„Az Evangelii Gaudium: Kihívások – Latin Amerikából Olaszországba” című beszélgetésen Gualtiero Bassetti bíboros, Perugia érseke Ferenc pápa apostoli buzdítását egy pápai megnyilatkozásnak nevezte, amely képes továbbadni az evangélium örömét. Az embert kell a középpontba állítani, nem úgy, amilyeneknek lenniük kellene, hanem úgy, amint vannak – mondta. Az embert a középpontba állítani, akiért Jézus megtestesült.
Fel kell fedezni magunkat az evangélium fényében, ki kell lépni bizonyosságainkból, amelyek növelik az önbizalmunkat, de sajnos le is fékeznek bennünket – tette hozzá a főpásztor. Mit kér Ferenc pápa az Egyháztól? Azt, hogy ne legyen magába forduló és bezárkózó, hanem nyitott, missziós és beszélje a kor nyelvét. „Nem maradhatunk közömbösek a tény és annak újdonsága előtt, hogy a világ végéről választottak pápát. Ő behozta a perifériát a központba” – mutatott rá az olasz bíboros.
Guzmán Carriquiry professzor, a Pápai Latin-Amerika Bizottság főtitkára hangsúlyozta: „Ferenc az első latin-amerikai pápa, és ez Egyházunkat, népeinket nagy örömmel és felelősséggel tölti el.” Mit kér a lélek az egyháztól és a lelkiségi mozgalmaktól? Nem valami külsődleges dolgot, hanem a saját karizma megújult felelevenítését – magyarázta Carriquiry, majd kijelentette: „Történelmi helyzetben vagyunk, amit nem lehet kihagyni. Ferenc pápával egy evangéliumi forradalmat élhetünk át, amely az evangélium politikai látomásából fakad és segítheti a népeket az érettebb demokrácia útján elindulni.”
„Szeretni tanulni” címmel Panteleimon, Krasznojarszk és Acsinsk metropolitája tartott előadást. „Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, magunkban hordozzuk a szeretet szükségletét” – mondta bevezetőjében Stefano Alberto atya, a Milánói Szent Szív Egyetem docense. Nincs szebb és nincs nehezebb dolog, idézte Don Giussanit. Az előadás címe tömörségében is találó, összhangban van a találkozó témájával, az önmagából kilépő egyházzal. „Kilépni önmagunkból, a bizonyosságokból, abból, ami kényelmes, amit 'már tudunk'. Azért megyünk a perifériára, hogy tanuljunk. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Hogyan lehet szeretni tanulni?” – adta át a szót Panteleimon metropolitának. „A szeretet maga Isten, a Szentháromság. Az emberi természet lényege, hogy szeretünk és szeretve vagyunk. Mégsem tudjuk mindig megvalósítani, mert nem ismerjük a titkát. Erről szeretnék beszélni nektek. Nem mintha mindent tudnék róla, de azt tudom, hol van, és kitől lehet megtanulni, hogyan szeressünk” – fogalmazott az ortodox főpásztor. A rászorulók gondozása mellett a családról is beszélt, amely a szeretet elsődleges helye. „Ez utóbbi azért van – ahogy fogalmazott – romokban, mert az emberek elfelejtkeztek Istenről. Illetve elképzelnek maguknak egy tudatlan Istent, aki messze él tőlünk, megteremtette a földet és aztán elfelejtkezett róla. De nem hisznek Istenben, aki emberré lett, eljött a földre, hogy meghaljon az emberekért, és feltámadt, velünk maradt, azokkal, akik hisznek benne, megélik a szavait.
Ha az ember Istent zárójelbe teszi, illetve saját magát, a róla alkotott isteni tervet is zárójelbe teszi, kívül él az isteni szereteten, akkor hogyan is tudna szeretni?! – elmélkedett a metropolita. Panteleimon ezután arról beszélt, hogy létezik a szeretet mint érzelem, amely rendkívül fontos, és van a szeretet, ami egy ítéletalkotás kifejeződése. „Ha nincs benned a szeretet érzése, de segíted a másikat, arra törekedve, hogy a szeretet parancsában megmaradj, ha az ember felülemelkedik saját ambícióin, az változtat a saját belső hozzáállásán is” – fejtegette. – „Miközben fáradságosan valósítja meg a szeretetet, önmaga jobbá válik.” A szeretet tevékeny. Isten mindenkinek megadja a képességet, hogy szeressen, hogy másokért éljen. Mindenki megkaphatja Jézustól ezt az örömöt, amely felülmúl minden földi boldogságot. Ez az önzetlen, ingyenes szeretet öröme. Akik nem ismerik ezt, számtalan bűnbe esnek. Az ortodox előadó liturgikus és egyháztörténeti példák után jutott el a végkövetkeztetésre: „A szeretetet a szentektől lehet megtanulni és a szentségekben lehet megtalálni a forrását.”
