A szatmári svábok történetéről szóló tanulmánykötetet mutattak be Szatmárnémetiben

A könyvbemutató kezdetén Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket. Majd Szőcs Péter Levente régész-történész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese, a Szatmárnémeti Szent István Kör elnöke ismertette a kötet keletkezését és felépítését. Ezt követően a jelen lévő szerzők sorra bemutatták saját tanulmányaikat.

Schönberger Jenő püspök megnyitó szavaiban a sváb identitás és a katolikus hit szoros összefonódásáról szólt, felidézve Boldog Scheffler János püspök gondolatát, mely szerint

a sváb identitás és a katolikus hit nem egymás mellett létező, hanem egymással szorosan összeforrott valóság.

A főpásztor hangsúlyozta: bár a külső jegyek – népviselet, nyelv – idővel megkophatnak, a hitnek meg kell maradnia. Kifejezte reményét, hogy a sváb ősök mai leszármazottai – akik közül sokan már elhagyták a három évszázada otthonukká vált földet – szintén megőrzik hitüket, bármerre is vezessen útjuk.

Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott a szerzőknek a történelmi ébresztésért, amelyet munkájukkal a közösségnek adtak, hiszen – mint fogalmazott – a múlt a jelent tanítja.

A kötet gerincét jórészt annak a tudományos konferenciának az előadásai adják, amelyet 2025. augusztus 7–8-án tartottak ugyanezen a helyszínen, Sathmarland, du meine Heimat – A szatmári svábok a betelepítéstől napjainkig címmel, s amely a szakma elismerését is kivívta; folytatásaként Nagykárolyban is hasonló konferenciát rendeztek idén februárban – ismertette Szőcs Péter Levente.

Arra is kitért, milyen nehéz ma pontosan meghatározni, ki tekinthető szatmári svábnak, hiszen az 1710-es évek elejétől mintegy harminc szatmári településen letelepedett közösség tagjai igen eltérő hagyományokat hoztak magukkal és alakítottak ki a térségben. Sorsuk pedig a történelem viharaiban – a két világháború, a deportálás, a kollektivizálás, a kitelepülések idején – is sokféle módon alakult. Szőcs Péter Levente a kötetet és az azt megelőző konferenciát a honismereti kutatás hagyományába illesztette, olyan előzményekre utalva, mint Vonház István 1931-es alapvető monográfiája, valamint a tübingeni, budapesti és kolozsvári kisebbségkutató műhelyek újabb eredményei. Emlékeztetett arra is, amit Schönberger Jenő püspök már a kötet előszavában is megfogalmazott: az Egyház lelkipásztori küldetése mellett kulturális és történeti felelősséget is visel, s a konferencia és a kötet ennek a küldetéstudatnak a része.

A 430 oldalas, öt tematikus egységbe rendezett kötet 15 szerző tollából 16 tanulmányt tartalmaz, kiegészítve névmutatóval, helységnévmutatóval és a szerzők rövid életrajzával. A kötetet Baumgartner Bernadette, Marchut Réka és Tempfli Imre szerkesztette; szakmai lektora Nagy Mihály Zoltán, egyházmegyei lektorai Ilyés Csaba és Melega Péter voltak. Kiadását a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tette lehetővé. Mint elhangzott, a szerzők nem előre kijelölt témában, hanem saját szakterületükön írtak, ezért olvashatók egymás mellett hagyományos történeti tanulmányok, valamint néprajzi és szociológiai megközelítések is.

A könyvbemutatón a jelen lévő szerzők a tartalomjegyzék sorrendjében ismertették tanulmányaikat. Tempfli Imre egyháztörténész a kötet nyitó- és záró tanulmányát mutatta be: az Óhazából újhazába – A szatmári svábok megtelepedésének okai és körülményei a legújabb kutatások tükrében című írásban a betelepedés hátterét, a Szülőföldet az óhazára cserélve – A szatmári svábok Németországba való kitelepedése címűben pedig a 20. századi kivándorlás történetét dolgozta fel. Bárány Zsófia A szatmári németek és a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye megalakulása című tanulmányát ismertette. Kinczel István szatmárnémeti plébános A szatmári svábok Amerikába való kivándorlása a 19. század végén és a 20. század elején – A kivándorlás okai és következményei címmel írt dolgozatáról szólt. Baumgartner Bernadette A katolikus egyház és a szatmári német mozgalom 1920–1940 között, Marchut Réka pedig A szatmári svábok és a katolikus egyház viszonya a második világháború éveiben (1940–1944) című tanulmányát mutatta be. Ilyés Csaba A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztori és diplomáciai fellépése a sváb deportálások idején című írását ismertette, Csirák Csaba színháztörténész pedig a Szatmári svábok a hivatásos magyar színjátszásért címűt.

Az eseményen jelen nem lévő szerzők tanulmányait Szőcs Péter Levente mutatta be. Sárándi Tamás A szatmári svábok dualizmus kori asszimilációja a népszámlálások tükrében; Eiler Ferenc Veszedelmes barátok? – A német–magyar együttműködés dilemmái Romániában a két világháború között; Márkus Beáta „Szatmáron már nemtudot el szökni senki onét vitejk öket oroszországban” – A szatmári svábok szovjet kényszermunkára hurcolása 1944/1945; Boros Ernő Kényszermunkán a Szovjetunióban; Tengely Adrienn A szatmári papság hitéleti reformjavaslatai 1848-ban; Marinka Melinda Kapcsolatok, kötődések, értékek – Svábok Szatmárban és azon túl; Szilágyi Levente Identitás és reprezentáció – A strudli útja a szatmári svábok konyhájából a tévébe; Császár Adalbert pedig 35 év: Német Demokrata Fórum Észak–Erdélyben – Sikeres visszatérés a szatmári svábok gyökereihez című tanulmányát ismertette a szerzők nevében.

A kötetet a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye és a Német Demokrata Fórum szervezésében a következő napokban további két helyszínen is bemutatták: augusztus 6-án, csütörtökön Nagykárolyban, a Kastélyban, majd augusztus 7-én, pénteken Erdődön, a Nagyboldogasszony-plébániatemplomban.

A szatmári svábok története a betelepítéstől napjainkig tanulmánykötet megvásárolható a Szatmári Római Katolikus Püspökség portáján; illetve – külföldről is –megrendelhető a puspokseg@ercsatumare.ro e-mail-címen.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír