leó pápa számára is. Egyébként Nagy Szent Leóra (440–461) is utalni akart, minthogy Nagy Szent Leó korfordulót jelent. A klasszikus ókori világnak egy betetőzése ez, utána már Nyugaton gyakorlatilag a középkor kezdődik.

Fontos dolog, hogy XIII. Leó is, de úgy látom, hogy XIV. Leó pápa is a munka értékét különösen hangsúlyozni akarja. Az Egyház társadalmi tanításában szerepel, hogy

az emberi munka nem csupán a megélhetést szolgálja, hanem az ember méltóságához tartozik, mivel a Teremtő társául szegődik, és így a munka nem pusztán a bűnbeesés következtében elszenvedett büntetés.

Ez nyilván ellenkezik azzal, ha a munkát végzőt kizsákmányolják, ha méltánytalanul kihasználják. Sajnos a mai világban is van bőségesen példa erre, mind egyéni, mind nemzetközi vonatkozásban. Másrész ma új kihívások vannak a munka tekintetében, mert a technikai fejlődés, a robotizáció és most a mesterséges intelligencia fölveti annak a veszélyét, hogy az emberi munka nagymértékben fölöslegessé válik. Ez pedig borzasztó lenne, ha így volna, mert az ember nem lehet fölösleges, az emberrel a Teremtőnek célja van. Azt mondani, hogy egy ember felesleges, hogy „raka”, hogy üres, ez a Teremtő gyalázása. Ezért is ítélte meg az Úr Jézus ezt a kifejezést oly súlyosan. A Teremtő minket nem fölöslegesen és hiába alkotott meg, hanem értelme és értéke van a tevékenységünknek. Épp emiatt a munkánknak ez a problematikája ma nagyon hangsúlyos.

(…)

– A választó bíborosok a Sixtus-kápolnában együtt miséztek Leó pápával, aki elmondta első homíliáját. Mit üzent vele?

– Ezt a beszédet nagy érdeklődéssel hallgattam, ami egy nagyon szép teológiai egészet alkot. Igazi homília, az evangéliumról szólt. Ez az Egyház jogszabályaiban is szerepel, hogy szentmisében a szent szövegekről homíliát kell tartani, ünnep- és vasárnapon. Leó pápa egyházjogászként teljes mértékben tudatában van ennek. Úgy hiszem,

a szívéből is jött a beszéd, hiszen Szent Péter vallomásáról szólt az evangélium, ezt a szakaszt magyarázta.

Ebben pedig az a meggyőződés fejeződött ki, hogy nem csupán egy próféta volt a názáreti Jézus, nem csupán egy kiváló ember, akinek az emlékét, tanítását értékeljük és követjük, mert ha így volna, akkor fölléphetnének újabb kiváló emberek, mondhatnának valami mást, amiről azt állítanák, hogy ez felülmúlja, amit Jézusról a hagyomány közvetít. Nem, ő valóságos Isten és valóságos ember. Péter vallomásában benne volt, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ezt igazolja vissza Jézus válasza, hogy „Te pedig kőszikla vagy, és én erre építem egyházamat”. Érdekes, hogy a péteri küldetésről azt mondta a pápa: igaz, hogy ő Róma püspöke – egyébként ezt mondta Ferenc pápa is a beköszöntő szavaival tizenhárom évvel ezelőtt –, de XIV. Leó hozzáteszi, hogy a Világegyház keretében „a római egyház elnököl a szeretetben”. Tehát még Antiochiai Szent Ignácra is utal, és a római egyház különleges küldetését, a primátust is ezzel a nyitott és tapintatos formulával fogalmazza meg. Tudatában van annak a küldetésnek és felelősségnek, ami a Szent Péter-utódi mivoltából fakad.

(…)

– Az új pápa Ágoston-rendi szerzetes. Óhatatlanul a névadó Szent Ágostonra kell gondolni. Mit üzenhet a mai pápa a Szent Ágoston-i teológiával?

