A szatmári püspökkel ünnepelték a felekezetek a bocskaikerti ökumenikus templom búcsúját

A bensőséges, közvetlen hangulatú ünnepen jelen volt Ilyés Csaba, a Szatmári Egyházmegye általános püspöki helynöke és irodaigazgatója; Szegedi Kálmán, a debreceni Jézus Szíve-templom plébánosa, a helyi katolikus közösség vezetője; a testvéregyházak képviselői; valamint a közélet és a kultúra képviselői.

A 20. század vértanúinak ökumenikus emléktemplomát 27 éve, 1997. szeptember 19-én együtt szentelte fel három keresztény egyház – római katolikus, görögkatolikus és református – püspöke, a hívek pedig minden évben közösen, ökumenikus szellemiségben ünneplik meg ezt az évfordulót. Idén a katolikus közösség volt a házigazda.

Schönberger Jenő szatmári püspök a szentmise elején gratulált a helyieknek az ökumenikus templom felépítéséért, és elmondta, hogy azért is vállalta örömmel a szolgálatot, mert az ő egyházmegyéjében nincs ökumenikus templom.

„Volt bátorságuk az itt élőknek összefogni, és azt mondani, hogy nem maguknak építenek külön-külön templomot, hanem közösen, Istennek” – fogalmazott a főpásztor, majd a templom építésének körülményeit idézte fel a templom történetét feldolgozó kötet alapján, és mindenekelőtt köszönetet mondott azoknak, akik anyagilag, vagy más módon járultak hozzá a felépítéséhez. Megemlítette többek között a steinbergi római katolikus Georg Franz Xaver Rothaichner nevét, aki az építés teljes költségét finanszírozta.

Homíliájában a szatmári megyéspüspök a liturgián elhangzott szentírási szakaszok üzenetéről elmélkedve többek között két fontos aspektust emelt ki: Istennek nem szabhatjuk meg, hogy kire árassza kegyelmét; valamint Jakab apostol levele alapján beszélt a gazdagságról, az azzal való visszaélésről, és felhívta a figyelmet arra, hogy mit mond a Szentírás a gazdagságról.

Isten felekezettől függetlenül minden templomban meghallgatja az ember imáját – húzta alá Schönberger Jenő rámutatva, hogy az elhangzott evangélium (vö. Mk 9,38–41) ugyanerről szól: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.”

„Mi is örülünk annak, hogy Isten elgondolásai szerint templomot építettetek itt, Bocskaikertben. Bárcsak sok ilyen templom lenne szerte a világban! – tette hozzá a szentmise szónoka. – Isten ezzel együtt mindenkinek a mennyei Atyja. Neki minden ember kedves gyermeke, még azok is, akik a templom felé sem néznek. Nem tudhatjuk, ők milyen buzgón imádkoznak, és hogyan működik általuk is Isten kegyelme.

A mi feladatunk az, hogy hozzunk áldozatot embertársainkért, fogadjuk el, segítsük egymást, bocsássunk meg a másiknak, mert akkor leszünk Isten igazi gyermekei, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt” – biztatott beszéde végén a szatmári egyházmegye főpásztora.

A szentmise végén Szegedi Kálmán köszönetet mondott Istennek a közösségért, Schönberger Jenő püspöknek, hogy elfogadta a meghívást, és megköszönte tanítását, biztató szavait, mosolyát.

„Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21) – idézte a Szentírást Kálmán atya, melynek szavait – mint mondta – igyekeznek megélni ebben a közösségben: az eltelt 27 esztendő alatt „összeértek, mint a szőlőszemek, és lassan összeérlelődik a közösség, finom bor lesz belőlük, hogy jó ízzel dicsőíthessék közösen a szentháromságos egy Istent Bocskaikertben”.

Tarcali Gábor, a település alpolgármestere és a templom fenntartását vállaló Egyházaink Vértanúinak Emléktemploma Alapítvány elnöke is hálás szívvel mondott köszönetet mindazoknak, akik a templom lelki és fizikai megvalósulásában részt vettek. Megköszönte Káplár Antalnak a templomépítésre felajánlott telek adományozását (az általános iskola építésére is Káplár Antal adományozta a templom melletti telket – a szerk.); Holczer Gyula atyának az ökumenikus templom gondolatát; Kálmán Ernő építésznek a munkáját, akinek tervei alapján elkészült a templom; Hollós János görögkatolikus atyának a templom elnevezését; Tar Lajos református lelkész áldozatos munkáját, aki a kezdetektől segítette az ügyet; valamint a helyi önkormányzat segítségét, támogatását. Külön kiemelte Georg Franz Xaver Rothaichner német adományozót, aki ugyancsak nagy segítségére volt a településnek.

A beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír