A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség sítúrája – lelkivezetéssel

A nyolcvan résztvevőnek a síelés és a tél egyéb örömeinek élvezete mellett lelki élményekben is bőségesen volt része: a napot reggeli áhítattal indították, esténként pedig szentmisén vettek részt.

A sítúra idejére eső hamvazószerdával közösségként léptek be a nagyböjti időszakba, melyet reggelig tartó szentségimádással indítottak. A zenével, énekszóval és a kisgyermekek őszinte fohászaival kezdődő szentségimádás; a családok félóránként váltották egymást.

Sor került az idei nagyböjt első közösségi keresztútjára is, melynek egyes állomásait egy-egy család elevenítette fel, a kisebbek által kiszínezett kép és egy (saját) elmélkedés segítségével.

A szentmisék könyörgéseiben a jelenlevők által papírra vetett kérések hangzottak el, így együtt imádkozhattak, vagy adtak hálát egymás szándékaiért.

„Nagyböjti ráhangolódásként gyerekeknek szóló feladatok gondolkodtattak el minket, felnőtteket is. Mustármagot ültetve kis keresztutunk cserepeibe szembesülhettünk hitünk kicsinységével, mely, ha jól öntözzük, felnőhet a kereszthez.”

Farsangfarkán a gyerekek maszkot öltve teljesítettek különféle ügyességi és egyéb feladatokat, így bevonva még a legfélénkebbeket is; még az apukák kreativitására is szükség volt.

„A tánc, szórakozás és a finomságok elfogyasztása után álarcaink és egyéb koloncaink levetkőzésével kezdődhetett a nagyböjt.

Az utolsó estén fejtörők és társasjátékok biztosították éjszakába nyúlva a közvetlen, oldott hangulatot” – szerepel a négygyermekes családanya beszámolójában.

„Köszönet a szervezőknek, Tamás atyának, a zenei szolgálatot, a gyermek- és egyéb közösségi programokat biztosító családoknak és egyéneknek azért, hogy kellemesen elfáradva, lelkiekben gazdagodva tölthettük ezt a nem egész egy hetet” – írta Gujber Zsuzsanna.

„Végezetül felidézném az egyik reggeli elmélkedés fő gondolatát, melyet keresztény carpe diem-ként lehetne leírni: élvezzük a mát, örüljünk annak, ami most van, isteni derűvel tekintsünk a dolgokra.

Ne a múlton keseregjünk, ne a jövőn aggodalmaskodjunk, hiszen az örök boldogság csírája itt van ma, a földi életben. Ki tudja, meddig adatik meg ez az öröm, a ma boldogsága. Köszönjük, hogy kivonulhattunk a rohanó hétköznapok pusztaságából a hegyekbe, s hogy belefeledkezhettünk a mába.

Visszatérve is lesz alkalmunk kivonulni a szentmise hegyére, ahol Istennel találkozunk. S amit még a mindennapokba magunkkal hozva Szent Ágoston tanácsára megtehetünk, az, hogy másokra odafigyelve szeressünk, és tegyünk, amit akarunk.”

Forrás: Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség

Fotó: Süle Ágnes Katalin

Magyar Kurír