A Szent Anna-székesegyház búcsújára készülnek Debrecenben

Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános július 23-án, kedden és 24-én, szerdán, az este 6 órakor kezdődő szentmiséken elhangzó prédikációkban a különböző imaformákra mutatott rá az imádság éve kapcsán.

A betegek szentségét július 25-én, csütörtökön, a 18 órakor kezdődő szentmisében szolgáltatják ki, hogy az idős és beteg testvérek e szentség felvételével megerősíthessék kötődésüket Jézus Krisztushoz. (A szentség gyümölcsöző felvételének feltétele a szentgyónás és szentáldozás, amely láthatóan kifejezi a teljes közösséget Jézus Krisztussal.)

A székesegyház főoltára

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: ’kegyelemmel áldott’, a Joachim pedig: ’Isten megvigasztal’.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.

Az ünnep dátuma a Mária feltételezett szülőhelye fölé épített templom fölszentelésének évfordulójából ered. A hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza a Bethesda tó közelében állt. Az 5-6. században e feltételezett születési hely fölé bazilikát emeltek, melyet július 26-án szenteltek föl. A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna halálálának emléknapját, e napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Piusz pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ban ismét felvették a római naptárba, július 26-ra.

Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben ünnepét egy napra tették Szent Annáéval.

A legenda szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz éve éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére elmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. Így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala, és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, ahol a templomban, az Arany Kapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Így is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant, és megszülte a leányt, akit Máriának neveztek el.

Máriát hároméves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szentelték. Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját.

A Szent Anna-székesegyház és a plébánia történetéről ITT olvashatnak, valamint virtuális séta tehető a templomban IDE kattintva. 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Hapák József

Magyar Kurír