A Székesfehérvári Egyházmegye pedagógusainak nagyböjti lelkigyakorlata

„A katolikus iskola a keresztény nevelés helye. Bár a szülő elsősorban tanulni küldi gyermekét, mégsem csak oktatni kell őt, hanem nevelni is. A teljes ember személyiségét kibontakoztatni, erkölcsi tartást adni, hogy jó emberré váljon. A keresztény hit és értékrend kétezer éve kipróbált, szilárd alapot ad ehhez” – mondta Ugrits Tamás, majd arról beszélt, hogy az egyházmegye minden intézményében, az óvodától a gimnáziumig ugyanazt tapasztalják meg a gyerekek, a diákok: egy sajátos keresztény légkört, melynek jellemzője a nyugodtság, a kiegyensúlyozott rend. Minden intézményi esemény a nevelés és a tanítás eszköze, amely régi és stabil alapokra épül. Jellemzője, hogy az erőszakot és az abból fakadó félelmet kizárja. Aggódhat a diák, ha nem tanul, de nem lehet más miatt félelem benne.

A pasztorális helynök a katolikus oktatási intézmények másik jellemzőjének a problémák keresztény megoldását tartotta. Az iskola szükségszerűen a konfliktusok helye, hiszen mindenki mást gondol: a szülő, a gyerek, a tanár. De nem a probléma a lényeges, hangsúlyozta, hanem az, hogyan próbálják kezelni a nehézséget.

Intézményeink a világban vannak, de nem e világi a küldetésük. Sokkal több és mélyebb annál. Iskolának kell lenniük, ugyanakkor Krisztusról kell tanúskodjanak.

Jézus azt mondta: »Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól« (Jn 17,15). Tehát vannak természetfeletti eszközeink a nevelés szolgálatában.”

Ugrits Tamás azt is kiemelte, mennyire szüksége van az embernek a másikra, hogy megtalálja önmagát. „Korzenszky Richárd, az újraindult katolikus iskolarendszer egyik megalapozója mondta: a gyémántot gyémánttal, az embert pedig a másik emberrel csiszolják. Aki embernek születik, annak emberré kell válnia. Egyenlő esélyekkel születünk, de más-más életutakat járunk be. Embernek születni feladatot jelent. Van, akinek tartalmas, és van, akinek tartalmatlan lesz az élete. Semmi sem megy magától.

Nem elég, hogy csak vagyunk, hanem tennünk kell, és belülről is kell formálni magunkat. Az emberi élet mindig feladat és küldetés.

Másokért vagyunk, és másokért kell az életünket formálni. A gyermeknek szüksége van arra, hogy erre neveljük, erre tanítsuk.”

Az előadás a továbbiakban a nevelésről szólt, amelynek alapja a bizalom: az intézmény bizalma a pedagógus felé, a pedagógusé az iskola felé. A tanárnak tudnia kell, hogy számítanak rá. És bizalom van a szülők részéről is az intézmény és a pedagógus iránt. De akkor jó a szülői bizalom, ha az egész intézményre irányul. Megvan a gyermekek bizalma is, hiszen alapvetően megteszik, amit kérnek tőlük, figyelnek rá. Isten is bízik abban, hogy az iskolák teljesítik küldetésüket, amire megbízást kaptak. 

A neveléshez szilárd világ- és emberképre, stabil értékrendre van szükség. Nemcsak a tantárgyak, a szakma a fontos, hanem a gyermekek személyisége is. „Iskoláinkban elsődlegesnek tartjuk az ember méltóságát, szabadságát, azt, hogy a gyermekek a szeretetre kaptak meghívást. Hogy szívükben, lelkükben rendben legyenek és az emberségük, hitük teljessé váljon. Nem azáltal lesz az ember értékes, amije van, hanem azáltal, ami ő maga. A tudás, az erkölcsiség az érték, és ez a boldogság alapja” – fejtette ki a helynök.

Ugrits Tamás hangsúlyozta: a keresztény iskolákban fontos beszélni arról, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette.