„Expo 2015 Milánó – A világ találkozik Olaszországgal” címmel felelős olasz politikusok beszélgettek. Elhangzott: hasonlóság van a Meeting és az Expo között, hiszen mindkettőnek célja a népek közötti kapcsolat, barátság.
Mario Melazzini kutató orvos, aki maga is amiotrófiás laterális szklerózisban szenved, „Kutatás az orvostudományban: mindenkinek hasznos” című előadásában elmondta: „Hála a minket körülvevő misztériumnak és a barátaimnak, megértettem, hogy szerencsés vagyok, mert a határaimmal való találkozás megengedi, hogy egy ’hozzáadott értékkel’ éljek.” Az utóbbi időben divatossá lett „jeges vizes kihívásról” kifejtette: jó figyelemfelkeltő akciónak találja, de mostanra sokan eszközként használják csupán. Menedzseri szemléletre és stratégiai döntésekre van szükség a kutatások terhének hordozásához, a központban pedig mindig az ember kell legyen – hangsúlyozta.
„Hogyan éljük meg hitünket a mai világban? – Don Giussani életének aktualitása” címmel hangzottak el tanúságtételek a Rimini Meeting hatodik napján. Az alkalmat az adta, hogy megjelent Alberto Savorana, a Comunione e Liberazione szóvivője által összeállított életrajzi kötet a lelkiségi mozgalom 2005-ben elhunyt alapítójáról.
Shōdō Habukawa japán buddhista szerzetes felidézte az olasz pap 1987-es meghatározó látogatását a Kója-hegyen lévő kolostorban. Elmondta: az első találkozás misztikus tapasztalat volt számára az Abszolútummal való kapcsolatában. „A fény Don Guissani szemében és az ölelés – percekig nem kellettek szavak. Abban a pillanatban egy barátság született, amely túléli a halált. Ha Don Giussani kétezer éve élt volna és találkozott volna Jézussal, egy lett volna az apostolok közül” – vélekedett Habukawa, aki mindennap imádkozik hozzá és kéri, hogy vezesse őt.
A többi hozzászóló kiemelte, hogy mekkora a hasonlóság Ferenc pápa és Don Giussani alakja és teológiája között. Megegyeznek a kulcsszavaik: vallásos érzék, találkozás és csodálat, a kegyelem elsődlegessége és hogy a moralizáló kereszténység javaslata helyett vissza kell térnünk a lényegeshez.
Giussani atya a kereszténység végét ’68-ra tette. Ha ezt nem értjük, akkor az ebből fakadó társadalmi és szociális kötelességeket se értjük – hangzott el. Azóta egyértelmű: nem lehet a kereszténységet hagyományból megélni, csak a tapasztalat alapján. A modern ember, mi mindannyian tékozló fiúk vagyunk. Guissani meghallotta a modern ember hangját és képes volt válaszokat adni. Gustav Mahler szerint: „a hagyomány: átadni a lángot és nem a gyertyát imádni” – ez a szemlélet a magával ragadó Don Giussaniban.
Este kelta népzenei koncert és fergeteges táncház zárta a színes, tartalmas pénteki napot.
A Rimini Meetingen számtalan stand is várja az érdeklődőket: az életvédelemtől a zöld energia megismertetéséig, a kézművesektől az egyházi és karitatív szervezetekig sokféle tevékenységet ismerhetnek meg. Van standja a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom karizmájából létrejött Művek Társaságának, a Mária Rádiónak, több más keresztény sajtóorgánumnak, sőt San Marinónak is. Nagy érdeklődésre tart számot a tengerészeti stand óceánjáró szimulátorral, de sokan megnézik a környezetvédelem, belsőépítészet, urbanisztika, modern faipar, olasz vasutak, idegenforgalmi helyek standjait is. A tipikus olasz gasztronómia és borkultúra mellett a kézműves sörök is megjelentek.
Saját standja van a domonkos rendnek és a Borromeo Szent Károly Papi Fraternitásnak, amely a Comunione e Liberazione Mozgalom missziós papi közössége. Itt szinte folyamatosan beszámolók hangzanak el a világ több mint hetven országában folyó missziójukról, imádsággal, énekekkel megszakítva. Idei mottójuk: „Élni azt jelenti osztozni – A karitatív tevékenység tapasztalata a közösség missziójában”. Gyermekváros is van: a kicsiknek sok mesés sarokkal, játékokkal, gyerek megőrzővel; óriási terület sport- és játékszerekkel a nagyobbaknak, összesen 12 ezer négyzetméteren.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria