A remény nem csal meg – Az adventi várakozás jegyében tartott előadást Felföldi László Szekszárdon

Napjainkban egy olyan világban élünk, melyben a mindennapi veszteségek reménytelenné és boldogtalanná teszik az embert – kezdte előadását Felföldi László, majd hozzátette, el kell fogadnunk a „véges csalódást” az életünk során, de soha nem szabad elveszítenünk  a végtelen reményt.

A remény ott van az emberi szívben, értelmet és irányt ad az élet valóságához. A jövőre tekint és láttatja az új, megvalósítandó célokat.

A püspök beszédében rámutatott, ezt a fajta élet- és valóságlátást már a fiatalok elveszítették, mert mindent most, azonnal és rögtön akarnak, a remény azonban nem a most és azonnal és rögtönt jelenti. A főpásztor hangsúlyozta:

a remény ugyanakkor nem egy passzív várakozás, tenni kell a megvalósulásért. Reményünk útján fel kell ismerni a jelet, amit kapunk.

Isten mindenkinek ad jelet, ami a szívünkben, lelkünkben, gondolatunkban ölt testet, amit aztán meghallunk és értelmezünk, majd elindulunk a megvalósítás útján vagy elengedjük. Felföldi László kiemelte, nem azért kell elindulni, mert bajba kerültünk, elindulni akkor kell, amikor jelet kapunk, Isten ugyanis a jelben ajándékot rejtett el számunkra.

Ezek a jelek hétköznapi, egyszerű jelek, melyek a jövő nagy reményének hordozói lehetnek, feltéve, ha felismerjük, értelmezzük és követjük őket.

A reményünk szerint van egy célunk, melynek megvalósulása izzadtsággal és fájdalommal jár. Hogy elérjük a vágyott célt, sok nehézséget kell leküzdenünk, amiért hálát adunk, mert általa megtanulunk szenvedni, szeretni és fájdalommal dolgozni másokért.

Másokért, mert az élet egyedül elviselhetetlenül nehéz, a legnagyobb teher pedig a magány. Most a világ azt akarja, hogy az emberek ne foglalkozzanak senkivel, csakis saját magukkal.

„Törődjetek egymással – ez az Isten szívének legmélyebb és valóságos üzenete. Ha ezt a hétköznapokban meg tudjuk élni, akkor meg fogjuk érteni Istent, magunkat és legfőképpen egymást, és akkor az ünnep a hétköznapok valóságává fog válni; nem csak egy túlélendő nappá, hanem olyanná, ami után újra és újra vágyakozni fogunk, melynek igazi valóságában jelen tudunk lenni.

Az Egyház is ebben az óriási megújulásban van, ezt a reményt éli és hordozza, én is ebben a reményben szolgálok és vagyok jelen önöknek és önökért, hogy többé, jobbá és szebbé tegyük az életet, és ami a legfontosabb, a családi asztalnak a szépségével, gazdagságával, mélységével és az egyházi közösségek erejével” – zárta adventi előadását a szekszárdi vármegyeházán Felföldi László püspök.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír