Ferenc pápa a ritka betegségekkel foglalkozó szervezet csoportjához beszéddel fordult, amelyet a gyermekek és fiatalok miatt félbeszakított azért, hogy beszélgethessen velük, osztozhasson fájdalmaikban és reményeikben.
A Szentatya beszédében először az egyesület nevére tért ki: uniamo olaszul annyit jelent, hogy egyesítsük. Egyesítsük a tapasztalatainkat, egyesítsük erőinket, egyesítsük reményeinket. A szervezet elsődleges értéke pontosan ebben az osztozásban rejlik, amely kezdetben szükségszerűség volt, később viszont önkéntes választássá alakul át. Amikor egy anya és egy apa megtudja, hogy gyermeke ritka betegségben szenved, szükségük van arra, hogy megismerkedjenek más szülőkkel, akik már átélték ezt vagy éppen átélik. Mivel a gyermek betegsége ritka, ezért elengedhetetlen egy olyan egyesülethez csatlakozni, amely olyan embereket tömörít, akik nap mint nap foglalkoznak ezekkel a betegségekkel, ismerik a tüneteket, a kezelési módokat, a központokat, ahol kezelést kapnak.
Eleinte ez egy kényszerpálya, kiút az egyedül és fegyvertelenül elszenvedett gyötrelmekből. Lassan azonban választássá válik az osztozás, két okból is. Az első annak felismerése, hogy ez hasznos és segítséget jelent, megoldásokat kínál, lehetővé teszi az eligazodást a helyzet ködös valóságában. A másik ok az emberi kapcsolatok öröme, hogy jó dolog barátságot kötni olyanokkal, akiket korábban nem ismertünk, most pedig osztozunk tapasztalaikban és együtt hordozzuk a nehézségeket. Ez az egyik hatalmas érték, amelyet az egyesület magában hordoz – fejtette ki a pápa.
A másik érték legalább ennyire fontos, viszont más jellegű, társadalmi és politikai szinten is. Egy olyan egyesület, mint ez, döntően hozzájárul a közjóhoz, amely ebben az esetben egy ország, egy régió, egy terület egészségügyi szolgáltatásának minőségét javítja. A jó politika az egyesületek közreműködésétől is függ, amelyek konkrét kérdésekben rendelkeznek a szükséges ismeretekkel és odafigyelnek azokra az emberekre, akiket az elhanyagolás veszélye fenyeget. Ez a lényeg: nem arról van szó, hogy a hozzánk hasonló helyzetben lévőknek próbálunk kedvezményeket szerezni, hanem azért küzdünk, hogy senkit ne zárjanak ki az egészségügyi szolgáltatásból, senkit se diszkrimináljanak, senkit se büntessenek.
Ferenc pápa megfogalmazta beszédében, hogy mindenkinek nehéz elköteleződnie, miközben saját problémáival küzd, viszont éppen ebben rejlik az egyesület ereje: vagyis abban, hogy sokaknak ad hangot, akik egyedül nem tudnának hallatni magukról, beszélni szükségleteikről. Az egyesületek az intézményekkel való kapcsolattartás során nemcsak kérnek, hanem adnak is: ismereteket, kapcsolatokat, olyan embereket, akik segíteni tudják a közjót, ha a szolgálat és az együttérzés szellemében működnek.
Ferenc pápa végül a Szűzanya oltalmát kérte a családok, minden ember számára, aki ritka betegséggel küzd, majd áldását adta rájuk.
A pápa és az egyesület találkozójának megható pillanata volt, amikor egy kislány félbeszakította a Szentatyát beszéde közben, odalépett hozzá, és ajándékot adott neki. Ferenc pápa meghatottan figyelte a gyermek gesztusát. A kislányt követően többen a Szentatyához mentek, és körülvették, ő pedig rózsafüzéreket ajándékozott nekik. A pápa viccesen megjegyezte, hogy „ez a közvetlen találkozás jobb a beszédnél, igaz”.
A kisgyermekekhez felnőtt betegek is csatlakoztak, akiktől a pápa a nevüket is megkérdezte, rózsafüzért ajándékozott nekik, megsimogatta arcukat és áldását adta rájuk. A Szentatya előkészített beszédének szövegét az egyesület elnökének adta át ezekkel a szavakkal: „Olykor előkészítjük a beszédünket, amit el akarunk mondani, viszont a valóság közben sokkal többet mond. Az igazi beszédet ma ezek a gyermekek mondták, természetes közeledésükkel a legjobbat adták magukból, mosolyukat, érdeklődésüket, ahogy kis kezükkel átvették a rózsafüzért.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria