A ráti gyermekotthon lakói a pozsonyi magyar katolikus közösséghez látogattak

Külhoni – 2025. július 4., péntek | 9:52

Hit, kegyelem, bizalom, barátság, remény – e szavakkal lehetne jellemezni azokat a napokat, amikor a pozsonyi magyar katolikus közösség tagjai a Kárpátalján található Rát falu Szent Mihály Gyermekotthonának lakóit látták vendégül június 24–29. között. Gál Janka pozsonyi hittanár beszámolóját szerkesztve adjuk közre.

Egy rendkívül gazdag héten vagyunk túl, melynek során nemcsak adtunk, hanem rengeteget kaptunk is.

Színes és izgalmas programokkal vártuk őket: fagyizás, sportnap, sütögetés, csokikóstolás, Family Park, a bősi vízierőmű, a dunaszerdahelyi strand, állatkert, városnézés, kerti parti és piknik. Új barátságok születtek, és sokat tanulhattunk egymástól.

Szeretnék röviden beszámolni a napok eseményeiről, hogy azok is átélhessék a hangulatot, akik nem tudtak részt venni.

A ráti gyermekotthonból érkező gyerekek az érkezés napján máris egy pozsonyi fagyizóban kóstolhatták meg „a világ legjobb fagyiját”. Ezután elfoglalták a szállásukat, majd gulyással fogadtuk őket.

Másnap sportnapot tartottunk a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium tanulóival, tanáraival és a ráti gyerekekkel együtt. Az iskola igazgatója, Morvay Katalin is személyesen üdvözölte vendégeinket. A felnőttek e délelőtt során imát mondtak a Mély úti Szűz Mária-barlangnál, majd a magyar nagykövetség és kulturális intézet vendégszeretetét élvezték. Itt lepte meg zongorán kísért énekeivel a vendégeket a Rátot önkéntesként jól ismerő Lantos Borbély Katalin énekesnő, kántor. A nagy meleg elől délután a Vaskutacskára vonultunk vissza, ahol cserkészeink már vártak ránk. Szafaládét, kolbászt, szalonnát sütöttünk, a gyerekek a patakban játszottak, a felnőttek pedig beszélgettek – egy igazán meghitt délutánt tölthettünk együtt.

Június 26-án az ausztriai Kittsee-ben található csokigyárat látogattuk meg.

Megtudtuk, hogyan készül a csokoládé, és természetesen kóstolót is kaptunk.

Innen a Szentmargitbánya melletti családi vidámparkba indultunk tovább, ahol már a buszban izgatottan beszélgettünk arról, ki melyik hullámvasútra ül majd fel. Ez a nap a boldogságról, a játékról és a bátorságról szólt. Este egy pozsonyi étteremben vacsoráztunk.

Pénteken a vízé volt a főszerep: a bősi vízierőműben jártunk, ahol megismertük működésének részleteit. A helyi önkormányzat szeretettel fogadott és megvendégelt minket. Ezután a dunaszerdahelyi strand következett, ahol mindenki kedvére fürödhetett, pancsolhatott, vagy csúszdázhatott. Ezen az estén egy somorjai étteremben vacsoráztunk.

Június 28-án a felnőttek városnézésre indultak Borka László, a Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium történelem-földrajz szakos tanárának vezetésével. Megismerkedtünk Pozsony történetével, meglátogattuk a Kék templomot, a Szent Márton-székesegyházat és a város több nevezetességét. A gyerekek közben az állatkertben mókáztak.

Délután a Csemadok-székházban közös kulturális programot tartottunk: versek, prózai művek és énekek csendültek fel. Különösen megható volt a ráti gyermekek előadása, amikor a Nélküled című dalt együtt énekeltük. Hallottunk mesét Jakubecz Mártától és Somogyi Zsuzsannától is.

Este a magyar nagykövetség vendégei voltunk egy hangulatos kertipartin.

Vasárnap, Szent Péter és Pál ünnepén búcsúztunk. Délelőtt szentmisén vettünk részt, amelyen a ráti gyerekek ismét énekeltek. A szentmisét Molnár Tamás atya mutatta be; koncelebrált a Rómából hazalátogató Melo Lajos domonkos atya is, aki elmondta, hogy ő is járt már Ráton.

A szentmise után a Medikus-kertben Novota János felvidéki kapus várt minket, aki a gyerekekkel együtt focizott, kérdéseikre válaszolt, és mesélt hivatásáról.

Ebéd után elérkezett a búcsú pillanata – de ez a búcsú nem örökre szólt, hiszen augusztusban tőlünk látogatnak el többen Rátra. Addig is, gondolunk RÁTok! – üzenjük nekik.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden támogatónknak: azoknak, akik anyagilag hozzájárultak, ajándékokat ajánlottak fel, imádkoztak ezért a kezdeményezésért, segítettek; akik Molnár Tamás atyával együtt „a szervező stábot” alkották – akik összekovácsolódott csapatként számos munkás, ám nagyon boldog órát, napot, hetet töltöttünk a vendéglátás biztosításának alapos szervezésével és lebonyolításával. Bercz Amáliával, Kulacsík Anikóval, Oravek Annával, Varga Máriával, valamint a Kenderessy, Matousek és Vician családdal éjt nappallá téve szolgáltunk, miközben minden egyes pillanatért hálásak voltunk és vagyunk, s továbbra is egyhangúan, sokakkal közösen csak annyit mondunk: megérte!

A nagyon sok pozsonyi és Pozsonyon kívüli önzetlen magánszemély és család, vendéglátósok és magánvállalkozók különféle mértékű anyagi és erkölcsi támogatása mellett – ezt itt hosszú lenne felsorolni – néhány alapítványt, céget is megemlítünk, akiknek sokat köszönünk: a szállást, néhány étkeztetést és az autóbuszos utazásokat a tízéves Kukkonia Polgári Társulás térítette, a húsfélét a tonkházai Bognár Húsüzem biztosította, a kenyeret az Úszori Pékség ajándékozta; pénteken a bősi és dunaszerdahelyi önkormányzat mellett a Pázmaneum Polgári Társulás és a szerdahelyi strand több büfése, valamint a somorjai Samaria olasz étterem és szálloda biztosította a csallóközi nap bőségét. A legtöbb helyen a belépőjegyeket is sikerült kedvezményesen megvásárolnunk a vendégek számára. Ajándékot ajánlott fel a magyarországi Béres Alapítvány, a peredi Zilizi Gyula mestercukrász, az osztrák Hauswirth csokoládégyár, a Játékvár Játszóház, a pozsonyi Csemadok, a Szövetség a Közös Célokért, a dunaszerdahelyi Ego Optika, a Korda könyvkiadó és még sokan mások. Az ajándékozási szerződések és a számlák rendezésével járó irodai munkákat a Pozsonyi Főegyházmegye Érseki Hivatala vállalta magára. Köszönjük!

Forrás és fotó: Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria