A papi rend szentsége örökké tart – Papszentelést ünnepeltek Budapest-Terézvárosban

Az ünnepi szentmisén jelen volt Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, Horváth Zoltán István esperes, a templom plébánosa, illetve az esperesi kerület, valamint a főegyházmegye papsága.

Október 15-én, Szent Teréz halálának 440. évfordulóján Mohos Gábor püspök a szentmise kezdetén közvetítette Erdő Péter bíboros, prímás üdvözletét és imádságát, amelyet az ünnepi szertartásért végzett. Mint elmondta, a főpásztor betegség miatt volt kénytelen távol maradni a szentmiséről.

A püspök a zsúfolásig telt templomban, a szentmisén elhangzott szentírási szakaszokra utalva homíliájában felidézte, hogy abban az Istennel való mély, személyes kapcsolatról hallhattak a hívek és arról, hogy Isten vágyik arra, hogy mély, személyes kapcsolatban legyen velünk.

Ez a kapcsolat ne legyen felszínes, személytelen, mert Isten annál sokkal többre vágyik. Avilai Szent Teréznek is időre volt szüksége ahhoz, hogy az Istennel való személyes kapcsolatban elmélyüljön – mondta a szónok, kitérve arra is, hogy ez egy egész életen át tartó út, feladat.

Isten csodálatos ajándéka, hogy bevon bennünket isteni életébe; erre mi magunktól sosem lennénk képesek, ha ő maga nem jönne elénk, nem hívna bennünket és nem ajándékozna meg bennünket ezzel a személyes szeretettel – folytatta. – A teljes és boldog élethez nem kell más, mint ez, az Istennel való kizárólagos és személyes kapcsolat. A szőlővesszőnek nem kell azon gondolkodnia, hogyan hozzon gyümölcsöt, hiszen a szőlőtőhöz kapcsolódik, működik benne a szőlőtő élete. Még csak azt sem kell tudni pontosan, hogy hogyan.

Mohos Gábor utalt arra is, hogy minden megkeresztelt ember, de a papi rend szentségében részesültek is megélhetik ezt. „Megtapasztalhatjuk, hogy Isten rendkívüli módon működik bennünk és rajtunk keresztül, úgy, hogy nem is mindig vagyunk ennek tudatában. A szőlővessző sincs annak tudatában, hogy rajta keresztül áramlik az élet, majd gyümölcs terem rajta. Éppen ezért ez a gyümölcs sem a szőlővesszőnek köszönhető, hanem annak az éltető kegyelemnek, amely Istentől származik.”

Ez a világ elmúlik mindenestől – emlékeztetett a püspök –, ami azonban nem múlik el, az Isten országa. Jézus eljött közénk ebbe a mulandó világba és elhozta az örökkévalóság ajándékát, a soha el nem múló ajándékokat. A legelső ilyen ajándék a keresztség – ez által lettünk a szőlőtőbe beoltva mint szőlővesszők. Mi ezt lehet, hogy nem éljük meg teljes valójában...

Eltávolodhatunk Istentől, élhetünk rosszul a hivatásunknak, de Isten részéről ez az ajándék akkor sem szűnik meg. A papi rend szentsége is ilyen ajándék: soha nem szűnik meg, örökké tart.

A szónok felhívta a figyelmet arra, hogy a pap az, aki az egész hívő közösség számára Istennek ezeket az örök ajándékait közvetíteni tudja. „Ez a papi hivatás egyedülálló sajátossága és felelőssége.”

Szent Ágostont idézve Mohos Gábor hangsúlyozta: Isten, aki megteremtett bennünket a közreműködésünk nélkül, nem üdvözít bennünket a közreműködésünk nélkül. Akik hisznek, azokat jelek kísérik, olyan jelek, amelyekben megnyilvánul Isten nagysága és hatalma.

Ehhez ápolnunk kell az Istennel való kapcsolatunkat imádsággal és a szentségek vétele által – hangsúlyozta a püspök, kiemelve az Oltáriszentség és a bűnbánat szentségét, melyek szorosan kapcsolódnak a papi szolgálathoz. A bűnbánat szentségét olyan kincsnek nevezte, amelyet sajnos nem tudunk eléggé értékelni, pedig az „fontos kegyelmi dózis ahhoz, hogy folytassuk az utunkat. Erre papként és püspökként is szükségünk van.”

A papi életről szólva a szónok elmondta,

az Istennel való közösség iránti egészen elkötelezett és mély vágy az, ami megtart Jézus szolgálatában.

Figyelmeztetett arra is, hogy a papi élet is felszínessé és kimerültté tud válni minden jószándék mellett, például amikor olyan nagy lelkesedéssel veti bele magát a pap a szolgálatba, hogy közben kevésbé figyel oda a saját életére.

Húzzuk meg azokat a határokat, amelyeken nem tudunk keresztülmenni a legnagyobb jószándékkal sem. Papként nem feladatunk, hogy mindent mi oldjunk meg. Elsődleges feladatunk, hogy az evangéliumot hirdessük és a szentségeket kiszolgáltassuk, illetve hogy Istennek ránk bízott hívő közösségét szolgáljuk. Ami az időnket és az energiánkat meghaladja, azt el kell tudnunk engedni még akkor is, ha nem könnyű. Ez szükséges annak érdekében, hogy a leglényegesebb hivatásunkban és szolgálatunkban meg tudjunk maradni. Érdemes ilyen szemmel is olvasni az evangéliumot – fordult Rónaszéki Jánoshoz Mohos Gábor. Majd Szent Teréz közbenjárását kérte ahhoz, hogy „tudjunk vágyni az igazi életszentségre, hogy megtaláljuk a saját, személyes életszentségünk útját – és akkor Isten kegyelme megtart bennünket.”

Azt kívánom János testvérünknek, hogy ezt a csodálatos ajándékot, amiben most Isten által részesül, minél gyümölcsözőbben tudja egész életében megélni. Kívánom, hogy Istennek és az Egyháznak kimondott igenje nagyon sok ajándékot teremjen nagyon sok ember életében, ezáltal pedig olyan szőlővesszőnek bizonyuljon, amelynek gyümölcsét a Mennyei Atya mindinkább meggazdagítja – fogalmazott szentbeszéde végén az esztergom-budapesti segédpüspök.

Forrás: Mészáros Erika / Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Csapó József

Magyar Kurír