A spanyol Ester nővér Dél-Koreában a megbékélésért, az észak-koreai fiatalok boldogulásáért dolgozik

Spanyol misszionárius, aki nővértársaival – egy belga, egy másik spanyol, egy koreai és egy lengyel szerzetesnővel – együtt az Isten Irgalmassága Evangéliumának Szolgálói közösségéhez tartozik, amely egy fiatal, egyházmegyei jogú közösség, 18 éve működik Tedzsonban, Dél-Korea ötödik legnagyobb városában.

A Koreába érkezése óta különböző szolgálatokban részt vevő Ester nővér – másokkal együtt – a ferences atyák által kísért 12 fős kis csoportot szolgálja. Az általuk támogatott fiatalok szorgalmasan tanulnak, és igyekeznek beilleszkedni a nagyvárosi életbe. 

„Tíz évvel ezelőtt havonta kétszáz politikai menekült érkezett csak erre a területre, ma félévente érkezik egy ember... A határőrizet egyre szigorúbb – meséli a nővér. Észak-Koreából nehéz elmenekülni, szinte egyáltalán nincs szabad mozgás. – A legtöbb fiatal nyolc-kilenc éves korában érkezett. Ma a húszas éveikben járnak, tehát már több mint egy évtizede Dél-Koreában élnek. Az anyjukkal együtt hagyták el Észak-Koreát, mert a nők szabadabban mozoghatnak, mint a férfiak. Kínába mennek árut eladni, majd az úgynevezett »ügynökök« segítségével eltűnnek, és soha többé nem térnek vissza. Ha Kínában igazoltatják őket, kitoloncolási végzést kapnak, mivel nincsenek papírjaik, és illegálisan léptek be. És itt jön a képbe egy másik típusú »ügynök«, aki Thaiföldre vagy Laoszba, a dél-koreai nagykövetségre viszi őket” – meséli tovább a történetüket Ester nővér, hangsúlyozva, hogy mindent előre megterveznek, tudják, mennyi pénzre van szükség ezeknek a műveleteknek a lebonyolításához. „Előfordul, hogy Kínában új életet kezdenek, jóravaló embereket találnak, és felhagynak a Dél-Koreába való menekülés álmával” – teszi hozzá.

Aki tovább megy, az hosszas átvilágítás után megkapja a politikai menekült státuszt, útlevelet kap, és amint belép Dél-Koreába, ismét az illetékes hivatalokhoz irányítják, és ismét átvilágítják. A folyamat érzelmileg és emberileg kimerítő – jegyzi meg a szerzetesnővér.

A menekültközpontokban megismerhetik a Katolikus Egyház szolgálatát. A három hónapos képzési szakasz lehetővé teszi számukra, hogy ismereteket szerezzenek a pénzügyi, oktatási és vallási rendszerről, megértsék, hogyan működik a társadalom. A fiatalokat arra bátorítják, hogy találkozzanak a különböző lelkiségi közösségekkel. Amikor olyan szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel kerülnek kapcsolatba, akik szeretik és védelmezik őket, érdekelni kezdi őket az Egyház. Ez a tapasztalat arra is vezethet, hogy kérjék a keresztséget és a katolikus vallás mellett döntsenek.

Akik szeretnék, azoknak a nővérek a képzés utáni időszakra rendelkezésre bocsátják házukat. Ekkorra már van dél-koreai útlevelük, személyi igazolványuk és mobiltelefonjuk. Különböző segélyekkel, szállással és ösztöndíjakkal általában addig támogatja őket az állam Dél-Koreában, amíg be nem illeszkednek a társadalomba, vagyis amíg az integráció meg nem valósul, amíg munkát nem találnak, hogy önállóan meg tudjanak élni.

A szívükben ott van az aggodalom hátrahagyott szeretteikért, akik nagyon hiányoznak nekik, nem biztos, hogy találkozhatnak még velük. Hisznek abban, hogy a sorsuk megváltozik, de nem szeretik felfedni származásukat, nehogy szegénynek vagy kommunistának bélyegezzék őket.

Ester Palma nővér és társai két év intenzív tanulással elsajátították a koreai nyelvet, elérték, hogy elfogadják és tiszteljék őket. Szeretnék segíteni a fiatalokat önmaguk megismerésében, közvetíteni számukra Isten irgalmasságát és a reményt, hogy ne ragadjanak le a múlt fájdalmánál. 

A koreai nép megbékéléséért és egységéért hirdetett 2021-es imanapra szóló üzenetében Simon Kim Ju-jung, a cshuncshoni egyházmegye püspöke arra szólította fel a katolikusokat, hogy hűségesen imádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget a Koreai-félsziget békéjéért minden este 9 órakor, amíg meg nem valósul a kívánság. „Amellett, hogy imádkozunk, tegyünk is a békéért, bárhol is vagyunk: a családokban, a szomszédságban, a plébániai közösségekben és a társadalomban. Ne feledkezzünk meg észak-koreai testvéreinkről, és próbáljuk meg erősíteni a velük való szolidaritást azáltal, hogy különböző módokon előmozdítjuk a kapcsolatokat és osztozunk velük a szeretetben” – ezekkel a szavakkal fordult a püspök a katolikusokhoz, akik ma is követik útmutatását.

Észak- és Dél-Korea több mint hetven éve szét van választva. A koreai nép megbékélésének és egyesítésének egyházmegyei bizottsága minden egyházmegyében jelen van, de jelenleg leginkább mindenki azt szeretné, hogy békében éljenek egymás mellett.

A Szöuli Nemzeti Egyetem Béke- és Egyesítési Tanulmányok Intézete által tavaly október elején közzétett felmérés szerint a válaszadók 35 százaléka azt jelölte be, hogy az egyesülés „teljesen szükségtelen” vagy „nem különösebben szükséges”. Meg kell jegyezni, hogy a reprezentatív felmérések 1200 felnőtt válaszain alapulnak, 47,4 százalékuk 19 és 29 év közötti. Ez a generáció attól tart, hogy nem fog boldogulni, annak ellenére, hogy az ország GDP-je a recesszió óta folyamatosan növekszik. A munkahelyek többségét azonban továbbra is az idősebb generáció foglalja el, a fiatalok pedig nehezen találnak előrelépési lehetőséget, vagy már belépni sem tudnak a vállalatokba. Ráadásul a dél-koreai nagyvállalatok nagy száma megnehezíti a kisvállalkozások helyzetét és csökkenti a rendelkezésre álló munkahelyek számát.

Forrás: Fides

Fotó: Ester Palma/Facebook

Magyar Kurír
(tzs)