A remény természete, hogy beteljesedik – Eucharisztikus ünnepet tartottak Nyíregyházán

Az egyházközségek a szentségimádás után szentmisében adtak hálát a köztünk élő Krisztusnak. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, aki részt vesz a kongresszuson, de erre az alkalomra hazautazott.

Az ünnepen jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is.

Palánki Ferenc püspök a szentmise homíliájában elmondta: a NEK minden napjára kijelöltek egy központi témát – az ötödik nap, szeptember 9-e a reménységről szól, ez az előadások, homíliák, közös imádságok, tanúságtételek központi gondolata. A főpásztor is erre irányította a jelenlévő figyelmét Nyíregyházán:

A keresztény reménység nem más, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, hogy meghalljuk az isteni szót, amit már az Ószövetségben olvashatunk: „Reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11).

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) – a NEK mottója újra és újra elvezet arra, hogy rácsodálkozzunk, mindennek a forrása a teremtő Isten, aki létet ajándékozott nekünk, és megosztotta velünk annak örömét. Ő a létezés forrása. Amikor rátekintünk az Eucharisztiára, azt mondhatjuk: minden általa és érte teremtetett, és benne áll fönn.

A tudomány a legapróbb lényektől a leghatalmasabb létezőkig vizsgálja az életet. A teremtett világban az ember az egyetlen, aki rá tud döbbenni arra, hogy létezik, van. Isten az élet forrása, bennünket nemcsak a léttel, hanem a tudatos élettel is meg akar ajándékozni.

Isten nemcsak a biológiai életet, hanem – azáltal, hogy tudatot, értelmet adott – halhatatlan lelket is ajándékozott, mert ő az örök életnek is a forrása.

Nagy baj az, amikor az ember saját magát állítja középpontba, és elfeledkezik életének igazi középpontjáról, Istenről. Az emberrel foglalkozó tudomány neve antropológia. Az antroposz szó jelentése: ember, aki képes fölfelé nézni. Amikor az ember letérdel az Oltáriszentség előtt, alázatosan imádja a jelen lévő Krisztust, akkor a szíve fölfelé kezd nézni. Akkor ember igazán az ember, ha tudja, hogy örök életének forrása Isten, és alázattal kéri azt Tőle. A vele való kapcsolat neki köszönhető, és nem a jó cselekedeteinkért elvárt jutalom.

Sokan tagadják Isten létezését, ha nem az elvárásaiknak megfelelően alakul az életük. „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Az ember a szeretetből meghozott áldozatokkal elveszíti az életét, cserébe megnyeri az örök boldogságot. Ahhoz, hogy ezt az ember belássa, elsősorban hitre van szüksége, amely szintén Istentől kapott ajándék.

A hitnek három összetevője van: az ismeretanyag, az emberi akarat és az isteni kegyelem. Az ismeretanyag önmagában még nem elég, szükséges, hogy akarjunk Isten felé fordulni, Isten felé, aki ajándékozó jóságával, kegyelmével vár bennünket, az örök életbe, vagyis a vele való szeretetkapcsolatra hív.

Amikor letérdelünk az Oltáriszentség elé, akkor nem bálványimádást végzünk, hanem azt az Istent imádjuk, aki végtelen alázatában beletestesült egy darab kenyérbe, hogy tápláljon minket.

A hit szilárd bizalom abban, amit nem látunk, csak remélünk. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára, de ez nem igaz. A reménynek nem az a természete, hogy meghal, hanem, hogy beteljesedik.

Ha erre rádöbbenünk, akkor szeretettel tudunk válaszolni, mert Isten a szeretetnek is forrása, ő maga a szeretet, aki nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk.

Sok mindent kapunk Istentől mindennap, de sokszor elmegyünk ajándékai mellett;

egy szép virág mellett, anélkül, hogy rácsodálkoznánk; a másik ember mellett anélkül, hogy szeretettel rámosolyognánk – és elmegyünk az élet mellett, melyet Isten adni akar nekünk.

Mire is jó a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus? Személy szerint mindenkit megajándékoz. Ezért fontos, hogy akik nem jutottak el Budapestre, azok lélekben kapcsolódjanak a világméretű keresztény találkozóhoz, hogy megmutassuk, egyek vagyunk a krisztusi hitben, hogy megvalljuk, itt van közöttünk az Úr az Oltáriszentségben, és teljesíti ígéretét: „Veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,8).

Az eucharisztia szó hálaadást jelent. Amikor letérdelünk az Oltáriszentség előtt, akkor vagyunk igazán emberek, mert rácsodálkozunk Istenre, aki minden szépnek, a jónak, igaznak, szeretetnek a forrása. Hálaadásunkban válaszolunk erre a szeretetre, és megköszönjük ajándékait – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Kovács Ágnes

Fotó: Kardos György

Magyar Kurír