A fiúk és a lányok nevelése nagy kihívás ma, hiszen szembemegy az Európában látható gyermekromboló hatásokkal.

„A gyermekek teljesen mást hallanak, mást látnak az interneten. Mi beszélünk házasságról, férfiról és nőről, apáról és anyáról. Egész társadalmunk és Egyházunk jövője függ ettől” – hangzott el az előadásban, majd a Jézus-központú, értékközpontú nevelésről esett szó.

„A gyermekek fogékonyak a jóra, a szépre, az igazra. A nevelés alapvető célja, hogy valamiképpen Jézus Krisztusban megismertessük velük az üdvösség útját, ami a legjobb nekik, ami a javukra válik.”

A nevelés és a tanítás szoros összekapcsolódásáról is volt szó, miszerint ahogyan tanít a pedagógus, azáltal is nevel. A pedagógia nagyon sajátos szakmaiságot igényel, megfelelő módszerekkel és eszközökkel. Komolyan kell készülni az órákra, mert minden a készületen múlik. „A módszeres munka, a kiszámíthatóság, a szakmaiság, a becsületes készülés teszi értékessé munkánkat – fogalmazott Ugrits Tamás, majd az értékelésről mint az oktatás és a nevelés eszközéről szólt. – Két világot kell szinkronba hozni, hiszen követelmények, jegyek, mérési eszközök vannak, de van egy szubjektív világ is. Mert a gyermeknek van családja, van egy élettörténete. Tehát az objektív és a szubjektív világot is összhangba kell hozni. A jó pedagógus szigorú és igazságos is. Senkit sem skatulyáz be, és senkinek sem enged kiskaput. Nem állhat a vétek mögé, de ami jár, azt meg kell kapnia a gyermeknek. Az osztályzás nem lehet a megtorlás, vagy a nevelés eszköze, mert a jegy nem annyi, mint maga a személyiség.

Bár ma minden a gyerek körül forog, mindent a gyermek határoz meg, mégis a pedagógus a szilárd igazodási pont a többiek számára, hogy mi az igaz és mi a jó. A rend alapvető eszköze a nevelésnek és tanításnak, de a keresztény pedagógus számára fontos, hogy mi a jó a neveltjének. A kibontakozását irányítja, és azt tartja a szeme előtt.

Szeretettel követel, és Jézus magatartását követve gyakorol irgalmasságot.

Jézus minden bűnt elítélt, a legkisebbet is, és minden bűnösnek megbocsátott, a legnagyobbnak is. Nem tudjuk, kiből mi válik. Mérhető számok mutatják a pedagógus munkáját a felvételiken, a versenyeken, a kompetenciafelméréseken, de a lényeg mégiscsak az, hogy a tanuló maga kivé válik.

A mérce az, hogy mennyire lesz boldogságra képes ember.”

Végezetül a pasztorális helynök elmondta, milyen nagy erénye a pedagógusnak a türelem, a béketűrés. Mai világunk jellemzője, hogy a modern ember türelmetlen, mindent azonnal, erőfeszítés nélkül akar. A türelem az okosság egyik jele, a szeretet egyik legfőbb jellemzője.

A szentmisékben mondott beszédeiben Ugrits Tamás az Istennek tetsző böjtről beszélt, az imádságról, a böjtölésről és másokért tett irgalmas cselekedetekről. Elhangzott: a szeretet Krisztus nélkül csak ajándék marad, amit annak adunk, aki szerintünk megérdemli. Eldöntjük, hogy megérdemli-e a másik a szeretetünket, és ha igen, akkor szeretjük. A szeretet Krisztussal azonban orvosság. Annak adjuk, aki a legjobban rászorul. Ami nem követel előzetes feltételeket, hanem adni szeretne. Ilyen a pedagógusi szeretet is, amely odafordul tanítványaihoz, a rászorultakhoz.

Szöveg: Berta Kata

Fotó és videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír