Leó pápa a spanyol papokhoz: „Legyetek szentek, és váljatok Krisztushoz hasonlóvá”

„Annak érdekében, hogy olyan papok legyetek, amilyenekre az Egyháznak ma szüksége van, ugyanazt a tanácsot adom, mint szent honfitársatok, Avilai Szent János: »Legyetek teljesen az övéi. Legyetek szentek!«” – fogalmazott Leó pápa a madridi főegyházmegye papjainak küldött levelében a Madridban megrendezett papi gyűlés alkalmából. 

A január 28-án, Aquinói Szent Tamás egyházdoktor liturgikus emléknapján aláírt levelében Leó pápa a kihívások kapcsán, amelyekkel a papoknak korunkban szembe kell nézniük, kiemelte:

a nyugtalanság és a szekularizmus közepette még nagyobb szükség van az életszentség megtestesítésére és arra, hogy segítsünk másoknak betölteni szívük legmélyebb vágyait az Úr jelenlétével és szeretetével.

Levele elején a Szentatya arra hívta a papokat, hogy együtt álljanak meg egy nyugodt és őszinte elmélkedésre, nem azért, hogy azonnali diagnózisokra vagy a sürgős esetek kezelésére összpontosítsanak, hanem hogy megtanulják igazán „átlátni azt a pillanatot, amelyre hivatottak vagyunk, felismerve a hit fényében mind a kihívásokat, mind a lehetőségeket, amelyeket az Úr megnyit előttünk”. 

Ezen az úton egyre inkább szükséges, hogy

fejlesszük tekintetünket és képezzük magunkat a megkülönböztésben, hogy világosabban érzékelhessük, mi az, amit Isten már végez – gyakran csendes és diszkrét módon – közöttünk és közösségeinkben.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kulturális és társadalmi valóságot, amelyben a hitet ma megélik – szögezte le XIV. Leó. – Sok helyen megfigyelhetjük a szekularizáció előrehaladott folyamatait, a közéleti viták növekvő polarizációját és azt a tendenciát, hogy ideológiákon vagy részleges és elégtelen kategóriák által megkérdőjelezik az emberi lét összetettségét. Ebben az összefüggésben fennáll a veszélye annak, hogy a hitet eszközként használják fel, bagatellizálják, miközben megszilárdulnak a transzcendenciára való bármilyen utalást nélkülöző együttélési formák. Ehhez kapcsolódik egy további mélyreható kulturális változás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: a közös vonatkoztatási pontok fokozatos eltűnése – figyelmeztetett levelében Leó pápa.

A keresztény hit magja sokáig nagyrészt előkészített talajra talált, mivel az erkölcsi nyelv, az élet értelmével kapcsolatos nagy kérdések és bizonyos alapvető fogalmak legalább részben közösek voltak – emlékeztetett a Szentatya, a jelenlegi helyzetről szólva szomorúan megállapítva, hogy „ez a közös alap jelentősen meggyengült”. Ennek következtében számos alapvető fogalom, amely évszázadok óta segítette az embereket a keresztény üzenet megértésében és továbbadásában, már nem nyilvánvaló, és sok esetben már nem is értik.

Ma az evangélium nemcsak közömbösséggel találkozik, hanem egy megváltozott kulturális horizonttal, amelyben a szavak már nem ugyanazt jelentik, és ahol a kezdeti igehirdetést nem lehet magától értetődőnek venni

– hangsúlyozta a Szentatya.

Nyugtalanság, melyet csak Krisztus tölthet be

Ám sok ember, különösen a fiatalok szívében ma új nyugtalanság ébred, különösen mivel a jólét abszolutizálása nem hozta meg a várt boldogságot; az igazságtól elszakadt szabadság nem hozta meg az ígért beteljesülést; és az anyagi fejlődés önmagában nem tudta kielégíteni az emberi szív mély vágyát. Mindez hozzájárul a kimerültség és az üresség növekvő érzéséhez. Ezek annak a jelei, hogy csak Isten töltheti be ezeket az űröket.

Krisztushoz hasonlóvá vált férfiak

Az Úr már munkálkodik, és kegyelmével előttünk jár – emelte ki a pápa. – Az Egyháznak ma nem olyan emberekre van szüksége, akiket a feladatok sokasága vagy az eredmények nyomása határoz meg, hanem

Krisztushoz hasonló emberekre, akik szolgálatukat a vele való élő kapcsolat révén képesek fenntartani, akiket az Eucharisztia táplál, és akiket őszinte önátadás jellemez.

Ez nem új modellek kitalálásáról vagy a kapott identitás újraértelmezéséről szól; sokkal inkább arról, hogy „megújult intenzitással kínáljuk fel a papságot annak leghitelesebb magjában – mint alter Christus (Krisztus mása) –, engedve, hogy ő formálja életünket, egyesítse szívünket, és adjon formát annak a szolgálatnak, amelyet az Istennel való bensőséges kapcsolatban, az Egyház iránti hűséges odaadásban és a ránk bízott embereknek való konkrét segítségnyújtásban gyakorlunk”.

A pap egész életének célja, hogy Istenre utaljon, és másokat elkísérjen a misztérium felé anélkül, hogy elvenné Isten helyét

– írta Leó pápa, nyomatékosítva, hogy az Egyház mindenkié, kiemelve továbbá a papi testvériség fontosságát, hogy „senki se érezze magát kiszolgáltatottnak vagy egyedül a szolgálat gyakorlása során”. A Szentatya arra buzdította a papokat, hogy „együtt álljanak ellen az individualizmusnak, amely elszegényíti a szívet és meggyengíti a küldetést”.

Leó pápa a spanyol papokhoz intézett levele végén, bátorítva őket szolgálatukban, arra buzdított, hogy imádják Krisztust, legyenek mélyen imádságos emberek, és a rájuk bízottakat is erre tanítsák.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír