A remény zarándokútján – Megnyitották a jubileumi szentévet a Pécsi Egyházmegyében

Ferenc pápa 2024. december 24-én,  szenteste nyitotta meg a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapuját, amivel kezdetét vette a 2025-ös szentév. A Szentatya szándéka szerint minden megyéspüspök a saját székesegyházában külön is meghirdette a szentévet egyházmegyéje számára.

A 2025-ös szentév hivatalos mottója: „Peregrinantes in spem”, magyarul „A remény zarándokai”. A Szentatya arra hív, hogy

Krisztusban bízva, egyénileg és közösségeinkben is éljük meg a reményt, a kiengesztelődést és a szeretet gyakorlását.

A Pécsi Egyházmegyében az ünnepi szertartás a pécsi Szent Ferenc-templomban kezdődött, ahova a püspöki palotából vonult át a papság és az asszisztencia.

A ferences templomban Felföldi László megyéspüspök az egyetemes Egyházzal való közösségben valódi ünnep keretében nyitotta meg a jubileumi évet a Pécsi Egyházmegye számára.

„Ez a szertartás a kegyelem és irgalom gazdag megtapasztalásának nyitánya. Álljunk mindig készen arra, hogy válaszoljunk mindenkinek, aki kérdezi a bennünk lévő remény okát, különösen a háború és a zűrzavar idején.

Krisztus legyen a mi békénk és reménységünk. Ő legyen kísérőnk a kegyelem és vigasztalás ezen évében”

– idézte a főpásztor.

Simon-Wagner István, a Szent Ferenc-templom plébánosa részleteket olvasott fel a szentévet meghirdető pápai bullából, majd a papság, az asszisztencia és a hívek közössége körmenetben vonult a kereszt alatt a székesegyházba.

Az egyházmegye főtemplomában Felföldi László megyéspüspök a keresztségre való emlékezés szertartásában vizet szentelt, és meghintette vele a híveket, majd köszöntötte az egybegyűlteket.

A szentmise keretében a főpásztor felkérésére Forrai Tamás SJ beszélt a remény szentévéről, melyben – mint fogalmazott – fel kell ismerjük azt az utat, amelyen haladva meg kell tapasztaljuk azoknak a terheknek az elengedését, melyek megkötnek, rabságban és szolgaságban tartják a szívünket és az emberi életeket.

Napjainkban a világ és benne a saját életünk aggodalommal, szorongással, félelemmel és bizonytalansággal terhes. Több a reménytelenség az életünkben, mint a remény, ezért van szükség a keresztény reményre, a remény szentévére éppen most és éppen itt.

A szentév lehetőséget kínál a megújulásra egyénileg és közösségeinkben, amit a zarándoklat képe hűen közvetít: még nem érkeztünk meg, de elindultunk egy úton, ahol végig kell menni, melyen haladva hatunk egymásra, ahol úton vagyunk a bűnbocsánat és a megtisztulás útján.

Nem véletlen, hogy a szentévek hagyománya az 1300-as évek Európájában, a reménytelenség korszakában született, amikor a muszlim hódítás miatt elveszett a Szentföld, és megszűnt a zarándoklás lehetősége, amikor csendesülni látszott a pápaság és a császárság közötti ellentét – ismertette Forrai Tamás.

Abban a reménytelenségben megmutatta az Egyház, hogy egy és egységes, és felkínálta a közös ünneplés és az újrakezdés lehetőségét azzal, hogy Rómába, Szent Péterhez és Szent Pálhoz hívta a híveket, kifejezve ezzel, hogy csak a közös gyökérből nőhetünk és erősödhetünk meg.

Forrai Tamás SJ beszéde a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján teljes terjedelmében meghallgatható.

A szentmise szónoka Kvanduk Frigyes, a Pécsi Egyházmegye általános helynöke volt, aki a szentmise olvasmányait követően homíliájában Pál apostol kijelentése nyomán a keresztény reményről szólt.

„A remény nem csal meg” kijelentést természetesnek vesszük, az ókorban azonban, ahol és amikor Pál apostol által elhangzott, nevetséges volt. Az ókori világban a jövőt, a reményt nem tartották semmire, azt mondták balgaság. Egy ókori bölcs azt mondta: a remény veszélyes.

És ezzel mi is így vagyunk. A mi világunk is rengeteg reményről beszél, miközben érzi, hogy a remény ma még van, holnap már nincs. Holnap már más reményünk van, mi pedig igazodjunk el, ahogy tudunk – mutatott rá szentbeszédében Kvanduk Frigyes.

Pál, aki megtapasztalta Isten közvetlen és személyes, az istenségének a belső világából fakadó szeretetét, azt mondta, hogy ez a remény az egyetlen, amely nem csal meg. Pál úgy fogalmaz: Krisztus szerette őt, ezért odaadta önmagát és meghalt érte. Ezért

a kereszt a szeretet jele, melyet csak teljes szívvel lehet imádni, mert a szeretet abszolút csúcsát jelenti, az Isten abszolút tettét értünk, külön-külön mindenkiért, amely tettre egyedül Isten képes, ezért ő a mi egyetlen reményünk

– zárta szentbeszédét az egyházmegye általános helynöke.

Kvanduk Frigyes teljes szentbeszéde meghallgatható az egyházmegye YouTube-csatornáján.

A szentévet a Pécsi Egyházmegye hívő közössége számára megnyitó szentmisén részt vett az egyházmegye papsága.

Koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, Bíró László nyugalmazott tábori püspök, Kvanduk Frigyes általános helynök és Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa.

A liturgia zárásában Felföldi László püspök rövid beszédében arra bátorította a híveket, hogy az Oltáriszentség vagy a kereszt előtt találkozzanak az Úrral, aki maga a szeretet, aki szeretett, meghalt és megváltott minket.

Isten mindent azért ad, hogy gazdagítsa azt a szeretetet, amit a vele való szentségi találkozásban megélünk, és azt túlcsordulóan továbbadjuk

– hangsúlyozta a főpásztor.

A remény szentévére a pécsi megyéspüspök igazi, belső örömöt, békét és szeretetet kívánt minden embernek, mellyel megértjük Isten reményét és azt, hogy a keresztet imádni kell és csak imádni szabad. Mellyel megértjük, hogy

Isten, aki maga a szeretet és végtelen szeretettel szeret minket, velünk marad mindörökké, az idők végezetéig.

Az ünnepi szentmise püspöki áldással ért véget.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír