A pécsi székesegyház szobrai: Vándorló apostolok – 1. rész

A pécsi székesegyházat egykor díszítő apostolszobrok – Bartalits Mihály alkotásai – ismét a székesegyház közelében láthatók. A nagyméretű szobrok áthelyezésére a közelmúltban a Szent Mór-iskola udvarának átalakítása miatt került sor.

A székesegyház nyugati homlokzata előtt álló, 1930-as években emelt Gosztonyi-kőtár épülete tizenkét árkádívével nemcsak kiváló kiállítóhelyet biztosít, hanem az időjárással szemben is védi az apostolszobrokat.

A székesegyházat a 16. század elején boltozattal látták el. A boltozatok terhétől a falak később megrepedtek, a statikai probléma megszüntetésére Klimo György püspök (1751–1777) tett kísérletet, amelyet betegsége és halála hiúsított meg. Még az ő felkérésére érkezhetett Pécsre Antonio Giuseppe Sartori (1714–1791) itáliai szobrász és építész, akinek terveiben már szerepeltek szobrok a székesegyház homlokzatán. A 19. század elején az ő elgondolásait figyelembe véve készültek újabb tervek, amelyek közül a káptalan 1805 augusztusában Pollack Mihályét (1773–1855) választotta.

A klasszicista építész vaskapcsokkal fogta össze és erősítette meg a repedt falakat, amelyek elé a nyugati és déli oldalon köpenyfalat húzott. Utóbbival, és a tornyok átépítésével egységesen tagolt, zárt épülettömb létrehozása volt a célja. Az átépítés elhúzódott, Pollack már nem élt, amikor a székesegyház déli homlokzatának párkányán 1854-ben elhelyezték a tizenkét apostol szobrát.

Bartalits Mihályra (1808–1879), egy kalocsai szűrszabó ügyes kezű fiára Klobusiczky Péter kalocsai érsek (1821–1843) figyelt fel. Lehetőséget adott számára, hogy külföldi tanulmányútra menjen Münchenbe és Drezdába, majd rövid időt Pesten töltött Uhrl Ferenc klasszicista szobrász műhelyében. 1833-ban Pécsett telepedett le, ahol megbízói között volt Szepesy Ignác pécsi püspök (1828–1838) is. A pécsi káptalan 1846-ban kérte fel a székesegyház tizenkét apostolszobrának megfaragására, az ekkor készült szerződés a Pécsi Egyházmegyei Levéltár honlapján megtekinthető. Bartalitsnak három év alatt kellett volna elkészülnie a szobrokkal, neki kellett gondoskodnia az alapanyagról és annak szállításáról, valamint az elkészült művek elhelyezéséről is. A történelem azonban közbeszólt: kitört az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, majd az azt követő gazdasági visszaesés hátráltatta munkájában. Az 1850-es évek elején a káptalan Vörös Mihály őrkanonok támogatásával elfogadta a haladékot és az infláció miatt a szobrok megemelt költségvetését is.

Az első apostolszobrot 1854. október 26-án helyezték el a székesegyház déli homlokzatán, az utolsót november 10-én. A szobrokat két nap múlva, a vasárnapi szentmisét követően Girk György pécsi püspök (1852–1868) áldotta meg. A szobrok harminc évig díszítették a székesegyházat, 1884 végén – 1885 elején kerültek át a pécsi szeminárium Papnövelde utcai udvarán található támfalra.

A cikk második részében az apostolszobrok mai állapotának okairól, az apostolok azonosításának nehézségeiről és megítélésükről olvashatnak majd.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír