A Sixtus-kápolna: a pápaválasztás helyszíne

A kápolnát IV. Szixtusz pápa építtette a 15. században: 1482-ben megbízta korának legjobb művészeit – Botticellit, Peruginót, Rossellit és Ghirlandaiót –, hogy hét hónap alatt készítsék el a Mózes életét ábrázoló falfreskót a bal oldalon; jobb oldalon Jézus életének képei láthatók. Michelangelo 1508 és 1512 között festette a mennyezeti freskókat a teremtéstörténetről és oltárfalán az utolsó ítéletről. Bár a képek más-más pápák pontifikátusa alatt születtek, egységesen ábrázolják az üdvtörténetet.

Persze nem mindig volt a Sixtus-kápolna a konklávék helyszíne, a 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinale palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.

A Sixtus-kápolna április 28-a óta nem látogatható, hiszen megkezdték a kápolna előkészítését a konklávéra. A pápaválasztó bíborosok május 7-én kezdik meg a szavazást Ferenc pápa utódjának személyéről. Mire a konklávé résztvevői elfoglalják helyüket, a kápolnát teljesen elszigetelik a külvilágtól. A kápolna területét még a mobilhálózatról is lekapcsolják. 

*

A 2025-ös jubileumi szentévre adtuk ki zarándokútikönyv-sorozatunk legújabb kötetét, melyben Török Csaba kalauzol el az Örök Városba. Az alábbiakban részletet olvashatnak a könyvből.

A [Szent Péter-]bazilikától jobbra helyezkedik el az Apostoli Palota, amely 162 ezer négyzetméterre terjed ki. Ugyan már Nagy Konstantin alatt épült valamiféle lak a pápák számára a Vatikánban, de valódi episcopiumról, püspöki házról csak az 5–6. századtól kezdve tudunk. A Karoling reneszánsz korszakában III. és IV. Leó végeztetett nagy építkezéseket, létrehozva a védelmi falrendszert is. A tulajdonképpeni palota alapjait a 12. században tették le, s az avignoni fogság után vált állandó székhellyé.

IV. Szixtusz (a nevezetes kápolna névadója) és VI. Sándor hozták létre azokat a lakosztályokat, amelyek köré a későbbi rezidencia szerveződött. A 16–17. század pápái alatt alakult ki a térre néző U alakú palazzo, amelyen a kor legnagyobb építészei és festői dolgoztak (Bramante, Raffaello, Michelangelo, a két Sangallo, Bernini, Volterra). Központja a San Damaso-udvar, ahonnan a főbejárat nyílik. A további bővítések során jött létre a Belvedere-udvar, amelynek szárnyai a 19. században egybeépültek a Vatikáni Múzeumokkal.

Több kápolna is található itt. V. Miklós megbízásából Fra Angelico alakított ki egyet, majd IV. Szixtusz elrendelte a Sistina építését. A tovább bővített palotában III. Pál, majd VIII. Orbán is újabb kápolnát létesített. A pápák által ma használt magán­kápolna a harmadik emeleten van: Szent X. Piusz ide helyeztette át a magánlakosztályát (amely korábban a második emeleten volt), s Szent VI. Pál elrendelte az új igényeknek megfelelő liturgikus tér kialakítását. Szent II. János Pál a második emeleten a Megváltó Anyjának tiszteletére létrehozatott egy újabb kápolnát, amely elég tágas ahhoz, hogy a pápa együtt imádkozzon a Kúria munkatársaival. A pápaválasztó konklávéra a III. Pál-féle kápolnából indulnak a bíborosok, a Veni Creator Spiritus himnuszt énekelve.

Maga a választás a Sixtus-kápolnában zajlik. Az újonnan megválasztott pápa innen a könnyek termébe vonul vissza (Stanza delle Lacrime), ahol magára ölti a fehér reverendát. A név arra utal, hogy sok Péter-utód itt érezte igazán át, milyen terhet jelent ez a rendkívüli szolgálat. Innen mennek át aztán a bazilika homlokzatának emeletén található áldások termébe, ahonnan kilépnek a Szent Péter téren egybegyűlt sok ezer hívő elé, hogy első ízben mondjanak beszédet és osszanak áldást az áldások erkélyéről.

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír