A Schönstatt papi mozgalom tagjaival találkozott Ferenc pápa

A pápa az alapítása ötvenedik évfordulóját ünneplő mozgalmat eredeti karizmájuk megőrzésére emlékeztette. Úgy fogalmazott, a karizma nem egy múzeumi tárgy, melyet vitrinben tartanak, és a karizmát őrző hűséget sem tartják egy lepecsételt palackban, mintha desztillált víz lenne. A karizmát nem elzárva őrizzük meg, hanem megnyitva, hagy előjöjjön, hogy kapcsolatba lépjen a valósággal, az emberekkel, gondjaikkal-bajaikkal.

Az alapító Kentenich atya bölcs mondására – „Fületek legyen az Úr szívén és kezetek az idő pulzusán” – utalva arra figyelmeztetett a Szentatya, hogy ezek a vonások az igazi spiritualitás két pillérét alkotják.

Az első vonás arra hív, legyünk kapcsolatban az Istennel. Övé az elsőbbség, ő szeretett előbb bennünket, mielőtt bármi is eszünkbe jutna, ő már megelőzött minket a végtelen szeretetével – mondta Ferenc pápa a nap szentje, Nagy Szent Gergely pápa tanítására utalt, aki beszél „az éber és az elszunnyadt papról”: az alvó pap, még ha magasan is van, nem lát semmit, míg az éber, noha gyengesége és erőtlensége síkján áll, de az Úr felemeli és az imádság őrtornyába állítja, hogy ott párbeszédbe lépjen másokkal. Ez utóbbi típus példájaként említette a pápa Mózest, aki a népe körében állt minden bajban és nehézségben, a fáraó elleni nagy harcban. Olyan ember ő, akit az Isten őrtoronyba állított, magasra emelt, és szemtől szembe beszélt vele.

A Szentatya így folytatta: de hát miféle alak ez? – kérdezhetnénk róla ma a magunk módján. A Biblia azt mondja róla, hogy „alázatos ember volt Mózes, minden embernél alázatosabb a földön”. Amikor felemelkedünk az imádság őrtornyának a magasába, Isten közelébe, hogy a testvéreinket szolgáljuk, akkor ennek a megkülönböztető jele éppen az alázat lesz.

Az imádságban, és kérem el ne hagyjátok azt – folytatta a pápa –, a zsolozsma-imádságban az Isten szava szemlélésében az Úr vár minket. Nem jó út az, mely elhanyagolja az imádságot, másfelől súlyos tévedés lenne a külső struktúrákra, módszerekre hagyatkozni: Isten mentsen meg bennünket a funkcionalizmustól. Hiszen a karizma életképessége éppen az első szeretetben rejlik. A szemlélődésben a Szentlélek újdonságára figyelünk, és hagyjuk, hogy az Úr új utat nyisson meg nekünk. Krisztust állítsuk a középpontba, mi pedig lépjünk onnan ki!

A karizma és az eredeti küldetés megőrzésének második pillére „az idő pulzusának a megérintése”. Ne féljünk a valóságtól! Fogadjuk el, ahogy jön, mert az Úr van ott, ő vár benne ránk és felfedi magát. Az Istennel az imádságban folytatott párbeszéd elvisz minket az emberek és az őket körülvevő helyzetek meghallgatására. Nincs két fülünk, egy az Isten, egy pedig valóság számára. Észrevesszük, hogy Krisztus szereti az embereket, hogy ugyanazt a testet hordozzák, amit Krisztus magára öltött? A valóság pulzusán tartani a kezünket azt is jelenti, hogy szemlélődve családi kapcsolatot tartunk az Istennel – mutatott rá Ferenc pápa.

Majd hozzátette: az imádságban tanulunk meg szolgálni, ami a papi élet megkülönböztető jegye. Kérlek benneteket, soha ne maradjatok egyedül! A papi szolgálatot nem lehet individualista módon értelmezni. A testvériesség adja a tanítványság nagy iskoláját. Feltételezi, hogy az ember nagy ajándék az Isten és a testvérek számára is. Nem mi választjuk a barátainkat, ellenben hozhatunk egy olyan döntést, hogy szeressük őket, ahogy vannak, hibákkal és erényekkel együtt.

Ne legyetek közömbösek, viselkedjetek emberként – kérte a pápa a Schönstatt papi mozgalom tagjaitól. – Ha viták is támadnak a különbözőségből, ne aggódjatok, jobb a vita heve, mint a közömbösség jege. Szeretettel, párbeszéddel, őszinte érzelemmel, imádsággal és önmegtartóztatással győzzetek le minden nehézséget és a testvériség új erőt és lendületet nyer, örömmel töltve el papi szolgálatotokat.

A találkozásunk végén pedig engedjétek meg, hogy három dolgot bízzak rátok. Először is: kísérjétek a családokat, vegyétek őket gondjaitokba! Másodszor: a közelgő jubileumi szentévre gondolva, szenteljetek sok időt a gyóntatásra! Kérlek, legyetek nagyon megbocsátóak! Szívesen emlékszem vissza arra a Buenos Aires-i paptestvéremre, aki egy nagy gyóntató volt. Nagyjából velem egyidős volt és néha kétsége támadt, hogy ő túlságosan is megbocsátó. Egyik nap megkérdeztem tőle, hogy mit csinál, amikor így kételkedni kezd. Bemegyek a kápolnába, felelte , a Szentségre nézek azt mondom: „Uram, bocsáss meg nekem, hogy ma is túl sok mindent megbocsátottam, de engedd meg, hiszen a rossz példát éppen Te adtad nekem”. Legvégül pedig azt kérem tőletek, hogy imádkozzatok értem, mert szükségem van rá. Nagy szeretettel bízlak benneteket a háromszor csodálatos Anya pártfogásába, az Úr áldjon Benneteket! – zárta beszédét Ferenc pápa a Schönstatt papi mozgalom tagjaihoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír