A példabeszédek, a Holt költők társasága és a nevelői falu – Ferenc pápa a nevelés újragondolásáról

Találkozótok nagyon érdekes az Egyház számára, amely Szent VI. Pál szavaival „tapasztalt az emberiességben” – kezdte beszédét a pápa és a továbbiakban erről az humanitásról, mint „evangéliumi humanizmusról” elmélkedett. Példaként a Holt költők társasága című filmet idézte fel, amelyben egy tanár az új szemeszter első óráját azzal kezdi, hogy minden diákot felállít az iskolapadra, hogy onnan nézzenek szét. Így szereznek ugyanis egy másik látásmódot, szemben a szokásos széken ülő nézetükkel.

A nevelés ugyanis nemcsak tartalmak közvetítése, hanem annak  elsajátítása, hogy meglássuk a világot a maga komplexitásában.

A pápa Jézus módszerére, tanítási stílusára utalt, melyben példabeszédeket használt. Jézus soha nem beszélt elvont módon, nem egy elithez szólt, hanem egyszerű nyelvezettel mindenkihez fordult, mindenki számára érthető nyelvezettel. A példabeszéd lehetővé teszi, hogy annak hallgatója belépjen az eseménybe és szembesüljön az ottani szereplőkkel, mégpedig úgy, hogy saját személyével vesz részt a történtekben.

Ezzel szemben

a mai globalizáló világ a nevelés terén azt kockáztatja, hogy ellaposítja azt, miközben politikai és gazdasági érdekeket szolgál. Ez az egyformaság a mögötte álló ideológiai feltételekkel meghamisítja a nevelés művét, miközben olyan érdekek szolgálatába szegődik, melyek egyáltalán nem szolgálják sem az ember méltóságát, sem az igazság keresését.

Éppen ezért nem változtathatjuk meg a világot, ha nem változtatjuk meg a nevelést. El kell indítani ezt a változást – kérte a pápa. A Szentatya a dél-amerikai Universitate egyetemi nevelési hálózatra utalt, mely kifejlesztette a „service learning” (közösségi nevelés) pedagógiai folyamatát, ami a nevelési folyamatot a szolgálat útján keresztül próbálja megvalósítani. Ebben a modellben a diákok közösségi felelősségvállalását szorgalmazzák szociális projekteken keresztül, melyek az akadémiai képzés szerves részét alkotják. Ebben a megközelítésben a „katolikus” jelző nem csak egy díszítő címke marad, hanem elkötelezettséget jelent abban a konkrét pedagógiai stílusban, melyet az evangélium tanít. Ez nem egy evangéliumi ideológia, hanem humanizmus, mégpedig evangéliumi humanizmus.

Ebben az értelemben a dél-amerikai Universitate egyetemi nevelési hálózat programja pontosan megfelel a Globális nevelési paktumnak, miközben olyan nevelési formákat használ, melyek mindenkit érintenek. Ferenc pápa itt az általa is sokszor emlegetett afrikai nevelési módszerre utalt, vagyis egy afrikai közmondás szerint egy gyermek neveléséhez egy egész falura van szükség. Építsünk hát egy „nevelői falut”, ajánlotta a pápa, amelyben közös az elkötelezettségünk a pozitív és kulturálisan érvényes emberi kapcsolatok előmozdítására. Az oktatás valójában nem egy olyan tevékenység, amely véget ér, ha elhagyjuk az osztálytermeket vagy a könyvtárat: az oktatás folytatódik az életben, folytatódik a találkozókon és a mindennapi utakon.

A másik meghallgatása, a párbeszédre való reflektálás – ez a nevelés útja

– szögezte le a pápa.

Ennek a nevelési szövetségnek a béke, az igazságosság és a befogadás szolgálatában kell állnia, kiterjesztve azt minden nép felé, hogy jótékony hatásai a mind intenzívebb együttműködés révén valósuljanak meg.

Ez a szövetség aztán képes lesz elősegíteni a vallások közötti párbeszédet és közös otthonunk gondozását is. Tisztában vagyunk vele, hogy a feladat nem könnyű, de izgalmas! A nevelés kaland, nagy kaland! – ismerte el a pápa. A külső kihívásokkal szemben bátran vállalni kell a szükséges változtatásokat, Jézus, mindnyájunk Mesterének tanítása szerint. A különböző kezdeményezések összetartásának támogatása érdekében a pápa két alapelvet bízott rájuk, melyeket az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából vesz. Először is „a valóság magasabb rendű az eszménél”, továbbá „az egész mindig több a részeknél”. A pedagógiai projekteknek mindenekelőtt kapcsolatba kell lépniük a valósággal, az őket körülvevő valósággal, hogy a tapasztalatból kiindulva tanulják meg, hogyan alakítsák át a világot, de nem a saját érdekükben, hanem a szolgálat szellemével. Legyen kapcsolatban a valósággal, ne pedig eszmékkel.

Ferenc pápa beszéde végén a „kíváncsiság kultúráját” ajánlotta a figyelmükbe, mely a katolikus nevelést szolgálhatja. A „kíváncsiság kultúrája” fogalom megvilágítására a gyermekkor örökös kérdezősködését használta, hiszen a gyermekek vissza-visszatérően és meg nem szűnve mondják: „Igen, apa, de miért?”.

Támogassuk a fiatalokat önmaguk és az egész világ felfedezésében, anélkül, hogy a tudást az eszmék képességeire redukálnánk; ellenkezőleg: egészítsük ki azt a szorgalmas kezek ügyességével és a szenvedélyes szív nagylelkűségével.

Mert a nevelés nemcsak az elmével történik, hanem elmével, szívvel és kézzel! Meg kell ismerni, amit gondolunk, érezzük, amit teszünk, és mérlegeljük, amit érzünk és gondolunk. Ez a nevelésnek a hármas nyelve és nekünk ezen az úton kell elindulnunk – zárta beszédét Ferenc pápa a Közösségi tanulás és a Globális nevelési paktum egyetemi szimpózium résztvevőihez.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír