A remény története – Harminc év alatt országos küldetéssé vált az ÁGOTA Alapítvány

Harmincadik évébe lépett az ÁGOTA Alapítvány önkéntes közössége. Három évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg Kothencz János fejében, hogy létre kellene hozni egy olyan kezdeményezést, amely kimondottan a családjukat nélkülözni kénytelen gyermekek életét szolgálhatja. Hogyan lett az egykori állami gondoskodásban élő fiatalember jóakaratú sorstárssegítéséből országos program? Erről nyilatkozott a delmagyar.hu-nak az ÁGOTA közösség vezetője.

Hogyan lett egy gyermektáborból országos küldetés?

„1995 nyarán a Mecsekben, Püspökszentlászlón táboroztattam azokat a gyermekeket és fiatalokat, akik abból az intézetből származtak, ahol én magam is felnőttem. Ez adta a kezdőlökést és a gondolatot, hogy a sorstársaim szolgálatának szenteljem az életem” – mesélt a kezdetekről Kothencz János. Összegyűjtötte maga köré azokat a barátokat, akik úgy gondolták, hogy szívesen segítenének a gyermekeknek adható élmények megszervezésében.

„Mi egész egyszerűen csak jót akartunk tenni. Akkor még nem gondolkodtunk szakmamódszertani megfontolásokban, nem voltak még terápiás eljárásaink, csak elmentünk különböző gyermekotthonokba. Ez a fajta önkéntes szolgálat, amit ezekben az intézményekben megvalósítottunk a gyermekek javára, sok-sok programon keresztül forrta ki magát, és 1996 decemberében a teológia karon életre hívtam az ÁGOTA önkéntes közösséget. Már akkor is voltak nagy vízióink, amelyeknek az alapvetése leginkább az, hogy a családból kiemelt gyermekekkel és fiatalokkal való emberi és szakmai bánásmód minősége megváltozzon,

a régebbi szemléletmódot felválthassa egy jóval személyesebb, törődésen, aggodalmon alapuló szemléletmód.

És ma sem küzdünk másért” – fogalmazott Kothencz János.

Szembeszélben kezdett küzdeni a fiatalokért

Persze az út nem volt zökkenőmentes. A közösség vezetője felidézte: annak idején az állami gondoskodásban élő gyermekekről az a sztereotípia élt, hogy azért vannak ilyen helyzetben, mert rosszat csináltak és nem könnyű velük.

„Ebben a közegben a saját egyházammal is egy kicsit szembe kellett hogy helyezkedjek, hosszú évek munkája volt, mire a munkánk már nemcsak elfogadott, de támogatott is lett. Emellett meg kellett vívnunk a nagy létszámú nevelőotthonok kollektíváival is, mert

nagyon sok intézménym bár fogadta az önkéntes szolgálatunkat, de azért mindig egyfajta kritikának tekintette jelenlétünket.

Nem értették az önzetlenül szervezett programokat sem, azt meg pláne nem, hogy csoportos beszélgetéseken építettük a fiatalok önbizalmát. Később a gyermekek ezt aztán már a mindennapokban is igényelték, a nevelőknek viszont erre nem volt idejük, többek között az ilyen helyzetek okoztak feszültséget” – mesélte Kothencz János.

A gyermekekre szabott élményprogramok és a Szegeden beindított éjszakai játszóház után az első országos ÁGOTA tábort 1997-ben tartották meg Izsákon, majd a következő években már Szeged adott otthont ennek az évről évre egyre nagyobb programnak.

Már nem csak élményt ad az ÁGOTA

Az ÁGOTA közöség célja, hogy reményt adjon a családjukból kiemelt fiataloknak, gyógyítsa a bizalom sebeit, és segítsen nekik, hogy képesek legyenek kezelni a kiszolgáltatottság érzését.

„Ezek nagyon komoly dolgok, ezért ma már nemcsak élményprogramok szintjén adunk a gyermekeknek támogatást, hanem

segítünk önbecsülésük fejlesztésében is.

Ugyanezt a célt szolgálják szakmamódszertani törekvéseink, a nevelőszülőknek adott képzések és az ÁGOTA táborokban megvalósuló terápiás programok is. Tehát ma már egy nagyon szerteágazó segítségadás keretein belül juttatjuk érvényre azokat a célokat, amelyeket annak idején 1996-ban ültettünk el” – foglalta össze Kothencz János.

Tíz év után kaptak igazán nagy lehetőségeket

Az ÁGOTA közösség vezetője úgy fogalmazott, hogy szemléletváltásra vállalkozott akkor, amikor ezt elindította, és ennek a szemléletváltásnak a megvalósulásáért küzd ma is.

„2006 utánra tehető, amikor erre már több lehetőségünk volt, akkor már a katolikus egyház is jóval szélesebb hátteret tudott adni. Pár évvel később az állam részéről is jóval több segítséget kaptunk, már pályázatokon is tudtunk indulni. 2010-ben pedig a Szeged-Csanádi Egyházmegye kormányzati felkérésre feladatot vállalt át az államtól, így egyre szélesebb körbe tudtuk kivinni az ÁGOTA Alapítvány fundamentumait és szemléletmódját is” – idézte fel a jelentős mérföldköveket Kothencz János.

A 30–40 fővel indult ÁGOTA közösségben mostanra közel félezer önkéntes tevékenykedik, pár száz gyermek helyett pedig közel tízezret támogatnak.

Az ugyanilyen feladatra életre hívott Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatóval pedig mintegy hatezer gyermeket gondozhatnak tizenhárom megyében. Tennivaló azonban Kothencz János szerint még mindig akad bőven.

A mostani feladat: elfogadtatni ezeket a fiatalokat

Van dolgunk még azzal, hogy a szolgáltatói, a felügyeleti típusú attitűd helyett egy törődőbb, emberibb bánásmódra kerüljön a hangsúly.

Ezeknek a gyermekeknek a nevelését terapeutikus alapokra kell helyezni, a leghatékonyabb hézagpótló formája pedig ennek maga a nevelőszülői család intézménye, így arra kell továbbra is törekedni, hogy a gyerekek ilyen közegben nevelkedjenek. A legfontosabb talán az, hogy megtapasztalhassák, ők semmivel sem jobbak, rosszabbak, mint bárki másnak a saját gyermeke vagy unokája. A lehető legtermészetesebb módon kellene tudnunk feltétlenül elfogadni őket. Ha már általános vagy középiskolában úgy szocializálódnának a vér szerinti családban felnövekvő kortársak, hogy ezeknek a gyermekeknek minden hátrányukkal együtt joguk van ahhoz, hogy otthonuk legyen ebben a világban, ugyanúgy, mint a többi gyereknek, akkor egészségesebb szemlélethez közeledne ez a társadalom” – fogalmazta meg a harmincéves közösség további céljait Kothencz János.

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye; delmagyar.hu

Fotó: Karnok Csaba

Magyar Kurír