A segítőnővérek után kamilliánusok biztosítják a segítő szerzetesi jelenlétet Marosvásárhelyen

A kamilliánus rend tagjai Marosvásárhelyen a Régi Kórház utcai rendházban továbbviszik az imádságos életet, és elsősorban a kórházpasztorációban dolgozva a segítő szerzetesi szolgálat kontinuitását is biztosítják.

A szentmisét Péter Arthur marosvásárhelyi főesperes-plébános mutatta be. Koncelebrált László Attila kolozsvári főesperes-plébános, valamint György Alfréd kamilliánus szerzetes, aki a közelmúltban kezdte meg szolgálatát Marosvásárhelyen; valamint más papok, a segítőnővérek és kamilliánusok barátai.

A szentbeszédet Csató Béla korábbi marosvásárhelyi főesperes-plébános mondta.

Mindannyian segítségre szorulunk Isten részéről, amit Jézus Krisztusban megkaptunk, ugyanakkor mindannyiunknak segítőkké is kell válnunk – hangsúlyozta a szónok. Majd így fogalmazott: Marosvásárhelyen a segítőnővérek a Gondviselés eszközei voltak, nem látványosan, de biztosan.

A felajánlási részben a jelen lévő segítőnővérek szimbólumokat helyeztek el az oltár előtt: a rendi konstitúciót, a keresztet, egy cserépedényben életet adó szavakat tartalmazó papírcetliket, az úgynevezett „lelki cukorkákat”; egy bőröndöt – hiszen a nővérek és a kamilliánusok is sokat utaznak –, egy gyümölcskosarat, amely a sokszínűség jele, végül egy kulcsot, amely a lezárást és az új kezdetet, valamint a rendház kulcsait szimbolizálta.

Ezt a kulcsot adta át a szentmise végén Bereczki Silvia segítőnővér, a kongregáció közép-európai tartományának elöljárója György Alfréd kamilliánus szerzetesnek, aki rendjének képviseletében a rendház első lakójaként Marosvásárhelyen él, és augusztus 1-jétől a marosvásárhelyi kórház lelkésze.

A szentmise végén Darvas Piroska és Ilyés Erika nővérek vezetésével a jelenlévők a kongregáció marosvásárhelyi jelenlétének közel harminc évére tekintettek vissza, a segítő nővérek barátainak bekapcsolódásával és rövid tanúságtételeivel – az alapítónő, Eugènie Smet, Gondviselésről nevezett Boldog Mária lelki és emberi profilját, lángoló és derűs egyéniségét, a Gondviselésbe vetett hitét idézve; megemlékezve kreatív és leleményes szervezői, valamint hajthatatlan és egyetemes küldetésű vezetői adottságairól, aki mindezek mellett a legelhagyatottabbak védelmezője is tudott lenni.

Erika és Piroska nővér az alapítótól származó „Minden jóban segíteni, bármi legyen is az” mottó jegyében vezette az elmúlt marosvásárhelyi évek emlékeinek felidézését.

Másokkal együtt; jelenlét; segíteni az embert, hogy elérje teremtettségének célját; belső szabadság; céltudatosság és következetesség; alkotás – ezek a súlypontok jellemezték ezt az időszakot. Minden bizonnyal ezek azok az értékek és szempontok, amelyek a segítőnővérek útját a jövőben is jellemezni fogják Csíkszentdomokos és Gyergyószentmiklós mellett most már Kolozsváron is, ahol egy projektet kezdtek el a korábbi években, de ahol folyamatban van egy helyi közösség hivatalos megalapítása is.

Marosvásárhelyen a kamilliánus jelenlét megalapozásán dolgoznak a „stafétát átvevők”, elsősorban a betegpasztorációban, de a lelkipásztori élet más területein és a személyes lelki kísérésben, az imádságos életre való rávezetésben is.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír