A püspök, aki magyar szellemben taníthatta Erzsébet királyné gyermekeit – Rónay Jácint pályaképe

Rónay Jácintot 1871-ben gróf Andrássy Gyula ajánlotta Erzsébet királyné figyelmébe. Októberben kezdte el a trónörökös tanítását, akit elsősorban magyar történelemre oktatott 1872 végéig, majd 1875-ben ismét visszakerült a „magas körökbe”, ahogyan ő fogalmazott, ekkortól ugyanis Mária Valéria főhercegnő mellett tevékenykedett, természetesen ismét a királyné óhajára.

„1871. szeptember végén Bécsbe hitták Rónayt, hol Latour tábornok, a koronaherceg nevelője e szavakkal fogadá őt: »Ő felsége a történelmi előadások kezdetét a jövő oktober-hó második felére tűzte ki […] Ő felsége különösen ohajtja, hogy a koronaörökös magyar, s mennyiben lehető, rögtönzött szónoklatokban is gyakoroltassék. A fenség igen el van foglalva, s egyelőre hetenkint három órát szentelhetünk Magyarország történelmének. Az előadási nyelv kizárólag a magyar, s ami magát az előadandó történelmet illeti: IGAZSÁGOT AKARUNK, KÖVESSE ÖN MEGGYŐZŐDÉSÉT.«” Josef Latour október elején arról is tájékoztatta Rónayt, hogy az előadások október 21-én kezdődhetnek: „hetenkint három előadása lesz: kedden, csütörtökön és szombaton reggeli 9 órától 10-ig; hogy az előadások napjain reggel 8 ¼ órakor udvari kocsi álland rendelkezésére, mely Schönbrunnba s onnét visszaszállítja Bécsbe; kér előadási tervet s a tananyagnak, melyet 1872. évi december közepéig el kell végezni, fölosztását”. Rónayt Rudolf trónörökös október 20-án ebédre hívta meg; „a koronaörökös nyilt, szelid, értelmes tekintete, nyájas arca, első pillanatra megnyerő vidor kedve, gyermekded könnyűsége és élénksége örömmel tölté el és nagy reményekre jogositá Rónayt azonnal. Megnyugtatásul szolgált neki, hogy a koronaörökös csaknem kizárólag magyar nyelven társalgott”.

1871. november 6-án Rónay Jácint beszámolt Ferenc Józsefnek első benyomásairól. „»Örömmel helyzém Önt fiam mellé«, mondá a király; »remélem a kitüzött idő alatt megtanulja Magyarország történelmét, s hogy a magyar előadásban és szónoklatban is haladni fog; ezt igen ohajtom. Érti-e már Rudolf elegendőleg a magyar nyelvet«?” December 11-én Erzsébet királyné fogadta Rónayt; különösen érdekelte fia előmenetele a magyar nyelv terén, de kérdezte a püspököt nevelési elveiről is. Rónay őszintén elmondta, hogy az újabb tanrendszerben a sok tanár és a sok, napról napra gyarapodó tantárgy nagyon aggasztja. „Mi csak tanítunk, de nem nevelünk; pedig én, ha szabad véleményt adnom, az angol közmondással tartok: »I prefer training to studying.«”

Rónay Jácint a naplójában Rudolf vizsgáiról is részletesen beszámolt. 1872. április 15-én volt egy vizsgája Magyarország történelméből, melyen Ferenc József is részt vett. A remekül sikerült vizsgán Rudolf nem egyes kérdésekre válaszolt, hanem az egész Árpád-korszakot bemutatta. Rónay megjegyzi naplójában, hogy Ferenc József is nagyon elégedett volt fia feleletével, vizsgájával. „»Igen jól sikerült«, mondá; »köszönöm!«” A vizsga menetéből az is kiderül, hogy Rónay modern pedagógiai módszere gondolkodásra ösztönözte a trónörököst mind az oktatás, mind a számonkérés során. Rónay beszámolóiból kiderül Rudolf alapos felkészültsége, korát meghaladó, érett gondolkodása, lényeglátása, az összefüggések kiváló felismerése.

A püspök arra is törekedett, hogy a korabeli magyar szellemi elit tagjait megismertesse a trónörökössel. 1872 márciusában például a Magyar Tudományos Akadémián tettek látogatást.

Rudolf záróvizsgájára december 23-án Gödöllőn került sor. A vizsga felülmúlt minden várakozást. Rónay nem egyes tárgyakból kérdezte a trónörököst, hanem arra törekedett, hogy tanítványa bizonyíthassa jártasságát Magyarország történelmében, ezért másfél óra alatt a 14. századtól a 19. századig „vezette” a koronaherceget. Rudolf kiválóan felelt, tévedés nélkül sorolta Magyarország uralkodóit egészen „a papáig”. Két rögtönzött alkalmi beszédet is tartott. „Az egyikben mint Szilágyi Mihály buzdítá a Dunapartján és jegén álló hadakat, hogy kiáltsák ki Magyarország királyául a nagy Hunyady János fiát, Mátyást; a másikban mint Lothringen Károly szólt a Budavárát ostromló seregekhez. Mindkettőben jelesen megfelelt föladatának s a király a szónoklatok folyamán többször nyilvánitá örömét fia folyékony és lelkes előadása fölött.” Rónay ezzel befejezte feladata első részét a magyar királyi udvarnál, és néhány éven át – 1875 elejéig –, ahogyan ő fogalmazott, „távol az udvari pálya gondjaitól nyugodt és elégült napokat élt”.

„Rónay Jácint a történelmi igazság szellemét, a magyar haza iránti szeretetet és hűséget csöpögtette fenséges tanítványa nemes szívébe.” 

Amint fentebb említettük, Rónay Jácint 1875-től nyolc éven át Mária Valéria főhercegnő tanára és nevelője lett, de Erzsébet királyné kívánságára már 1872-ben rendszeresen meglátogatta a „kis fenséget” – Ischlben minden másnap –, hogy megbarátkozzanak. 1875 elején báró Nopcsa Ferenc főudvarmester felkereste Rónayt, és tájékoztatta, hogy Erzsébet királyné régi terve szerint immár igénybe óhajtja venni szolgálatát Mária Valéria főhercegnő nevelőjeként. Február 5-én megérkezett az udvartól „Leiter des Unterrichtes Ihrer k. k. Hoheit Erzherzogin Marie Valerie” cím alatt hivatalos kinevezése; február 8-án kezdte meg ismét szolgálatát a „magas körökben”. Már az első benyomásai is nagyon kedvezőek voltak Mária Valériáról: „A fejedelmi gyermeknek élénk képzelete, könnyü felfogása s éles itélete van […]” – írta naplójába. Rónay magyar nyelvet, történelmet, bibliai történelmet, vallástant és földtant tanított a főhercegnőnek, de szerepelt a programban rajzolás, zene és tánc is. Erzsébet királyné számára rendszeresen beszámolókat kellett írnia a Mária Valériával töltött időről, a főhercegnő tanulmányi előmeneteléről, feljegyzései ma különösen fontos és értékes források. De részletes képet kaphatunk Rónaytól a kis fenséggel eltöltött mindennapokról, ünnepekről is, a táncmulatságokról, „bábu-tánczvigalomról”, jelmezmulatságokról, kirándulásokról és Valéria egészségi állapotáról; röviden: mindenről. Rónay év végi összefoglalóiban részletesen beszámolt Valéria önálló fogalmazásairól, dolgozatairól is. Úgy ítélte meg, hogy fenséges tanítványa különös tehetséget mutat az írás terén. „Ha a Főherczegasszony, az első, ki Magyarországon született, s az első ki magyarul ir, e pályán megmaradna, merem mondani: irodalmunk egykoron büszkeséggel jegyezné fel Maria Valeria nevét.” Nagy valószínűséggel az írást is Rónay kedveltette meg Valériával, így neki köszönhető az is, hogy a főhercegnő 1878-ban naplót kezdett vezetni.

Mária Valéria és az idősödő, betegeskedő Rónay Jácint kapcsolata egészen meghatóan alakult. A püspök többször számolt be arról, hogyan kedveskedett neki a főhercegnő: „Visszatérve lakásomba, nagy meglepetés várt reám: ott állt kis dolgozó-szobámban, környezve hölgyeitől, Valeria Főherczegasszony, gyönyörü virágfüzért nyujtott át, s értékes keretben szép Mária-képet, melyre a kis Fenség, sajátkezüleg a következő sorokat jegyezte fel: »Mária Valeria, Rónay Jáczintnak, negyven éves papsága emlékeül. Augustus 4-kén 1879.«” 

Rónay Jácint 1883-ig tanította Valériát, ekkor a kislány betöltötte tizenötödik életévét; ahogy a püspök korábban fogalmazott: „A gyermek hölgygyé fejlődött.” Jóllehet, a püspök felkészült a búcsúra, sorai mégis arról árulkodnak, hogy nehéz szívvel vált el szeretett tanítványától: „Felmentésemre, a hetvenedik életév küszöbén, töredékeny egészségem gondjai közt, rég készen valék, s a közölt hir mégis mélyen meghatott. […] Lelkem elborult, s elérzékenyülve borultam magányomban ugyanazon iróasztalra, melyen 1875-ben, Februarius hatodikán, délután négy órakor, oly aggodalmas szívvel kértem áldást az ismeretlen új pályára.”

Mária Valéria főhercegnő és Erzsébet királyné őszintén szerette Rónay Jácintot, 1883 után Pozsonyban is több alkalommal meglátogatták, amit emléktábla is megörökített. A „hálás – vagy helyenként háladatos – tanítvány”, ahogy Valéria a püspöknek címzett sorait aláírta, 1883 után is beszámolt leveleiben élete alakulásáról: „Az év utolsó napján, a magas tanitvány ismét megemlékezett rólam, s egy müvészileg készült rózsa-bimbót küldött ily aláirással: »Minden jót kívánva az új évhez, főképen egészséget és hosszú boldog életet, s levelét köszönve maradok hálás tanitványa Valerie. Buda, December 31-kén 1884.«”

Szerző: Pallagi Mária 

Fotó: MNM Történeti Fényképtár; Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.