Kruppa Tamás előadásában „mélyre evezett”, feltárva a harmadik parancsolatnak mind az ószövetségi, mind az újszövetségi hátterét.
A keresztény világban az Úr napja az első nap. Jézus Krisztus feltámadásának napja. Szent nap.
A „szent” fogalomnak pedig már az Ószövetségben is az volt a jelentése, hogy „elkülönített”, amihez kapcsolódott a „megszentelt” jelentés. Ekkor a hétköznapi munkát valóban félre kell tenni, hogy tényleg szent legyen.
A vasárnap az Úr napja. Az alfa és az ómega. Isten a teremtés után megpihent a szombati napon. Mint ahogy Jézus Krisztus is nagyszombaton, a megváltás nagy műve után megpihent – fogalmazott az előadó.
Isten az, aki létrehoz, akár a semmiből. Mi csak alkothatunk a valamiből. De feladatunk az Isten dicsőítése, hogy felnőjünk ahhoz, hogy Isten gyermekei lehessünk.
Munkálkodnunk kell, mint ahogyan Jézus is munkálkodott az Atya nyomán. De mindennek megvan a maga ideje.
Ne akarjuk elhanyagolt dolgainkat az Úr napján bepótolni! – emelte ki Kruppa Tamás atya. – A Lélek segít ennek megértésében. Éppen úgy, mint a kinyilatkoztatásban. Hagyjuk, hogy az istenképet ő maga formálja ki bennünk! Ez a szeretet alapja: őt szeretni, és azokat is, akiket ő hozott létre.
A parancsban az „Úr” fogalom is fontos helyet kap – fejtette ki a teológiatanár. – Az Ószövetségben Él, Elohim, Adonáj volt Jahve – ez utóbbi a legbizalmasabb megszólítása. Az Újszövetségben viszont az Úr maga Jézus Krisztus, főleg Szent Pál apostol tanítása alapján.
Az Úr napjának megtartását pedig éppen az Úrtól kell megtanulni. Jézus munkálkodott, de a sírban „szombatolt”. Mindent elrendezve halt meg.
Egyik törvény vagy parancs sem azért van, hogy az életünket nehezebbé tegye, hanem úgy kell felfognunk, hogy Istentől kapott ajándék – hangsúlyozta Kruppa Tamás atya.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Bartók László, Pilikné Vajsz Ildikó, Zajácz Éva
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria