A Pécsi Egyházmegyében hagyomány, hogy minden évben az utolsó elhunyt pécsi püspök halála napján szentmisét mutatnak be az egyházmegye néhai püspökeinek lelki üdvösségéért.
Mayer Mihály püspök köszöntőjében rámutatott: az elhunyt püspökök megnevezés helyett inkább az eltávozott püspökök a helyes, hiszen hitünk szerint a szentek közösségében ők mindig velünk vannak és imádkoznak értünk. Mi pedig megemlékezünk róluk, hogy a feltámadás reménye általuk is erősödjön bennünk.
Szentbeszédében Mayer Mihály kiemelte, az Egyház tanítása szerint nekünk is folyamatosan változnunk, alakulnunk kell, de sohasem a világ elvárásaihoz mérten és nem a világ felé tekintve, hanem az egyetlen viszonyítási pontra: Jézus Krisztusra nézve. Mint amikor valaki iránytűt vesz a kezébe: a keresztény embernek a szívében van az iránytű, ami a mindennapokban is mindig Jézusra mutat, hiszen őfelé akarjuk az életünket igazítani. Ezt tette minden püspök a maga idejében generációról generációra, a társadalom és a világ elvárásai és viszonyai közepette.
Napjainkban annyi minden hat ránk, ezért is szükséges, hogy legyen iránytűnk, ami Jézusra mutat. Az Egyháznak folyamatosan alakulnia, tökéletesedni kell, hogy húzóerő legyen a társadalomban. E célt segítik a püspökök, munkatársaik, a papok, ahogyan a hívek is, s e közösségben ki-ki a maga területén válhat húzóerővé Jézus szeretete által – fogalmazott Mayer Mihály.
A szentmise könyörgésében a Pécsi Egyházmegye elhunyt főpásztoraiért imádkoztak, majd a megemlékezés a székesegyház altemplomában, a püspöki kriptában imádsággal zárult.
A liturgia zenei szolgálatában közreműködött a székesegyházi Palestrina Kórus Kovács Szilárd Ferenc, a székesegyház orgonaművész-zeneigazgatója vezetésével.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria