A tálib szélsőséges milíciák kabuli bevonulása után már látható az Iszlám Emirátus fő irányvonala, miközben az afgán fővárosból ezrével menekülnek nemcsak a nemzetközi diplomáciai képviseletek munkatársai, hanem az őket segítő afgán személyzet is, noha a tálib vezetés amnesztiát ígért nekik. Teljes a káosz, felelősséget nemzetközi szinten senki nem vállal, így az ország sorsa egyedül a fegyveres tálib harcosoktól és támogatóiktól függ.
Ebben a nehéz helyzetben Matteo Salavio olasz rogacionista szerzetes – aki éveken át teljesített missziós szolgálatot Kabulban – fontosnak tartja, hogy „valamiképp felvegyék a párbeszéd fonalát a hatalom új képviselőivel, és ezáltal tudják folytatni humanitárius tevékenységüket, főként az ottani súlyos járványügyi helyzetben”.
A kabuli repülőtér átmeneti lezárása miatt csak súlyosbodott a pánikhangulat: mindenki menekülni akar, a diplomaták és munkatársaik, ezért egyesek még az induló repülőgépekre is felkapaszkodnak, ahogy arról drámai felvételek tanúskodnak. A nemzetközi katonai egységek húszéves afganisztáni jelenléte után napok alatt összeomlott minden, és az ország most abba a helyzetbe kerülhet, mint amiben volt 2001 előtt. A tálibok akkor kényszerültek elhagyni a hatalmat, miután az Egyesült Államok a New York-i ikertornyok elleni támadásra adott válaszként megszállta az országot. Asraf Gháni afgán államfő vasárnapi külföldre menekülésével szabad út nyílt a milicista felkelők előtt, akik el is foglalták az elnöki palotát. A nemzetközi közösség most lázasan keresi annak lehetőségét, hogy valamilyen kapcsolatot teremtsen az afgán erőkkel a jelenlegi helyzetben.
Matteo Salavio hangsúlyozza, hogy a mostani politikai válság éppen akkor robbant ki, amikor a Covid-19-járvány különösen is sújtja az afgán lakosságot, és egyre nő a fertőzöttek száma. A kialakult helyzet miatt Afganisztánban felfüggesztették a kiszolgáltatott lakosságot védő szociális tevékenységet, főként a külföldi szervezetek működését. Ezek egyike A Kabuli Gyermekekért karitászszervezet, mely napközi otthont is működtet nehéz sorsú gyermekek számára. Matteo Salavio atya a Vatikáni Rádió munkatársa kérdéseire a következőket válaszolta.
– Van remény arra, hogy sikerül újraindítani a humanitárius csatornákat?
– Csak remélni tudjuk, hogy a válság ezen kezdeti időszaka után, amelyben csak sötétben tapogatózunk, valami fény is feldereng majd, és így mi is folytathatjuk tevékenységünket, amely a fogyatékkal élő gyermekekre összpontosít Kabul városában.
– Mit jelent konkrétan A Kabuli Gyermekekért program?
– 2006 óta vagyunk jelen Kabulban, így már tizenöt éves tapasztalattal rendelkezünk ezen a területen. A Kabuli Gyermekekért egy olyan egyesület, amely a maga nemében egyedülálló az Egyházunk történetében is. 2001-ben született II. János Pál pápa felhívására, aki az akkori drámai események láttán az évi karácsonyi üzenetében így szólt: „Mentsétek meg Kabul gyermekeit!” Ezt a felhívást egy, a Don Guanella közösségéhez tartozó pap, Giancarlo Pravettoni atya a szívére vette, és megfogadta, hogy megvalósítja ezt a buzdítást. Elhatározását megosztotta különféle szerzetesközösségekkel, ami után 14 kongregáció jelezte, hogy készek segíteni. Ekkor azon kezdtünk gondolkodni, hogy mi is lehetne az azonnali válasz Kabul gyermekeinek megsegítésére (...) azt a célt választottuk, hogy a leggyengébb gyermekeket, tehát a fogyatékkal élőket segítjük. Így született meg és erősödött az otthonunk tizenöt év alatt, melyben szellemi fogyatékos, főként Down-kóros gyermekek számára teremtettünk egyfajta előkészítő intézményt a rendes beiskolázáshoz. A járvány miatt nagyon nehéz évet éltünk át, mert az iskolánkat többször is be kellett zárnunk, majd újranyithattuk, miként azt legutóbb éppen pár hete tettük. Most pedig jött ez az újabb helyzet, ami miatt ismét arra kényszerültünk, hogy bezárjuk az otthont. Mégis reméljük, hogy a helyzet normalizálódása után ismét visszatérhetünk a kicsi betegeinkhez.
– Tekintettel a tálibok korábbi kormányzására, most is kockázatosnak tartja kabuli vállalkozásukat?
– Meg kell próbálnunk, hogy meglássuk, a tálibok most hogyan viselkednek, milyen kapcsolatokat alakítanak ki, és miként viszonyulnak a különféle szervezetekhez. Úgy tűnik, hogy nem akarják akadályozni a nevelői és oktatói tevékenységet. Az világos, hogy a jelenlegi körülmények között a párbeszéd nagyon nehéznek tűnik.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria