A Pécsi Hittudományi Főiskola rektora az egyházi felsőoktatásról

– Egy felsőoktatási intézmény bemutatását a szakok kínálatával, a képzési formák ismertetésével érdemes kezdeni. Milyen lehetőségeket nyújt a főiskola, s kiknek ajánlott jelentkezni az egyes képzésekre?

– A főiskola célja alapvetően az, hogy az egyház számára képezzen szakembereket: a három fő terület ezen belül a lelkipásztorkodás, a hittanári szakma és a teológia.

A lelkipásztorkodás iránt érdeklődők egy hároméves BA szakot végezhetnek el, a katekéta-lelkipásztori munkatárs-szakot; ezen belül a lelkipásztori szakirány azoknak ajánlott, akik segítő szerepet szeretnének betölteni egy plébánián. Az önálló lelkipásztorkodásra, tehát plébániavezetésre is képes szakembereket a teológia MA szakon hatéves képzés keretében képezzük.

A leendő hittanárok számára nemrég akkreditáltattuk a hittanár-nevelőtanár szakot, amely egyszersmind pedagógiai végzettséget is ad – tehát nemcsak a hitoktatásban lehet vele elhelyezkedni, hanem bármilyen pedagógiai képzettséget igénylő területen.

Ennek két formája van. Egyrészt lehetőség nyílik egyszakos képzésre, ha valaki csak hittanár szeretne lenni; ez megduplázott szakmai anyagot jelent. Azt szeretnénk, ha az innen kikerült, lényegesen magasabb szintű szakmai tudással rendelkező hitoktatók tanítanának a középiskolákban és az egyházi iskolákban.

Másfelől viszont az általános iskolai kötelezően választható hittan kiépülésével egyházunknak nagy szüksége van hittanárokra is. Az ő esetükben az a célszerű, ha hittanár szakjuk mellett egy közismereti szakot is elvégeznek. Számukra öt szakpárban hirdetjük meg a hittanár-nevelőtanár szakot: lehetséges a párosítás a magyarral, a történelemmel, az angollal, a némettel és a médiatanári szakkal. Ez a képzés közös a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karával – hittanári, hitéleti szakra nálunk járnak a hallgatók, közismereti szakra pedig az egyetemen. A pedagógiai alapképzést az egyetem adja, a gyakorlati képzés pedig részben a mi gyakorlóhelyeinken, részben az egyetem gyakorlóhelyein történik.

A lelkipásztori és a tanári szak mellett a főiskola képzéseinek harmadik formája a teológia szak, ötéves osztatlan mesterképzés formájában. Ez a képzés elsősorban a teológia tudományként való a művelésére, a kutatói készségek megszerzésére irányul. Ezt a szakot azoknak ajánljuk, akiket nem konkrétan egy-egy egyházi munka érdekel, hanem a teológia mélyebb összefüggései.

– Milyennek képzeljük el a főiskola mindennapjait, a hallgatói, közösségi életet?

– Kis létszámú főiskola vagyunk, ez azt jelenti, hogy nappali-levelező tagozaton átlagosan 110-140 hallgatónk van. Az arány mostanában a levelezősök felé tolódott el, így nappali tagozaton 40-50 hallgató tanul. A külföldi nagy egyetemeknél, például Angliában azt láthatjuk, hogy a tömegszakok (300-500 hallgató, nagyelőadások) mellett bizonyos szakokat tutori formában szerveznek meg, ahol az oktatók személyesen vezetik a hallgatókat tanulmányaik során. Ha analógiát keresünk, akkor a mi főiskolánk méreteiből adódóan ilyen típusú: minden hallgatót ismerünk, mindenkit igyekszünk a saját értékeiben, képességeiben személyre szabott módon fejleszteni.

Ez a közösségben is megmutatkozik: az évfolyamokat erős közösségi szellem és egymásra figyelés hatja át. Mindezért persze tenni is próbálunk: minden évben két lelkigyakorlaton veszünk részt együtt; ezen túl pedig rengeteg a közösségi program, amelyeket nem mi, oktatók kezdeményezünk, hanem a hallgatók szervezik maguknak.

– A főiskola nemrég költözött új helyre, a Hunyadi út 11. szám alatti felújított épületbe. Milyen hatások érték az intézményt ennek következtében, milyen változásokat eredményeztek az új, a megszokottól eltérő terek?

– A költözéssel sok minden változott. A régi, a Papnövelde utcai épületben folyosók voltak és nagy tantermek, itt, az új helyen sok a közösségi tér – ezeknek a kialakítására törekedtünk is, mert lehetővé teszik azt, hogy a hallgatók az órák között vagy a tanítási időn túl is szívesen legyenek a főiskolán és egymás társaságában. Sokkal korszerűbb lett a berendezés is: minden termet korszerű, az oktatást szolgáló technikával szereltünk fel, informatikai termet alakítottunk ki. Nagyon szép kertünk, udvarunk van: teljesen mások a körülmények, sokkal otthonosabb a főiskola, és az ebben rejlő lehetőségeket a hallgatók is egyre inkább felfedezik. Szintén nagy változás, hogy a Fény Kft. jóvoltából tudunk meleg ebédet biztosítani a levelezős hallgatóinknak, akik szombatonként reggel 9-től délután 5-ig órákon vannak.

– A főiskola jól láthatóan bekapcsolódik a pécsi tudományos és kulturális életbe: aktualitása miatt kiemelhető az I. világháború és a Pécsi Egyházmegye kapcsolatát bemutató kiállítás, vagy a szintén világháborús témára szervezett konferencia. Milyen szerepet töltenek be ezek a programok a főiskola életében?

– Egy iskolának elsősorban az alapfeladataira kell minden erejével koncentrálnia: stabil, jó szellemű, jó lelkületű és jól szervezett oktatási intézmény szeretnénk lenni, ahová a szülők szívesen engedik el a gyerekeiket, és ahová a fiatalok is szívesen jönnek tanulni. Ez nem látványos, viszont a főiskola életét mégiscsak ez határozza meg. Egy jövendő hallgató számára az a legfontosabb, hogy jó iskolába kerüljön.

Minden iskolának van társadalmi küldetése is. A mi korunkkal együtt jár, hogy reprezentálni is muszáj: nem elég lenni, hanem örökké mutatni is kell. Természetesen nem a mutatás vágyáért szervezzük ezeket a programokat, hanem azért, mert az egyháztörténeti intézetünk, a bioetikai kutatócsoportunk vagy a kateketikai munkaközösség mindig belekezd olyan projektekbe, amelyek túlmutatnak a főiskolán, és nagyobb érdeklődésre tartanak számot. Évente két-három tudományos konferenciát szervezünk, de foglalkozunk középiskolásoknak szóló tehetségtáborok szervezésével és a nagyközönséget megcélzó ismeretterjesztő előadásokkal is. Theolingua nyelvvizsga központunk sokaknak biztosít nyelvtanulási és nyelvvizsgázási lehetőséget.

Hallgatói szempontból fontos még kiemelni a külföldi lehetőségeinket: a CEEPUS-ösztöndíjprogram révén kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezünk. Az elmúlt évben a hallgatóink fele tölthetett rövidebb-hosszabb időt külföldi egyetemeken – ezek a lehetőségek egy fiatal számára kiemelten fontosak, mert tágítják a látókörét, gyarapítják élettapasztalatát.

– Szó volt már a főiskola képzéseiről, a konkrét hivatásokról. Összességében azonban kérdés, milyen ezeknek a szakoknak a jövőképe, milyen perspektívák nyílnak a főiskola elvégzése után. Mit tudna mondani e tekintetben az egyházi pálya választásáról?

– A tizennyolc éves középiskolások továbbtanulásra vonatkozó kérdése pályaválasztási kérdés. Tudjuk, hogy megválaszolásában egymás mellett áll a szülők szava és a gyerekek szava. A szülőt az érdekli, hogy gyerekének biztos megélhetése, jövője legyen, míg a diákokat nyilván a személyes érdeklődésük vezérli. Napjainkban sok középiskolás bizonytalan, nem tudja, merre induljon: a szakmaválasztás ideje kitolódik. Sokan csak a második-harmadik diplomájuknál találják meg a hozzájuk igazán illő szakmát.

Egy biztos: egyházunknak szüksége van olyan munkatársakra, akik a közösségeinket hivatástudatból és szolgálatkészséggel tanítják, vezetik. Fontos, hogy legyenek olyan fiatalok, akik a mi nemzedékünktől kapott tudást tovább akarják adni egy következő nemzedéknek.

Ezt a pályát hosszú távon csak hivatástudattal lehet gyakorolni. Az egyházmegye nagyon sokat tett azért, hogy a nálunk elsajátítható feladatok megbecsült hivatások legyenek, kedvező munkakörülményekkel. Akiben megvan a hivatástudat, annak nincs oka attól félni, hogy nem fog tudni stabil egzisztenciát teremteni. Az egyházi pálya szép és élményekben gazdag, mert emberekkel foglalkozni megunhatatlan dolog, de sok nehézséggel és áldozattal is jár. Kalandos út ez, de annyira azért nem, hogy választójának azt kellene éreznie, ismeretlen mélységbe ugrik.

Fotó: uni-due.de, Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír