A Szent Adalbert-hét keretében temették újra Horváth József kanonokot Érsekvadkerten

Hazai – 2023. május 8., hétfő | 12:25

Április 23. és május 1. között Szent Adalbert-hetet tartottak Érsekvadkerten. A programsorozatot a szent ünnepnapján – mely az érsekvadkerti Szent András-templom felszentelésének napja is (kisbúcsú) – szentmisével nyitotta meg Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök. Az ünnepi hét záróeseménye május 1-jén Horváth József kanonok újratemetése volt, a szentmisét Udvardy György érsek celebrálta.

Érsekvadkert plébániája már 1223-as dokumentumokban is szerepel, ezért és ennek jegyében a plébániai közösség 800 éves fennállását a település jelenlegi lakói jubileumi programsorozattal ünnepelték.

A nyitónapon Mohos Gábor segédpüspök Prágai Szent Adalbert életpéldájáról elmélkedett, kiemelve: „Hiába van meg földi szempontból látszólag mindenünk, ha Isten kimarad a mindennapjainkból, nem lehetünk igazán boldogok. Merjünk hát a semmivel nem pótolható imádságban Istenre hagyatkozni, mint tette azt annak idején Prága püspöke, aki felépült korának gyógyíthatatlan betegségéből. Nekünk is nyitottnak kell lennünk az isteni szóra, akár az internet világában is.”

A liturgiát követően a hittanosok színdarab keretében elevenítették meg a hittérítő Adalbert püspök életét. Az ünnepi hét tematikus napokból állt, így a programban helyet kaptak a kalászosok (A KALÁSZ eredetileg a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely a rendszerváltozást követően Katolikus Asszonyok-Lányok Szövetsége néven alakult újjá), a Katolikus Karitász, a Kolping család, de volt roma pasztorizációs találkozó, filmvetítés Ferenc pápáról, verses-zenés est, illetve mindennap tartottak szentmisét. Április 30-án a plébánia közössége a budapesti pápai szentmisére szervezett zarándoklatot.

A programsorozat Munkás Szent József emléknapján, május 1-jén szentmisével zárult, melynek keretében újratemették a település egykori plébánosát, Horváth József kanonokot. A szertartás és a temetés főcelebránsa Udvardy György veszprémi érsek volt.

Az érsek beszédében utalt a pápa Budapesten elhangzott szavaira a jó pásztorról, és felelevenítette személyes kötődését a néhai plébánoshoz. „Ez az újratemetés egyben a hit, a hála és a gondoskodás élő voltát jelzi a közösség életében, amely a múltja ismeretében szándékozik jövőt építeni. Isten gondoskodik a »nyájáról«. Az Atya nevünkön szólít, megvéd és a tiszta forráshoz vezet minket. Mint egykori káplánja nyugodtan mondhatom, hogy József atya sok jó pásztori tulajdonsággal rendelkezett. Ismerte a rábízottokat, a nevükön is szólította őket, és köntörfalazás nélkül kimondta azt, amit a jóról és rosszról gondolt az adott pillanatban. Akkor nem értettem, miért tart minden vasárnap a litániát követően katekézist híveinek. Megmutatta az ezzel kapcsolatos, akkor is életben lévő esztergomi zsinati határozatot, melynek szellemében lelki táplálékkal látta el az őt hallgatókat, még azokat is, akik esetleg ártó szándékkal voltak jelen tanításán azokban az időkben. Egyértelművé vált ezzel magas fokú egyházi elkötelezettsége. Vallotta: azért jött, hogy élete legyen a reábízottaknak” – mondta Udvardy György.

A szertartás záró részében Megjöttem, itthon vagyok címmel búcsúztató összeállítás hangzott el, ezután helyezték végső nyugalomra Horváth Józsefet az érsekvadkerti temetőben. Halálát követően 26 év után teljesült József atya vágya, hogy hazatérhetett szeretett településére, ahol rokonai, munkatársai nyugszanak.

* * *

Horváth József kanonok 20 évig szolgált Érsekvadkerten plébánosként. A fehérvári papi otthonban 1997. április 29-én hunyt el, a megyeszékhely Hosszú temetőjében temették el akkor.

Horváth Józsefet 1960. január 31-én szentelték pappá. A szentelését követő években budapesti káplánként működött Vizafogón, a Vörösmarty úton, Zugligetben, a belvárosi Szent Mihály-templomban, a Thököly úton, a Szent Rita-templomban, valamint a Tabán és a Krisztinaváros híveit szolgálta.

1971-ben, 38 évesen lett érsekvadkerti plébános. Káplánjaival egyetértésben, közösen tanították a híveket arra, hogyan tudják megtartani legnagyobb kincsüket: a hitet. Az ifjúsággal foglalkozó fiatal kollégáit villámhárítóként védte az akkori rendszer zsarnokságával szemben, még akkor is, ha napi vendégévé vált a plébánián az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) papi körökben csak „bajuszos püspöknek” titulált hivatalnoka. A rengeteg szorongatás miatt megbetegedett. Kétévi kántorházban lakást követően, 1993-ban a fehérvári papi otthon lakója lett, ahonnan továbbra is figyelemmel kísérte szeretett híveit.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Kristók János

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria