A szabadság hőseire emlékeztek a Fiumei úti sírkertben

„Közeledvén március 15-i ünnepünkhöz, ma azon hőseink sírjai előtt állunk meg főhajtással, akik 175 évvel ezelőtt fogtak fegyvert a magyar ügyért. Egyszerre ünnep ez nekünk, és megemlékezés. Ünnepeljük a forradalom kitörését, amely népünk szabadságáról és az osztrák járom összetöréséről szólt, ugyanakkor megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért” – emelte ki megemlékező beszédében Demeter Attila alezredes, a Magyar Honvédség (MH) Tartalékképző és Támogató Parancsnokság Területvédelmi Igazgatóság, Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Osztály osztályvezető-helyettese a Fiumei úti sírkertben megtartott koszorúzáson.

A szabadságharc óta eltelt lassan két évszázadban az éppen hatalmat gyakorlók számtalanszor megpróbálták meghamisítani, átértelmezni március 15. üzenetét, vagy a forradalom eszméit saját javukra fordítani – fogalmazott az alezredes. – „Hiszem azonban, hogy az igazi mondanivalót örök értékként mindig sikerült nemzedékről nemzedékre továbbadni. Erre bizonyíték lehet, hogy ma mit teszünk ’48 örökségéért és szellemében, és példa a Magyar Honvédség, a különböző társadalmi szervezetek és oktatási intézmények összefogása annak érdekében, hogy harcos elődeink síremlékei fennmaradhassanak az utókornak” – zárta beszédét Demeter Attila alezredes.

A koszorúzás előtt Takács Tamás ezredes, a Katolikus Lelkészi Kar vezetője mondott imát a hősökért, melyet Márai Sándor soraival kezdett: „Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli (…) Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit.”

Az országot nem azok veszejtik el, akik szándékosan pusztítják, hanem akik szándékosan önmagukat mentik. Azoké az ország, akik sokat szenvednek érte – mondta az ezredes. – Most a szenvedőkre, az áldozatokra, az áldozatot hozókra emlékezünk. „Az őszinte megemlékezésből előbb-utóbb ünnep lesz. A gyász után eljön a büszke visszatekintés, nemcsak veszteség, hanem követendő példák, és az ismeretlenül is átadott erő benne kell hogy legyen a jelenben. Ha tiszteljük az emléküket, az eltávozottak jobban jelen vannak, és hatalmasabbak az élőknél. Az igazán nagy emberek látók, akik tudják, hogy ez nem varázslás, hanem feladat: hogy ami volt, ne múljon el, és ami lesz, az már előre éljen. Adja Isten, hogy a régiek igaz tettei mutassanak követendő példát, a jelen és jövő nemzedékeiben pedig minél többen legyenek a tisztánlátók!”

Az ima után elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait Kiss Károly ezredes, Mijacseszlav Voronyecki-Koribut alezredes, Than Károly tűzmester és Görgei Artúr altábornagy sírjánál.

A megemlékezésen részt vett Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója; Apáti Zoltán dandártábornok, az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság parancsnoka, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MH Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a Magyar Tartalékosok Szövetsége vezetői; társadalmi szervezetek és oktatási intézmények képviselői.

Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség

Magyar Kurír