A püspöki szinódus európai szakaszának gyűlése Prágában – Beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegyéből

A 2021–2024-es szinódusi folyamat mottója: közösség, részvétel, misszió. Ez a hármas koncepció megvalósulni látszott a helyi közösségekben a lokális (egyházmegyei) szakasz során, és a kontinentális szakasz előkészítését is meghatározta. A munkadokumentum alapkérdésében összefoglalta, hogy célja a közösség, részvétel, misszió megtapasztalhatóvá tétele 2023 februárjában-márciusában: „Hogyan teszi lehetővé ez az együtt járás, amely ma a különböző szinteken zajlik (a helyi szinttől az egyetemes szintig), hogy az Egyház a rábízott missziónak megfelelően hirdesse az evangéliumot; és milyen lépésekre hív minket a Lélek, hogy szinódusi egyházként növekedjünk tovább?” (DCS 2).

A szinódus európai szakaszának gyűlése Prágában zajlott február 5–9-én, melyen az európai püspöki konferenciák négy-négy fős delegátusa vehetett részt, képviselve saját helyi egyházát, annak örömét és bánatát, félelmeit és reménységét a teljes európai egyház szimfóniájában. A Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferenciát Német László SVD érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke mellett Petar Dujić és Bertalan Tímea képviselte. (A negyedik delegátus, Albert Demaj betegség miatt nem tudott részt venni a találkozón.)

A találkozón megtapasztalható volt a közösség. Minden püspöki konferencia delegátusi csoportja hatperces riportban képviselte saját helyi közösségét, kifejtve, milyen választ adnak a kontinentális szakaszra előkészített munkadokumentum három kérdésére. A delegátusok szabadon elmondták, milyen intuícióik, vágyaik vannak a szinódusi folyamattal kapcsolatban, melyek a saját helyi egyházuk erősségei; beszéltek mindazon feszültségekről és nehézségekről is, amelyekkel szembesülnek, és megnevezték azon prioritásokat, visszatérő témákat, amelyeket javasolni szeretnének megbeszélésre a 2023 októberére tervezett következő szinódusi szakaszra.

A beszámolókból világosan látszottak a különböző helyi egyházak állásfoglalásai, elképzelései a szinódusról. Megmutatkozott, hogy Európa egyházmegyéi mennyire színesek, mennyire más kérdések foglalkoztatják őket, a helyi kontextusnak megfelelően.

Prágában egységes volt a közösség. A sokoldalúság ellenére egymást tisztelve és elfogadva folytattak egymással párbeszédet. A diverzitás megtapasztalása a nyelvek sokszínűségében is megmutatkozott; a beszélgetések öt nyelven zajlottak (angol, német, francia, olasz és lengyel), ami nem korlátként jelentkezett, hanem Európa egységéről árulkodott, a maga sokszínűségében. Az ülések szimultán fordítása minden jelenlevő számára biztosította azt, hogy be tudjon kapcsolódni a beszélgetésekbe.

A résztvevőknek mindennap lehetőségük volt csoportokban megbeszélni az adott témát. A csoportmunka módszertana spirituális beszélgetés formájában (spiritual conversation) tette lehetővé a minél nyíltabb, őszintébb megosztást. Az imádságos légkör segített tudatosítani, hogy valóban a Szentlélek vezetése alatt történnek a beszélgetések. A szervezők arra is figyeltek, hogy lehetőleg ne legyen egy csoportban két olyan résztvevő, akik ugyanazon püspöki konferencia delegáltjai, így a tizenhárom csoport összetétele valóban színes volt: voltak Európa keleti, nyugati, déli, illetve északi részéről is résztvevők egy-egy csoportban; nők, férfiak, püspökök, papok, világiak. Ennek köszönhetően a beszélgetések során egyértelműen láthatóvá váltak azok a pontok, amelyek közösek a különböző helyi egyházakban, de azok is, amelyek különbözőek és feszültséget okoznak. A csoportok mindennap beszámoltak arról, mire jutottak a beszélgetés során. Mindemellett a delegáltak lehetőséget kaptak egyéni felszólalásra is a szinódusi aulában a helyi egyház tapasztalatával vagy az elhangzottakkal kapcsolatban.

Az európai szakasz gyűlésének teljes idejét áthatotta a misszió, a résztvevők és szervezők ugyanis arra próbáltak fókuszálni, amire Ferenc pápa hívta a Világegyházat. Így olyan alapvető kérdésekre kerestek választ, amelyek szükségszerűek az Egyház küldetésének minél mélyebb megértéséhez és gyakorlati megvalósításához. Olyan kérdéseket jártak körül, mint például: „Hol van az Egyház helye és mi a feladata a mai, szekularizált világban, amelyet Isten szeret? Hogyan viszonyulhatunk a peremre szorultakhoz? Mi pontosan az Egyház missziója, és hogyan nyilvánulhat meg ez a konkrét gyakorlatban?”

A leggyakrabban felmerülő témák között volt a laikusok egyházi szolgálatba való bevonásának igénye és annak lehetőségei; a nők szerepe és helye az Egyházban, különösképpen ami az egyházi döntéshozatalt illeti; a fiatalok megszólítása; az LMBTQ+ és más kirekesztett emberek és csoportok befogadása; az elváltak és újraházasodottak helyzete; az Egyház mint mindenkinek közös otthona; az ökumenizmus. Világossá vált, hogy ezekben a témákban a helyi egyházak gyakran különböző álláspontot képviselnek, de a párbeszédre való nyitottság és a közös haladás vágya mindig a feszültségek fölé kerekedett.

Ebben az útkereső és közösen az úton haladó szellemben született meg a prágai szinódusi üléssorozat záródokumentumának akkor még nem végleges, azóta kidolgozott változata, amelyen egy hattagú bizottság dolgozott. A bizottság vezetője Giacomo Costa SJ, a Szinódusi Főtitkárság tanácsadója volt. A további tagok: Csiszár Klára, a linzi egyetem pasztorálteológusa, a Belgrádi Főegyházmegye teológiai tanácsadója; Arnaud Join-Lambert, a louveni egyetem liturgia- és pasztorálteológusa; Andrea Gagliarducci, vatikáni tudós és esszéista; Miroslaw Tykfer, az On the road folyóirat rovatvezetője; valamint Myriam Wijlens, az erfurti egyetem egyházjogásza és a Szinódusi Főtitkárság tanácsadója.

Minden hozzászólást (a különböző püspöki konferenciák riportjait, a csoportmunkák beszámolóit, valamint az egyéni hozzászólásokat) rögzítették, és ezek alapján született meg az a dokumentum, amely a napokban jelenik meg, és ami a többi kontinensen zajló szinódusok záródokumentumával együtt előkészíti majd az Instrumentum laborist a szinódusi folyamat következő szakaszára, amelyet 2023 októberében tartanak Rómában.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír