A szegénység megérlelődése – Magó Teréz szegénygondozó nővér előadása Pasaréten

A címben foglalt kérdés mindig aktuális – mutatott rá Bagyinszki Ágoston OFM, a Szó szimfóniája – Kultúra, ferencesség, korkérdések sorozat szervezője és koordinátora. – Mit is jelent abban az egyszerűségben élni, amelyre Jézus hív minket? Mint Ágoston testvér később leszögezte: 800 éve végigkíséri a lelkiségi család életét ez a kérdés.

Magó Mária Teréz nővér már a szakdolgozatát is ebből a témából írta, annak egyfajta forráselemzését adva, vagyis évek óta foglalkoztatja a téma.

Előadásában a szegénységet többek között a Szentírás tükrében vizsgálta meg. Az Ószövetségre jellemző volt az a gondolatmenet, hogy ha valakit megáld az Isten, azt gazdaggá teszi, például sok juhot ad neki. Látható az is azonban, hogy az igazak is lehetnek gazdagok, attól még, hogy szegényen élnek. Létezett az „anavim” fogalom, amely az Istent kereső szegényeket takarta; illetve sok utalást találunk arra, hogy Isten különleges gondoskodását bírja az özvegy, az árva, az elhagyatott.

Az Újszövetségben látni a szegénység „megérlelődését”. Jó példa a Magnificat, melyben már kifejezetten az áll: „…kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel”. A szegénység olyan belső állapot, amikor tudom, hogy nem vagyok elég, rászorulok Istenre.

Nézzük meg, mi a szegénység kérdésében az a békét nem hagyó gondolat, ami miatt újra meg újra foglalkozunk vele – biztatott az előadó a továbbgondolásra. Charles de Foucauld atyát idézte, aki frappánsan így fogalmazott: „Hogyan vehetnék jegyet az első osztályra, ha az, akit szeretek, a harmadosztályon utazik?” Vagyis, szögezte le Teréz nővér, az a dolgom a szegénységgel, hogy Jézus szegényen élt – akkor nekem is így kell élnem.

Majd Szent Ferencre áttérve megemlítette: a rendalapítót is megérintette, hogy Jézus szegényen élt, ő is ezt a példát hagyta társaira, követőire.

Teréz nővér Pál apostol szavait idézte: „bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6). Hogy lehet, hogy nem ragaszkodott istenségéhez? Úgy, hogy „az Ő identitása a szeretet. Mekkora szabadság! Még az istenségének sem rabja” – mutatott rá a nővér. Az ember elkezd vágyni erre a szabadságra; van ennek egy íze, lendületet ad a mindennapokban – folytatta.

Felidézte Szent Ferenc eljegyzését Szegénység Úrnővel – Ferenc elkezdte az életébe beépíteni, amit Krisztusnál látott; ebből fakadt a jászolállítás, emiatt élte meg annyira „a kereszt valóságát” – érezni, látni akarta mindezeket. Ferenc mint utat választotta a szegénységet, amelyen át eljut Jézushoz.

Assisi Szent Ferenc számára fontos a tapasztalat, hogy mindent Istennek köszönhet, ezért neki akarja visszaadni: erre jó példa az a történet, amelyben a köpenyét akarja odaadni egy szegény asszonynak, aki eleinte tiltakozik is. A szent úgy éli meg: mindent kölcsönbe kapott, és valójában minden a Forrásé, a Teremtőé. A szegénység lehetőség is: Ferenc kifejezheti általa Isten iránti szeretetét; a szegénység lényege a szeretet. Ezért tud Ferenc lelkesen belemenni olyan helyzetekbe, amelyekből mások talán elmenekülnének.

A motivációt kell eltanulni Jézustól – mondta Teréz nővér. „Mit tehetnék még? Hogyan mondhatnám még el, hogy szeretem?” Eljutunk oda, hogy a szegénységet nem kötelességnek, hanem lehetőségnek érezzük.

Mindannyiunknak elemi tapasztalataink vannak a szegénységről, konkrét tapasztalatokat ad erről Isten: olyan határhelyzeteket, amikor nem tudunk egyedül továbbmenni – és ez nem feltétlenül az anyagiakkal függ össze. Szegénység lehet az idő szűkössége is, az, hogy csak 24 órából áll a nap; vagy a tehetetlenség megtapasztalása. Utalt a nővér az idősotthonbeli találkozásaira családtagokkal, akik végül könnyeikkel küszködve beadják rokonaikat, akiken szeretnének segíteni, de egyszerűen nem képesek rá. Fájó terület a kapcsolatok szegénysége; a magányt az elmúlt években, a járvány alatt sokan megtapasztalták – sokak számára ez a valódi szegénység.

Mit kell kezdenem a saját tehetetlen helyzeteimmel? – tette föl a kérdést Magó Teréz. Elmondta, Esztergomban a gondjaira bízott jelölt nővérrel meglátogatták a fogyatékkal élőket, gitároztak és énekeltek nekik, és azt érezte, ennyire van szükség: csak legyél ott, és szeresd! Nem kell semmit tenni, ez csak történik. Isten az, aki  cselekszik.

A Szó szimfóniája sorozat előadásai után mindig alkalom nyílik kérdésekre, beszélgetésre is.

A szegénységi fogadalom kapcsán feltett kérdésre válaszolva Teréz nővér elmondta: a fogadalom mélyén az önkiüresítés vágya van; és az a vágy, hogy „meglássam a helyzeteket, amikor valamit odaadhatok”.

Végül a sorozat házigazdája, Bagyinszki Ágoston ejtett néhány szót a következő alkalmakról: Horváth Pál beszél március 6-án a ferences teológia és a korai természettudomány kapcsolatáról; majd áprilisban kerekasztal-beszélgetés lesz a ferences jubileumról; májusban pedig Kauser Tibor, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa lesz a meghívott előadó.

Az előadásról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Verestói Nárcisz

Fotó: Gieszer Richárd

Forrás: Ferences Média

Magyar Kurír