A Romániai Máltai Szeretetszolgálat temesvári önkéntesei is segítettek a román–ukrán határon

Az interjúban Alexandru-Claudiu Râță, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat temesvári filiájának fundraising felelőse kiemelte: „A döntés csapatunk minden tagja esetében nagyon gyorsan megszületett, és leginkább az számított, hogy tevékenységünk középpontjában bárhol a világon olyan értékek állnak, amelyek humanitárius krízishelyzetekben az embereken való segítségnyújtást motiválják, és egy szilárd értékrendszer részét képezik. Ez az értékrendszer pedig csaknem ezer éve táplálja a mai máltai lelkiséget.”

Karina Feiler többek között elmondta: „Segítettünk vinni a menekültek poggyászait, amelyeket ők több tíz kilométeren keresztül gyalog cipeltek; máskor a regisztrációs központokhoz irányítottuk őket, ahol szállást vagy szállítást is felajánlottak azoknak, akiknek erre volt szükségük; élelemmel, meleg teával kínáltuk őket. (...) Mindannyian igyekeztünk jelen lenni ott, ahol szükség volt ránk.”

„A Sürgősségi Helyzetek Osztályának irányításával önkéntes csapatunk csatlakozott az országból érkezett többi máltai kollégához – ismertette Alexandru-Claudiu Râță. – Fő tevékenységünk az ukrán területről érkező menekültek fogadása, és útba igazítása az elszállásolással vagy szállítással foglalkozó információs központok felé. Ezeket az embereket a Romániába való belépésüktől kezdve különböző módon támogattuk. Segítettünk a poggyászok cipelésében, megpróbáltuk kicsit elterelni a figyelmüket a jelen helyzettől, megkérdeztük, hogy van-e szükségük orvosi ellátásra, élelmiszert, innivalót ajánlottunk fel, és koordinátoraink irányításával egyéb tevékenységekben is részt vettünk.”

„Csapatunk egy része az éjszakai műszakokért felelt, amikor kisebb volt ugyan az Ukrajnából érkező határátlépők száma, de nagyobb volt a hideg. (....) Lelkileg és érzelmileg eléggé megrázó élmény volt – fogalmazott a temesvári máltai ifjúsági vezető. – Sokszor mi is könnyes szemmel néztük a gyermekes anyákat, akik kénytelenek voltak egész eddigi életüket belepakolni egy bőröndbe, és biztonságos helyre menekülni, hogy jövőt biztosítsanak gyermekeiknek, akik még túl kicsik ahhoz, hogy megértsék, mi miért történik.”

A csoport koordinátora hozzátette: „Sejtettük, hogy nem lesz könnyű, de a helyszínen a valóság mindig megrázóbb. A humanitárius válság a háború másik szörnyű oldala. (...) Olyan helyzetek és képek ezek, amelyek nem jutnak el a stúdiókhoz és a hálózatokhoz. (...) Hazaérkezésünk reggelén a csapat minden tagja úgy érezte, hogy

mihamarabb vissza kell térnünk, mert azoknak az embereknek még több segítségre van szükségük. Az az érzésünk, hogy túl keveset tettünk ezekért az emberekért.”

A beszélgetés teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír