Régészeti feltárások alapján egykor népes temető helyezkedett el a Pannonhalmi Főapátság udvarán

A Pannonhalmi Főapátság területén végzett tervásatás Takács Ágoston, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Régészettudományi Tanszékének doktorandusza vezetésével zajlik. A kutatás célkitűzései között szerepelt az egykori királyi udvarház maradványainak azonosítása; emellett a bazilika nyugati homlokzatának vizsgálatával a régész szakemberek arra is választ kerestek, hogy álltak-e ott tornyok valamelyik építési fázisban.

A márciustól áprilisig tartó munkálatok során a régészeti célú előzetes geofizikai felmérést a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének szakemberei végezték; az apátságnak és közvetlen környezetének LIDAR-technológiájú (Light Detection and Ranging lézer alapú távérzékelés) felmérésére is sor került.

Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint: Pannonhalma nem tekinthető átlagos lelőhelynek, ritka az ehhez hasonló olyan műemlékegyüttes Magyarországon, amelyet ezer éve szinte megszakítás nélkül használnak.

Bár a korábbi kutatások alapján feltételezni lehetett, hogy az északi udvar részben szerzetesi temetőként funkcionált, ott aránylag kevés sírra bukkantak a régészek, azokat is főként a keleti részen találták. Az északi mellékhajóból nyíló Mária-kápolna közelében egy rétegből két erősen bolygatott sír került elő, amelyek felett törmelékes, kevert föld volt. A régészek szerint a helyszínen talált csontok alapján megállapítható, hogy egykor valóban népes temető helyezkedett el itt, amelyet már a török korban megbolygattak. Legépebben a szentély keleti oldalán maradtak meg sírok. Itt a viszonylag kis méretű szondában két rétegben összesen három temetkezés maradványa került elő. Mindegyik keletelve és a szentély falához igazodóan helyezkedik el, ami alapján feltételezhető, hogy a 13. századnál nem lehetnek korábbiak, ugyanis akkor épült a ma látható szentély.

Az utolsó kutatószondát a bazilikától délnyugatra eső épületszárny jelenleg gépészeti térként használt pincehelyiségében nyitották. Ennek célja az volt, hogy a templomtól északnyugatra talált, toronyalapként értelmezhető nagy méretű alapfal esetleges párját megtalálják. Kiderült, hogy ezen a részen sokkal mélyebben bolygatott a terület, mint az északi részen, így csak barokk kori és még későbbi építkezések nyomait sikerült azonosítani a területen; alapozás nyomai nem kerültek elő.

A szakmai munkák befejeződtek, jelenleg a burkolat helyreállítása zajlik.

A kis felületen, erősen bolygatott környezetben folytatott régészeti feltárás megmutatta, hogy a monostor építéstörténete még rengeteg ismeretlen részletet tartogat a szakemberek és az aktív bencés közösség számára. Ezek felderítésével tovább pontosítható az ország legrégebbi, ma is működő apátságának története – összegezték a kutatók.

A korai királyi alapítású monostorok kutatását célzó projektben a Pannonhalmi Főapátságban folytatott régészeti feltárásokat megelőzően 2021-ben a tihanyi altemplomban, 2022-ben pedig a bakonybéli monostor udvarán folytak munkálatok, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) koordinációjában.

A tájékoztatás szerint a „Királyok, szentek, monostorok” kutatási program keretében a szakemberek Pannonhalma után egy rövid ásatási időszakra visszatérnek a bakonybéli Szent Mauríciusz-monostorba.

Forrás: MTI

Fotó: ELKH

Magyar Kurír