„Kik a szentek?” – tette fel a kérdést Erdő Péter, az Ervin Gábor boldoggáavatási eljárásának folyamatát elindító Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke abban a bejátszásban, amellyel a bemutató kezdődött. A bíboros az erények hősies gyakorlásáról beszélt, amely Ervin Gábor esetében egész életének odaadásával járt. Felidézte, hogy a zsidó családban született, gyermekkorában megkeresztelt pap tudatosan vállalta hitét, az üldöztetés idején pedig sorsközösséget vállalt a megbélyegezettekkel. Életének példája ma is arra figyelmeztet – húzta alá a főpásztor –, hogy
összetartozunk itt, Magyarországon, és a gyűlölködésnek, a megosztottságnak nem szabad meghatároznia az életünket.
A számos érdeklődő és meghívott vendég között a teremben a bíboros mellett jelen volt Berta Tibor tábori püspök, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, valamint Czeti István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium vallási és egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.
Az est házigazdája Pásztor Zoltán, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese volt.
Depaula Flavio, Ervin Gábor boldoggáavatási ügyének posztulátora a bemutató kezdetén Ervin Gábor írásaira irányította a figyelmet, és kiemelte: a papot, nevelőt, filozófust, megmentőt és a vértanút mind érdemes fel- és megismernünk benne.
Erdő Péter kezdeményezésére az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 2025. október 20-án indította meg a fiatal vártanú pap boldoggáavatási ügyének egyházmegyei szakaszát. Erről Faragó András érseki titkár és szertartó beszélt azon a bejátszott felvételen, amely a budai rakparton készült.
Fénykép a szövegkönyvben
A stúdiómunkáról készült kisfilmből számos izgalmas kulliszatitokra derült fény: többek között arra is, hogyan jutott el Ilona története Zsuffa Tündéhez.
Hauber Zsolt gyerekkorában sokszor hallotta családjától, hogy nagymamája a háború idején is gyermekekkel foglalkozott. De az asszony maga keveset mesélt konkrétan az embermentésről.
Unokája azonban emlékezett, hogy a mentésben részt vevő nővérek és orvosok évről évre találkoztak a Batthyány tér közelében, a nagy múltú Angelika Kávézóban. Ez a családi emlék motozott Hauber Zsoltban, amikor megkereste az írót az akkor még alakuló, formáját kereső ötletével, hogy szeretné valahogyan a hősies nagymama történetét megörökíteni. Zsuffa Tünde ekkor már ismerte Ervin Gábor tragikus életútját, amelyhez Erdő Péter és Depaula Flavio révén került közelebb. A két történet aztán mindkettejük szívében találkozott, Zsuffa Tünde pedig az Üllői úti egykori gyermekmenhely nagyon is valóságos történelmi helyszínét választotta, hogy ott fonja össze e két történetszálat.
Ilona alakítója Sóvári-Fehér Anna, aki elmondta, egy fényképet kapott Hauber Zsolttól a nagymamájáról. Ezt szövegkönyvébe rejtette, és felvétel közben is rá-ránézett. Így szép lassan közöttük is láthatatlan szál szövődött.
A szerep egy másik, egészen személyes emléket is előhívott a színésznőben. Amikor ugyanis a szövegben az egyik imádsághoz ért, felismerte benne azt az imát, amelyet saját nagymamájától tanult.
Zsuffa Tünde elárulta: nem véletlenül került be ez a motívum a történetbe.
Molnár Piroska a kisfilmben arra biztatta a hallgatókat, hogy a hírek mellett a rádióban megszólaló történetekre is figyeljenek. Ő kölcsönzi az idős Vera néni hangját, aki egy fiatal doktornőnek meséli el mindazt, amit gyerekként a vészkorszakban átélt. A doktornőt alakító Szabó Erika szerint ettől az időn, térképeken, évszámokon átívelő intenzív megélésen keresztül kerülnek igazán közel a hallgatóhoz az események. Egy gyerek emlékeiben az marad meg, vajon látja-e még az édesanyját. A felnőtt a másik oldalról figyel: vajon mit jelent számukra, ha lesz holnap? Zsurzs Kati azokról a hétköznapi emberekről beszélt, akik a gyermekeket mentették. A történetet azért is tartja fontosnak, mert
a megkülönböztetés és a gyűlölet következményeiről ma is van mit mondani, van mire emlékezni és van mit tanulni abból, ahogyan akkor rengeteg egyszerű ember vált hőssé, csak mert szeretett és önmaga maradt.
Az Angelo Rotta apostoli nunciust megszólaltató Csuja Imre azt emelte ki, hogy a fiataloknak is érdemes megismerniük Ervin Gábort, az idősebb generációnak pedig felidézni, ha ismeri – amihez nagyon jó kiindulópont a rádiójáték. Bede-Fazekas Szabolcs a nuncius általa alakított titkára, Gennaro Verolino embermentő munkájáról beszélt. Jámbor Nándor az első olvasáskor Ervin Gábor bátorságára és szellemességére figyelt föl. Udvarias Anna, aki a pap édesanyját játssza, arról szólt, milyen nehéz pusztán hanggal érzékeltetni egy gyermekéért aggódó anya félelmét. Zayzon Zsoltot a kitalált Kenessey Adorján alezredes szerepében az foglalkoztatta, hogyan dönt egy parancshoz kötött ember ilyen helyzetben. Pindroch Csaba németül is megszólal, a helyes kiejtésben Zsuffa Tünde Ausztriában élő fia segítette telefonon keresztül.
A kisfilm után Zsuffa Tünde a rádiójáték jeleneteiből válogatott. A bemutatón jelen volt Jámbor Nándor, Sóvári-Fehér Anna és a jelenetbeli kislányt megszólaltató Cserháti-Szalontay Lilien is. Az egyik részletben Ervin Gábor új iratokat ad egy üldözött anyának és a lányának. A kislányt Veronikának szólítja. „Eszternek hívnak” – feleli a gyerek. A pap úgy magyarázza el neki, mire való az új név, mintha játékot ajánlana. Addig kell hallgatnia rá, amíg vissza nem kaphatja a sajátját.
Rút és Eszter alakját az író teremtette meg; velük azoknak az üldözötteknek állít emléket, akiknek a nevét ma már nem ismerjük.
Ervin Gábor embermentő tevékenységét történeti források őrzik. A Magyar Szent Kereszt Egyesületben menleveleket juttatott el a rászorulókhoz, és édesanyjával együtt a Maros utcai otthonukban is bújtatott embereket.
A rádiójátékban az anya és a kislány az Üllői úti állami gyermekmenhelyre kerül. Amikor az épületet bombatalálat éri, Ilonáéknak át kell juttatniuk a gyermekeket Pestről Budára, a Sziklakórházba. Útjuk egyes szakaszai a keresztút állomásait idézik.
Nevüket megőrizzük
Zsuffa Tünde őszintén beszélt a darab megszületéséről is, annak minden nehézségével, fájdalmával és szépségével együtt. Nyáron fejezetenként küldte át a szöveget Varga Zs. Csabának, akivel esténként közösen dolgoztak tovább rajta. A József Attila-díjas szerző bevallotta:
félve nyúlt a témához, hiszen annyi tudós ember, történész foglalkozott vele a boldoggáavatási eljárás kezdete óta, konferenciákon értekeztek, kötetek jelentek meg…
Szerzőtársa azonban bízott benne, és arra bátorította: ne féljen elmerülni a szörnyűségekben sem, mert akkor fogjuk igazán mi, hallgatók is megérteni és befogadni az eseményeket, a megismert sorsokat.
Zsuffa Tünde elmondta, akkor teljesedett ki az alkotói folyamat, amikor elképzelte, Angelo Rotta és Gennaro Verolino vajon miről beszélhetett egymással, amikor hírét vették a pap és édesanyja elhurcolásának. E jelenetből is elhangzott egy részlet. A rádiójáték szerzője kiemelte: az sem véletlen, hogy az üldözöttek és segítőik mind nevet kaptak, míg a nyilas és náci szereplőket név nélkül hagyta. Utóbbiakat elsodorta a történelem, a túlélők és leszármazottaik azonban ma is köztünk élnek, ahogyan azok nevét is egyre jobban ismerjük, akiknek ők az életüket köszönhetik.
Ervin Gábor és édesanyja szenvedéstörténetének megírásakor egy korábbi megemlékezés élményéből merített. Az írónő visszaemlékezett egy eseményre, amikor egykori nyilasszékház pincéjében történészek beszéltek arról, mi is zajlott ott. „Akik ott voltak, talán emlékeznek rá, hogy én rosszul lettem. Nem kaptam levegőt” – osztotta meg. Azt is elmondta, amikor a stúdióban az elhurcolás jelenetét rögzítették, nagyon fontosak érezte, hogy Erdő Péter bíboros és Faragó András is jelen legyen. A közönség azt a jelenetet is meghallgathatta, melyben a fiatal pap édesanyjára adja a kabátját, és vele tart, amikor a nyilasok elviszik.
Ervin Gábort és édesanyját 1944 decemberében gyilkolták meg, különösen megrendítő a pillanat, amikor a legmagasabb szinten is nyilvánvalóvá válik: már a nunciatúra, de még a Vatikán sem állhatja útját a borzalmak áradásának.
Rádiójáték a hitoktatásban
Az este utolsó megszólalója Kelemen László, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hitoktatási felügyelője volt. A helyszín közel áll az ő szívéhez is, sokat jár-kel arra. Elmondta: egy októberi hitoktatói szakmai napon már felvetődött a hitoktatókkal való beszélgetés során, vajon hogyan vihetnék közelebb Ervin Gábor történetét a gyerekekhez. Úgy látja,
a hangjáték ott is segíthet megszólítani a gyerekeket, ahol a tanár maga is nehezen találja a szavakat,
a hallott részletekből őt is az imádságok és a keresztút ragadták meg leginkább a részletek közül. A tíz rész akár több tematikus hittanórát is összekapcsolhat – tette hozzá. Ha a gyerekek kíváncsiak rá, mi történik a következő részben, lesz mihez visszatérni, és jobban elmélyülnek a hallottak is, amiről ezután is sokat lehet még beszélgetni.
Az alkotók
A századik gyermek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megbízásából készült. Zsuffa Tünde művét Varga Zs. Csaba alkalmazta rádióra és rendezte, az alapötlet és a zene Hauber Zsolt munkája. A szereplők között hallható még Bánovits Vivianne, Hevesi László és Vida Péter. A rendező munkatársa Kálmán János, a hangmesterek Gera Csilla és Liszkai Károly voltak.
Az első részt november 16-án 14.30-kor sugározta a Magyar Katolikus Rádió a Rádiós regénytárban. Zsuffa Tünde a bemutató végén külön megköszönte a szintén jelen lévő Kerényi Györgynek, a Kossuth Rádió csatornaigazgatójának, hogy a sorozat karácsony előtt ott is helyet kap a műsorban, s így még többekhez eljut.
A tervek szerint jövő év elejétől talán már a Spotify megosztón is elérhető lesz. A történetből regény is készül, amelyet tavaszra várhat a közönség.
Fotó: Merényi Zita
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










