A remény testet ölt – Lelkinapon készültek a karácsonyra a Pécsi Egyházmegyei Hivatal munkatársai

Néhány nap választ el minket a remény szentévétől, amikor Ferenc pápa megnyitja Róma szent kapuit a remény zarándokai előtt. Karácsony ünnepére készülve pedig az egész adventi időszak magában hordozza annak reményét, hogy velünk az Isten – hangzott el a lelkinapon. – Az életünkben minden annak a tapasztalatára épül, hogy ez a tény jelent-e valamit számunkra, megváltoztatja-e az életünket, vagy nem, tudunk-e építeni erre a reményre, vagy sem.

A remény mindig valamilyen félelemre válaszol, melyben az jelenik meg, hogy találkozunk annak a határhelyzetével, hogy valamit nem tudunk megoldani, mert nincs erőforrásunk hozzá. A reményben megtapasztaljuk, hogy csak Istenre támaszkodhatunk.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy a remény testet ölt és közénk érkezik. Az emberiség történelmében az üdvtörténet egyre halad előre, Isten terve működik. Nekünk azt kell eldöntenünk, részesei leszünk-e az új teremtésnek, vagy nem. A döntésünknek súlya van. Ha közreműködünk, Isten felé vezet minket, akihez aktív módon kapcsolódva más lesz az életünk és általunk a világ is.

Félelmetes meghívás keresztényként megélni, hogy Isten olyan küldetést ad számunkra, melybe bekapcsolódva mássá tehetjük a világot. Ha nem vállaljuk ezt a küldetést, akkor ebből adódóan hiány alakul ki minden ember életében. Ez

a remény nem rózsaszín köd, nem naivitás, hanem bátor rátekintés a világra,

a már tapasztalható jóra és a még tapasztalható rosszra, mégis annak a bizonyosságával, hogy ez a világ jó. Ez nem önvigasztalás, hanem bátor szembenézés a sokszor kemény realitással, melyben megtapasztaljuk az ürességünket, a hibáinkat, a veszteségeinket is, mert ezek is az életünk részei.

A remény nem a vágyaink kivetítése, hanem figyelem arra a jelre, amelyet Isten mutat, ami sokkal jobb és nagyobb, mint amit el tudunk képzelni. Nem olcsó megoldásokat keresünk a problémákra,

nem alkudozunk Istennel, hogyan oldja meg a bajt, sokkal inkább keressük és elfogadjuk Isten vezetését, mert tudjuk, hogy ez az egyetlen a megoldás.

Egyfajta bizalmi döntés arról, hogy Isten jelenlétébe vetett bizalommal tekintünk a világra. Ez aztán elkezdi alakítani az életünket, konkrét tett születik belőle, ami következményekkel jár.

A remény erőforrása tehát, hogy nem vagyunk egyedül. Isten velünk van. Nem a saját okosságunkra és erőnkre kell építeni, hanem Isten erejére és megtapasztalható kegyelmére.

A hit megadja az erőt, amely lehetővé teszi a reményt a nehezebb időben.

A hit fejben való döntés arról, akit igaznak gondolunk.

Aki mélyebbre megy, a szívbe. Ami, egész pontosan aki után vágyakozunk – fogalmazta meg a remény főbb üzenetét a lelkinap jezsuita előadója, Forrai Tamás.

A lelkinap a résztvevők gondolatainak megosztásával, majd csendes szentségimádással folytatódott a székesegyház Corpus Christi-kápolnájában.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír