A papi élet nem önmegvalósítás, hanem önátadás – Gyémántmisét ünnepelt Kladiva Imre Egerben

Hazai – 2026. június 22., hétfő | 18:46

Kladiva Imre pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából gyűltek össze június 21-én, vasárnap a hívek és az Egri Főegyházmegye papjai az eger‑lajosvárosi Szent Lajos király‑templomban.

A szentmise kezdetén Koós Ede plébános hálát adott a Teremtőnek az ünnepeltért, valamint köszöntötte a gyémántmisés 102 éves édesanyját, aki szintén részt vett a szertartáson.

Ezután az eger-lajosvárosi plébánia egyházközségének tagjai, fiatalok és idősek egyaránt köszöntötték az ünnepeltet.

Majd Csizmadia István, az egri bazilika plébánosa tolmácsolta XIV. Leó pápa apostoli áldását.

Ezt követően a jubiláns megáldotta a hívek ajándékát, a gyémántmisés kelyhet és paténát.

A szentbeszédet Kovács József Krisztián jászalsószentgyörgyi plébános mondta, akinek pappá szentelése után Imre atya principálisa volt; káplánként Jászapátin négy évig szolgálhatott mellette.

A jubileumi szentbeszéd felidézte Kladiva Imre életútját, aki 1942-ben Besenyőtelken született mélyen vallásos családban. Gyermekkorát a család kitelepítése nyomán támadt nehézségek is meghatározták. Tanulmányait a szentendrei ferences gimnáziumban és az Egri Hittudományi Főiskolán végezte, majd 1966. június 19-én szentelték pappá.

Káplánként több településen szolgált, majd plébánosként Abádszalókon, Jászalsószentgyörgyön és Jászapátiban végzett áldozatos lelkipásztori munkát. Emellett esperesi feladatokat is ellátott, számos káplán papi hivatásának kibontakozását segítette, és jelentős szerepet vállalt templomok, egyházi épületek felújításában.

A szónok a gyémánt szimbolikájával párhuzamba állítva a papi hivatás megtörhetetlenségét, tisztaságát és hűségét emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a pap legfontosabb feladata „embernek lenni” a hívek számára, Krisztus hiteles tanújaként szolgálni, valamint imádságban hordozni az Egyház és a jövő papi hivatásainak ügyét. 

A hiteles papi élet nem önmegvalósítás, hanem önátadás, amelynek középpontjában mindig Krisztus áll.

A szentbeszéd külön kitért a papi hivatás felelősségére és hitelességére.

Elhangzott, hogy a papok életére az emberek mindig figyelnek: a hibák gyakran nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint a csendes, áldozatos szolgálat. Éppen ezért a lelkipásztornak szavaiban és tetteiben egyaránt Krisztust kell képviselnie, hiszen szolgálata nem önmegvalósítás, hanem küldetés.

Kovács József kiemelte: hatvan évvel ezelőtt Krisztus Imre atyát is kiválasztotta és meghívta a papi szolgálatra, és ő igent mondott erre. Imre atya azóta számos közösségben, családban és élethelyzetben vált Krisztus küldöttévé, legyen szó a szentségek kiszolgáltatásáról, hitoktatásról vagy a mindennapi emberi kapcsolatok ápolásáról. A jelenlévők nevében úgy fogalmazott:

sokak számára ő volt „az az ember”, akit Krisztus küldött közéjük, hogy szolgálatával, példájával és jelenlétével kísérje őket életük útján.

A jubileum alkalmat adott arra is, hogy a jelenlévők imádságban hordozzák a papokat, szerzeteseket és a jövő hivatásait. A szónok hangsúlyozta: Krisztus egyháza minden korban új munkatársakat hív szolgálatába, ezért a papi hivatásokért mondott ima a jövő építését is jelenti.

Különösen megható volt, hogy az ünnepségen jelen lehetett Imre atya 102 éves édesanyja is, aki hatvan évvel fia pappá szentelése után ismét részesülhetett személyes papi áldásában. A szónok ezt a találkozást Isten különleges kegyelmének nevezte.

A szentbeszéd végén egy tanulságos történet hangzott el arról, hogy minden embernek azzá kell válnia, amire Isten meghívta. Ahogyan az árvácska virág nem akar más lenni, mint aminek teremtették, úgy Imre atya is hűséges maradt papi hivatásához egész életében.

A közösség hálával mondott köszönetet Imre atyának hat évtizedes szolgálatáért, hűségéért és példamutató életéért, kérve Istent, hogy továbbra is tartsa meg őt erőben, egészségben és szeretetben.

Kladiva Imre atya meghatottan mondott köszönetet a szeretet és az elismerés számos megnyilvánulásáért. Kiemelte, hogy mindenekelőtt Istennek ad hálát a papi hivatásért és a mögötte álló hatvan év kegyelmeiért.

A jubileumi szertartás végén gyémántmisés áldásban részesítette a jelenlévőket, majd szeretetvendégséggel zárult az ünnep.

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Lénárt Márton

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria