A passió kinyitja a lelkünket, Jézushoz visz minket – Szervező-rendező tanfolyam indul Pasaréten

– A budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia hetventagú színjátszóköre 2018 márciusában, a nagyböjti időszakban mutatta be a Pasaréti Passió című misztériumjátékot, amit Ön írt és rendezett. 2019 tavaszán beszélgettünk is erről, s akkor azt mondta: nagyon jó lenne, ha minél több plébánián felújítanák a passiójátékok hagyományát.

– Az előzmények valóban ehhez a darabhoz kötődnek. Az egyik, négy előadásból álló ciklust több mint kétezer-ötszázan nézték meg a helyszínen, kénytelenek voltunk embereket elküldeni, akkora volt az érdeklődés. A technikai eszközöket kedvezményesen a rendelkezésünkre bocsátó cég vezetője ekkor azt mondta: ha minden hirdetés nélkül ennyi embert érdekel ez az előadás, akkor megfelelő hirdetéssel egy arénát is biztosan meg tudnánk tölteni. Ugyan már, mondtam, a passió nem az arénába való! Az említett cégvezető véleményét ugyanakkor megosztottam a passió szereplőivel, és az egyikük azt mondta: van egy varrodám, csináltassuk meg a jelmezeket, támogatlak ebben. Mások is felajánlották a segítségüket. Úgy éreztem, minden megy magától, tényleg csináljuk meg. Az előadást 2020 nagyhetére terveztük a budapesti Papp László Sportarénába. Előtte közzétettünk egy országos felhívást, amelyre 2422 önkéntes jelentkezett, valamennyien szerettek volna részt venni a passióban. Az eredeti tervek szerint az aréna küzdőtere lett volna Jeruzsálem, ott mozogtak volna a szereplők, a nézők pedig a nézőtéren ültek volna. A Pasaréti Passióban elképzelt koncepció, mely szerint egy mai huszonéves fiatalember és Jézus áll a történet középpontjában, a 2400 közreműködővel valósult volna meg. Ám 2020 februárjában közbeszólt a koronavírus-járvány, el kellett halasztanunk a bemutatót. Miután a pandémia véget ért, úgy terveztük, hogy 2023 áprilisában mégiscsak eljátsszuk a darabot az arénában, ám a járvány után jött a válság, és óriási mértékben megemelkedtek egy rendezvény járulékos költségei. Akkor megszületett bennünk egy másik gondolat: halasszuk el az előadást egy évvel, viszont

tegyünk valamit azért, hogy minél több magyar templomban mutassanak be passiót.

Indítsunk egy passiójáték szervező-rendező tanfolyamot, és a raktárunkban álló kétezer-négyszáz passiójelmezt és -kelléket – római katonai egyenruhák, fémsisakok, alabárdok, kardok, a zsidó főtanács tagjainak ruhái, a nép öltözetei – ajánljuk fel kölcsönbe azoknak a plébániaközösségeknek, amelyek vállalkoznak arra, hogy idén passiót mutatnak be a templomukban. Emellett az öt év során felhalmozott tudásunkra, tapasztatainkra támaszkodva mutassuk meg, hogyan kell egy passiót megszervezni. Jelenleg talán a helyi közösségek megerősítése a legfontosabb. Ha ők képesek lesznek arra, hogy vidéken vagy Budapesten eljátsszanak a templomukban egy passiót, akkor 2024-ben elérkezhet az ideje annak, hogy az arénában bemutassunk egy közös előadást.

– Ha jól tudom, 1948 előtt szinte minden hazai plébániának, templomnak volt saját színjátszóköre.

– Így van. Volt olyan hetilap, amelyben külön rovat foglalkozott az új templomi bemutatókkal. Írók rendszeresen írtak templomi színjátékokat, amelyek kis füzetekben jelentek meg.

A kommunista hatalom a „klerikális reakció” melegágyának tartotta a templomi színjátszóköröket, ahol a felnőttek összejártak, kiálltak a hitükért, és előadásokon hirdették Jézus üzenetét. Ezért szüntették be a templomi színjátszást.

A gyermekek által előadott betlehemi pásztorjáték, amit ma hagyományként tisztelünk, a kommunista tiltás következménye: 1948-ig gyerekek, felnőttek vegyesen adták elő. Miután betiltották a templomi színjátszóköröket, azzal a megszorítással engedélyezték továbbra is a pásztorjátékokat, hogy csak gyerekek szerepelhetnek bennük.  

– Mi szükséges ahhoz, hogy egy passió plébániai előadása hiteles legyen?

– Egy jó szövegkönyv mindenképpen nélkülözhetetlen. Ebből kettőt is biztosítunk a résztvevőknek a képzésünkön. Az egyik az általunk Pasaréten előadott passió szövegkönyve, amelynek főhőse – amint már említettem – egy mai fiatalember. És készítettünk egy egyszerűbb szövegváltozatot is, amelyből kihagytuk a fiú reflexióit. Ezeket odaadjuk a leendő szervezőknek.

A jó szövegkönyv mellett fontos a szervezőkészség is, az, hogy a rendező képes legyen megszólítani és az ügy mellé állítani embereket.

A képzésen igyekszünk átadni a résztvevőknek annak a színházi tudásnak az alapjait, amelyek segítségével képesek lesznek bemutatni a passiót. Szó lesz arról, hogyan áll meg egy ember a színpadon, hogyan beszél, mozog, miként állítunk be szereplőket, mozgatunk tömegeket. Rajzokkal, videófelvételekkel mutatjuk meg, hogyan készült a Pasaréti Passió. Az egyik passiójátékban nagyon kevés, mindössze három-négy szöveges szereplő van. A darab már tizenöt szereplővel is előadható, de akár ötvenen-hatvanan is szerepelhetnek benne.

Ha valaki alkalmasnak tartja magát a rendezésre, és hívást érez erre, beindíthatja a folyamatokat. Évekkel ezelőtt nálam is így történt ez. Részt vettem Henri Boulad jezsuita teológus lelkigyakorlatán, aki a végén azt mondta: Menjetek haza, és mindenki csináljon forradalmat a saját plébániáján! Gondolkodtunk, vajon mit is jelenthet ez. Ő pedig kifejtette:

használjátok azokat a képességeket, amik ott vannak bennetek, az egyházközösségetek tagjaiban, de nem éltek velük, mert csak fogyasztók vagytok, akik eljártok a vasárnapi misékre, aztán hazamentek, és azt hiszitek, az Egyházban minden a papok feladata.

A lelkigyakorlat előtt én is így gondoltam: az Egyház a papok, szerzetesek és szerzetes nővérek közössége, akik kiszolgálnak minket. Akkor azonban ráébredtem: az Egyház én is vagyok, és ugyanolyan felelősséggel tartozom érte, mint a pap, a püspök, a pápa. Ha nem teszem bele azt a talentumot, amit a Jóistentől kaptam, akkor nem teljesítem a küldetésemet, nem járom be a saját utamat. Magamba néztem: mik az én talentumaim? A válasz egyértelmű volt: a színház, hiszen ennek az alapjait tanultam a főiskolán és más helyeken. A templomi színjátszó csoportban, miután már több mint száz emberrel dolgoztam együtt, rájöttem – és ez biztatás minden jelentkezőnek –, hogy a színjátszó képesség, ugyanúgy, mint az éneklés, a rajzolás, a sportra való hajlam, bennünk van, és abban a pillanatban, ahogy elkezdünk foglalkozni vele, előjön. Többször megkérdezték már tőlem: Zsolt, hol találsz te ennyi tehetséges embert? A válaszom:

mindenki tehetséges, és ha a közösségben foglalkozunk ezzel a képességünkkel, s ha szeretnénk tenni valamit Isten szolgálatában, akkor ez a tehetség napvilágra jön.

Mellénk áll az Isten, s mintha azt mondaná ezzel: örülök, hogy elővetted ezt a képességedet, amit adtam neked, segítek, hogy felszínre hozd, együtt a közösséggel!

– Gondolom, mindezt megtapasztalta az évek során.

– Igen. És még valami: évszázadokon keresztül valamennyi szerzetesiskolában – a ferenceseknél, a jezsuitáknál, a piaristáknál –, mindenhol színjátékokat írtak és adtak elő, volt olyan iskola, ahol havonta. Vajon miért? Mert együtt, közösségben hozták létre a színművet. Számomra is erről szól a színjátékalkotás. A próbafolyamat során megtanulom tisztelni mások véleményét. Nemcsak az én akaratom valósul meg, hanem a másik ember, a közösség akarata is. S így eljutunk a legyen meg a te akaratodig. Sok bennünk a gátlás. Nálunk is voltak, akik azt mondták: soha nem álltam színpadon, nem merek megszólalni. Akik ezzel a hozzáállással kezdtek neki a színjátszásnak, azok közül ma az egyik ilyen fiú, illetve egy idősebb férfi nagy szerepeket játszanak, hosszú szövegeket mondanak. Kiállnak a közösség elé, s ezzel a hitüket is képviselik. Sok embernek gondja van azzal, hogyan adja tovább az evangélium jó hírét. Tettekkel, szavakkal, szeretettel?

Ha ott állok a színpadon, és eljátszom a passióban egy szerepet, utána sokkal könnyebben beszélek a hitemről a közösségben, vagy nem hívők előtt, mert megtapasztaltam, mit jelent képviselni Isten ügyét.

Fontos emellett az is, hogy akik a színpadon szerepelnek, illetve akik nézik, hallgatják őket, sokszor az előadás hatására értik meg a bibliai üzenetet. Amit csak olvasok, az nem mindig jön át. Viszont látom, hogy amikor a színpadon egy jelenet életre kel – Jézus elesik a kereszttel, Cirenei Simon átveszi a terhét, megtörténik a keresztre feszítés –, akkor kiül az emberek arcára a döbbenet, miközben nézik a passiót. Az előadás végén pedig nincs taps, ott ülünk hosszú percekig néma csöndben. Többen azt mondják: bekerültem egy jeruzsálemi utcába, megértettem egy evangéliumi gondolatot, látom végre, miről szól ez az egész. Ötven-hatvan ember közös jelenlétében én is a történet részévé váltam, közel kerültem Krisztushoz. Nálunk a passióban ott van a főszereplő, aki Krisztus szerepét játssza, és valaki, aki szükség esetén helyettesíti őt. Az egyik civil ruhás próbára nem tudott eljönni a főszereplő. Aki beugrott helyette, fantasztikusan odatette magát. A próba után ugyanolyan csönd volt a színészek között, mint az előadások után, többen sírtak is. A Krisztust játszó szereplő civilként is döbbenetesen hiteles volt, a többiek ott voltak vele együtt a Golgotán. Ehhez hasonló csodák születnek a passió során, mert az előadás kinyitja a lelkünket, Jézushoz visz minket.

Hiszem, hogy a képzés során átadhatók lesznek az alapvető tudnivalók a beszédtempóról, a mozgások leegyszerűsítéséről. Az amatőr színjátszás résztvevői néha hajlamosak túljátszani a szerepüket. Egy ilyen környezetben viszont rájövünk, hogy

nem mi vagyunk a főszereplők, hanem ott van velünk Isten, ezért mindent egyszerűvé, tisztává kell tennünk.

Azt szoktam mondani a szereplőknek: próbálj egyszerűen beszélni, minél egyszerűbben, és akkor átitatódnak a szavaid azzal a jelentéstartalommal, ami ott van az evangéliumban. Az örömhír így megszólal majd a hangod által. És a színészek mellett van még egy fontos szereplő: a néző. Ha nem próbálom a szájába rágni, hogy mit akarok üzenni neki, hanem csak tiszta egyszerűséggel felmutatom a történetet, akkor a képzelet dolgozni kezd, és a nézőtéren ülő emberben megszületik az a gondolat, üzenet, amit Jézus szeretne átadni nekünk a kínszenvedése által.

– Mennyi ideig tart a képzés?

– Az alapképzés egynapos, délelőtt tíztől este hatig tart, nyolc órában. Tartunk egy bevezető előadást a passiójátékok múltjáról, majd rögtön áttérünk a gyakorlatra: hogyan áll fel a színpadi tér, miként kell tömeget mozgatni, hogy állunk meg és beszélünk a színpadon, milyen gesztusokat használunk. Színházi helyzetgyakorlatokat fogunk végezni, belehelyezkedünk Jézus, vagy éppen valamelyik másik figura szerepébe. Megmutatjuk a próbarendet is, azt, hogy legkevesebb hány próba szükséges a passió létrehozásához. Színházi, szervezési, technikai alapismereteket adunk át a résztvevőknek.

– Nem kevés az egynapos képzés?

– Nem, mivel nyolcévi tapasztalat áll már a hátunk mögött. 2015-ben alakult meg Pasaréten a színjátszó körünk, több mint húsz bemutatón vagyunk túl, és immár öt éve játszunk passiót. Kialakult egy olyan csapat, amelynek több tagja mondhat magáénak rendezői, szervezői gyakorlatot. Nem egyedül vagyok, itt van mellettem például Gábor Mónika építészmérnök, akit professzionális színházi produkciókba is magammal viszek rendezőasszisztensnek és rendezőnek, az ő tudása valóban kiemelkedő. De rajta kívül is vannak olyanok, akik profi szinten teljesítenek a színpadon.

– Kik lesznek az előadók?

– A képzés oktatói a pasaréti plébánia vezetője és színjátszói lesznek: Lengyel Donát ferences szerzetes, Gábor Mónika, Sótonyi Gergely, Huszár Orsolya színháztörténész. A plébániánkhoz tartozik Tordai Teri Kossuth-díjas színművésznő, aki a színészi jelenlét alapjairól fog beszélni. Felkértük Kuzmányi Istvánt, az Új Ember főszerkesztőjét is, hogy mondja el gondolatait, tapasztalatait a közösségalkotásról. Bárki jelentkezhet, nincsenek korhatári megkötöttségek. Csak szülessen meg a jelentkezőben a gondolat: de jó lenne, ha a mi templomunkban is előadnánk passiót az idei nagyhéten! Olyan embereket várunk, akiknek legalább némi tapasztalatuk van arról, hogyan kell összefogni egy közösséget.

Nagyon lényeges, hogy a plébános teljes szívvel álljon a passió előadása mellé, támogassa annak bemutatását.

Ez azért fontos, mert templomi szervezésről beszélünk. A passiót egyébként nem feltétlenül a templomtérben kell előadni, lehet a templomkertben vagy a templomhoz tartozó közösségi térben is. Mint már említettem, ezzel az egynapos képzéssel lefektetjük azokat az alapokat, amelyekkel már el lehet indulni. A továbbiakban pedig egyénileg segítjük a szervezők munkáját, és lesz konzultációs nap is. Javaslatot teszünk arra, hogyan helyezzék el a színpadteret a templomban, fény- és hangtechnikai tanácsokat is adunk. Megmutatjuk, hogyan tárolják és használják a jelmezeket. A helyszínen logisztikai segítséget adunk az előadás megvalósításhoz.

– Tehát ha például a bodajki Segítő Szűz Mária-kegytemplomban az idei nagyhéten a plébániaközösség passiót szeretne bemutatni, elmennek és segítenek nekik.

– Így van. Mi úgy látjuk, hogy már tíz emberrel is előadható a passió, de akár ötvenen-hatvanan is játszhatnak benne. Akármennyi embernek tudunk jelmezt adni. Ami nagyon lényeges: a passió előadása szervesen illeszkedjen a nagyhét eseményeihez. Vagy virágvasárnap, vagy az azt megelőző napokon lehet előadni, esetleg a nagyhét első három napjának valamelyikén. Olaszországban és Dél-Amerikában rengeteg helyen mutatnak be passiót, rendszerint nagypénteken. Nálunk vidéken néhány helyen adnak elő passiót. Budapesten viszont templomi passió a legjobb tudomásunk szerint csak Pasaréten van. Pedig fontos lenne, hogy minél több helyen legyen. A cél itt a közösségépítés, az ünnep átélése. 

– Meddig lehet jelentkezni a képzésre?

– Február 1-ig, a pasaret.amiarcaink@gmail.com e-mail-címen.

Az egynapos képzések helye és ideje: Budapest, Pasarét, február 5. vagy február 12., 10 és 18 óra között.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila (archív); a passió előadás képei: Pasaréti Plébánia 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 22-i számában jelent meg.