A pécsi székesegyház felszentelésének évfordulóját ünnepli az egyházmegye

A neoromán stílusban újjáépített pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházat 1891. június 22-én szentelték fel, jelen volt Ferenc József osztrák császár és magyar király.

A szentelési szertartáson a korabeli előírások szerint csak a papok vehettek részt, akik reggel 6 órakor elénekelték a Mindenszentek litániáját. A „minden gonosztól ments meg Uram minket” kezdetű részhez érve Dulánszky Nándor pécsi megyéspüspök háromszor megkerülte a székesegyházat, és meghintette szentelt vízzel. Visszaérkezve a nyugati kapuhoz, háromszor megzörgette a templom ajtaját. Ennek a rítusos kopogtatásnak szimbolikus jelentése volt: a mennynek ajtaja nyíljon meg az igazak számra.

Eközben a főpásztor az alábbi szavak kíséretében lépett be a templomba: Ecce signum crucis, fugite, adversae potestates! (Íme, a kereszt szent jele, távozzatok ellenséges hatalmak!) Majd ekképpen folytatta: Pax huic domui! (Béke e hajlékkal!). A diakónus erre felelte: In introitu tuo! (A Te belépteddel.). Ezután a felszentelésen résztvevő papok a Veni creator Spiritus kezdetű himnuszt énekelve bevonultak a templom közepére.

Eközben egy pap a templom jobb sarkától a bal sarkáig, majd a bal sarkától a jobb sarkáig a talapzatot hamuval beszórta, a bűnbánat szimbólumaként. Dulánszky Nándor püspök a bal sarokból a jobb felé haladva pásztorbotjával a hamuba írta a latin abc-t, utalva ezzel Szent Pálra: nincs sem zsidó, sem görög – azaz nincs senki sem kizárva az Egyházból, Isten előtt nemzetiségre nézve sincsen különbség. Majd vizet, bort, sót és hamut szentelt, szimbólumaként az emberi és isteni természetnek, a romlatlanságnak és a bűnbánatnak. A szentelések lezárásaképpen a püspök egy kereszttel megjelölte a templom ajtaját.

Ezt követően az ereklyékhez ment, ott homíliát tartott a templom magasztos rendeltetéséről, egyúttal megkenve az ajtókat krizmával, mintegy felavatva a magasabb szellemek színteréül. Ekkor az egész papság bevonult a templom főhajójába.

A régi és az új – a pécsi székesegyház az átépítés alatt 1886-ban (Fényképezte: Zelesny Károly)

Innentől vette kezdetét az oltárszentelés, amikor az ereklyét a számára az oltárba vágott szent kriptába helyezték el. A püspök öt gerezd tömjént tett az oltárra, egyet-egyet a négy sarokra és egyet középre. Négy vékony, kereszt alakban tett tömjéngyertyát gyújtott meg, amelyeket Isten dicsőségére elégetett. Majd a 12 apostol tiszteletére is keresztet alakított ki és tömjént égetett. Ezzel az oltárszentelés, mint a templom felavatása befejeződött.

A templomszentelés reggel 6-tól fél 12-ig tartott, ezalatt az eső ellenére a templom előtti téren, valamint a Sétatéren és a környező utcákban is hömpölygött az ünneplőbe öltözött emberek sokasága. A belépőjeggyel rendelkezőket háromnegyed 12-kor engedték be a nyugati kapun a „tömjénfüsttől kékes levegőjű” főhajóba. Megérkeztek az udvari, katonai és egyéb méltóságok, államhivatali és törvényhatósági elöljárók, akik a szentélyben kaptak helyet. A szentély mellett jobbra és balra eső hajókba a világi hölgyek és a hírlapírók foglaltak helyet, a templom alsó részében pedig a nagyközönség várta az ünnepi szentmisét.

Ferenc József pontban 12 órakor lépett be – az eső miatt – a Corpus Christi-kápolnába. Innen indult a díszes menet, amelyet a székesegyház ajtónállója és négy püspöki huszár vezetett fel, mögöttük az építészek, majd Szeredy József és Wurster József kanonokok. Őket a püspöki titkár, a szentszéki jegyző és egyéb egyházi méltóságok, kanonokok, prépostok és apátok, továbbá diakónusok és archidiakónusok követték. Mögöttük a meghívott püspökök sora, majd a püspök oldalkanonokja, Troll Ferenc és Dulánszky Nándor következett. Utána Luigi Galimberti pápai nuncius és papjai haladtak. A királyi apostoli keresztet Fesztl Károly választott püspök vitte, végül közvetlen mögötte az uralkodó és kísérete zárta a sort.

A régi és az új – a pécsi székesegyház nyugati homlokzata 1882 előtt és 1891 után

A szentélyben Dulánszky Nándor püspök a püspökszék előtt megállt, és a király felé lépve, meghajolt, majd a szentély elején álló oltárhoz fordulva remegő hangon kezdett bele a Te Deumba. Ezt követően az énekkar halk zsoltárénekei mellett csendes misébe kezdett.

A pápai brévét Szauter Antal görcsönyi plébános hirdette ki, mely szerint az örömnap emlékére XIII. Leo pápa (1878–1903) búcsút engedélyezett, és felhatalmazta Dulánszky Nándor püspököt, hogy apostoli áldást adjon.

Ezután egy, a királyért való könyörgés hangzott el, majd a pécsi ordinárius pápai áldást adott, amelyet Ferenc József térden állva fogadott. Körülbelül 13 órakor a király kivonult a templomból. A szentmise végeztével kinyitották a kint várakozók előtt a nagykapukat. Az átépítés 10 éve után ismét látogathatóvá tették a pécsi székesegyházat.

Az szöveg Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető korábbi írásának felhasználásával készült. A felhasznált irodalom jegyzéke, illetve az átépítés részleteiről további adatok ITT olvashatók.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye Archívuma; a nyitóképen Kubányi Lajos: A főpapság hódolata I. Ferenc József előtt (1896) című festménye

Magyar Kurír