– Szent Ágoston teológiája hatalmas érték, és alapja az egész nyugati kultúrának. Másfelől Szent Ágoston az első évezred nagy teológusa. A későbbi skolasztikus megújulás és a további teológiai fejlődés szintén legitim, ha a Katolikus Egyház keretében történt. De ne felejtsük el, hogy a különböző kulturális szerkezetekben kifejezett hit közös volt az első évezred végéig. Aki ma is lényegében az első évezred teológiai kategóriáival fejezi ki magát – és gondolok itt a keleti egyházakra, sőt az ortodox egyházra –, de ha ebben legitim, akkor miért ne szólhatna az egyetemes Egyház többféle nyelven, többféle gondolati vagy fogalmi kategóriarendszerrel is? Ha egyszer azon az alapon megvolt a közösség, azt gondolom, hogy

ennek a pápaságnak esélye van arra, hogy további nagy ökumenikus lépéseket tegyen. Ez egyébként nagyon sok bíborosnak, nagyon sok helyi egyháznak is kívánsága.

(…)

– Mit jelenthet számára a kánonjogi végzettség és a kánonjogi tapasztalat a péteri szolgálatában?

– Biztosan nagyon sokat, mert az Egyház tanúságtétele nemcsak a tanításon, a szóbeli hirdetésen múlik, és nem is csak azon múlik, hogy egyes tagjai vagy szervezetei – bár ez nagyon fontos – milyen karitatív tevékenységet végeznek, hanem azon is múlik, hogy mint közösség hogyan lép fel a világ előtt. Jézus azért imádkozik, hogy mindnyájan „egyek legyenek”. Ez van az új pápa jelmondatában is.

Ez az egység nemcsak láthatatlan egység, hanem már látható egység, vagyis mint intézmény, mint szervezet is egységet kell hogy alkosson. Nem monolitikus, nem a különbségek tisztelete nélküli, de mégis látható egység.

Éppen ezt biztosítja az, amit jognak nevezünk.

– A mai bonyolult világban melyek az Egyház és így Leó pápa előtt álló legnagyobb kihívások?

– Európában vagy másutt borzasztó dolgok vannak a világban. Az, hogy például Szudánban vagy Dél-Szudánban hány halálos áldozata van a háborúnak, hogy hány millióan menekülnek el, azt néha halljuk, de elképzelni sem tudjuk. Hatalmas menekültdimenziókról van itt szó, és persze Európában itt van a szörnyű ukrajnai háború, aminek minél hamarabb vége kell hogy legyen. De például India és Pakisztán között is nagyon érzékeny feszültség van, és még számos más helyén is a világnak, ha csak Kongóról vagy Mianmarról beszélünk. És ugyanígy sok helyen van keresztényeket érintő elnyomás, üldözés, vagy akár a kiirtásukra tett törekvés. Vértanúk százai és ezrei minden évben! Ez nagyon érdekes dolog, mert egyrészt szomorú és ijesztő, másrészt pedig ez az Egyház tanúságtételének a része. Ez is az evangelizáció része, mert „a magvetés a vértanúk vére”, ahogy már Tertullianus mondta.

(…)

– Az új pápánk kánonjogász, teológus, misszionárius, és ahogyan láttuk a bemutatkozásakor, nagyszívű ember. Mindenkit megragadott, erről nagyon sok kommentet kaptam a rádió Facebook-oldalán keresztül, „ránéztem, megszerettem, mert láttam a szívét”. Lehetett látni az érzelmeit, amikor mélyen megilletődött. Bíboros úr, hogyan látta őt közelről?

– Amikor hivatalosan közlik, hogy rá esett a választás – de hát ő is látta a teremben, hogyan is fejlődnek a dolgok –, nyilvánvalóan megrendíti az embert, de azért ő férfiasan állta a sarat. Az adott bíboros többféleképpen fogadhatja a rá esett választást. Ő elfogadta. Miként mások is elfogadták, ő is elfogadta a maga módján.

– Amikor aztán az erkélyen bejelentették őt, és látta, hallotta a téren lévő tömeg örömét, nagyon megérintette…

– Azt ő is világosan érzi és tudja, hogy

a pápában nemcsak egy kiváló, egy tudós, egy jószívű embert tisztelnek, hanem benne az emberek – helyesen – Jézus Krisztust érzik. Az a fehér ruhás ember Jézus Krisztust juttatja az eszükbe. Persze ez borzasztó felelősség is, mert úgy kell beszélni és úgy kell cselekedni, hogy ehhez méltó legyen.

Az biztos, hogy a szeretet jelzi – és nem is csak a katolikusok részéről –, hogy a világnak Krisztusra van szüksége, és ránk is szüksége van a világnak, ha és mert Krisztushoz tartozunk. Ezt a pápa személyesen és fokozottan érzi, hatalmas teherként és nagy lehetőségként is.

Az interjú teljes egészében olvasható, valamint meghallgatható IDE KATTINTVA.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír