Leó pápa a spanyol papokhoz: „Legyetek szentek, és váljatok Krisztushoz hasonlóvá”

XIV. Leó pápa – 2026. február 13., péntek | 13:41

Február 9–10-én papi találkozót tartottak a spanyol fővárosban, Madridban, melyre XIV. Leó pápa üzenetet küldött, arra buzdítva a lelkipásztorokat, ne csüggedjenek el a kihívások és a szekularizáció miatt, hanem ismerjék fel, hogy imádságos lelkületük és Krisztushoz való közelségük segíthet megmutatni másoknak, hogy az Úr tölti be szívünk legnagyobb vágyait.

„Annak érdekében, hogy olyan papok legyetek, amilyenekre az Egyháznak ma szüksége van, ugyanazt a tanácsot adom, mint szent honfitársatok, Avilai Szent János: »Legyetek teljesen az övéi. Legyetek szentek!«” – fogalmazott Leó pápa a madridi főegyházmegye papjainak küldött levelében a Madridban megrendezett papi gyűlés alkalmából. 

A január 28-án, Aquinói Szent Tamás egyházdoktor liturgikus emléknapján aláírt levelében Leó pápa a kihívások kapcsán, amelyekkel a papoknak korunkban szembe kell nézniük, kiemelte:

a nyugtalanság és a szekularizmus közepette még nagyobb szükség van az életszentség megtestesítésére és arra, hogy segítsünk másoknak betölteni szívük legmélyebb vágyait az Úr jelenlétével és szeretetével.

Levele elején a Szentatya arra hívta a papokat, hogy együtt álljanak meg egy nyugodt és őszinte elmélkedésre, nem azért, hogy azonnali diagnózisokra vagy a sürgős esetek kezelésére összpontosítsanak, hanem hogy megtanulják igazán „átlátni azt a pillanatot, amelyre hivatottak vagyunk, felismerve a hit fényében mind a kihívásokat, mind a lehetőségeket, amelyeket az Úr megnyit előttünk”. 

Ezen az úton egyre inkább szükséges, hogy

fejlesszük tekintetünket és képezzük magunkat a megkülönböztésben, hogy világosabban érzékelhessük, mi az, amit Isten már végez – gyakran csendes és diszkrét módon – közöttünk és közösségeinkben.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kulturális és társadalmi valóságot, amelyben a hitet ma megélik – szögezte le XIV. Leó. – Sok helyen megfigyelhetjük a szekularizáció előrehaladott folyamatait, a közéleti viták növekvő polarizációját és azt a tendenciát, hogy ideológiákon vagy részleges és elégtelen kategóriák által megkérdőjelezik az emberi lét összetettségét. Ebben az összefüggésben fennáll a veszélye annak, hogy a hitet eszközként használják fel, bagatellizálják, miközben megszilárdulnak a transzcendenciára való bármilyen utalást nélkülöző együttélési formák. Ehhez kapcsolódik egy további mélyreható kulturális változás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: a közös vonatkoztatási pontok fokozatos eltűnése – figyelmeztetett levelében Leó pápa.

A keresztény hit magja sokáig nagyrészt előkészített talajra talált, mivel az erkölcsi nyelv, az élet értelmével kapcsolatos nagy kérdések és bizonyos alapvető fogalmak legalább részben közösek voltak – emlékeztetett a Szentatya, a jelenlegi helyzetről szólva szomorúan megállapítva, hogy „ez a közös alap jelentősen meggyengült”. Ennek következtében számos alapvető fogalom, amely évszázadok óta segítette az embereket a keresztény üzenet megértésében és továbbadásában, már nem nyilvánvaló, és sok esetben már nem is értik.

Ma az evangélium nemcsak közömbösséggel találkozik, hanem egy megváltozott kulturális horizonttal, amelyben a szavak már nem ugyanazt jelentik, és ahol a kezdeti igehirdetést nem lehet magától értetődőnek venni

– hangsúlyozta a Szentatya.

Nyugtalanság, melyet csak Krisztus tölthet be

Ám sok ember, különösen a fiatalok szívében ma új nyugtalanság ébred, különösen mivel a jólét abszolutizálása nem hozta meg a várt boldogságot; az igazságtól elszakadt szabadság nem hozta meg az ígért beteljesülést; és az anyagi fejlődés önmagában nem tudta kielégíteni az emberi szív mély vágyát. Mindez hozzájárul a kimerültség és az üresség növekvő érzéséhez. Ezek annak a jelei, hogy csak Isten töltheti be ezeket az űröket.

Krisztushoz hasonlóvá vált férfiak

Az Úr már munkálkodik, és kegyelmével előttünk jár – emelte ki a pápa. – Az Egyháznak ma nem olyan emberekre van szüksége, akiket a feladatok sokasága vagy az eredmények nyomása határoz meg, hanem

Krisztushoz hasonló emberekre, akik szolgálatukat a vele való élő kapcsolat révén képesek fenntartani, akiket az Eucharisztia táplál, és akiket őszinte önátadás jellemez.

Ez nem új modellek kitalálásáról vagy a kapott identitás újraértelmezéséről szól; sokkal inkább arról, hogy „megújult intenzitással kínáljuk fel a papságot annak leghitelesebb magjában – mint alter Christus (Krisztus mása) –, engedve, hogy ő formálja életünket, egyesítse szívünket, és adjon formát annak a szolgálatnak, amelyet az Istennel való bensőséges kapcsolatban, az Egyház iránti hűséges odaadásban és a ránk bízott embereknek való konkrét segítségnyújtásban gyakorlunk”.

A pap egész életének célja, hogy Istenre utaljon, és másokat elkísérjen a misztérium felé anélkül, hogy elvenné Isten helyét

– írta Leó pápa, nyomatékosítva, hogy az Egyház mindenkié, kiemelve továbbá a papi testvériség fontosságát, hogy „senki se érezze magát kiszolgáltatottnak vagy egyedül a szolgálat gyakorlása során”. A Szentatya arra buzdította a papokat, hogy „együtt álljanak ellen az individualizmusnak, amely elszegényíti a szívet és meggyengíti a küldetést”.

Leó pápa a spanyol papokhoz intézett levele végén, bátorítva őket szolgálatukban, arra buzdított, hogy imádják Krisztust, legyenek mélyen imádságos emberek, és a rájuk bízottakat is erre tanítsák.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria