A menet élén József haladt egy szamarat vezetve, amelynek hátán Mária ült. Őket követték az angyalok, a napkeleti bölcsek és pásztorok – mindannyian a Bibliából ismert öltözékbe bújt hajdúdorogi lakosok. Majd a körmenet tagjai, akikhez az út során is sokan csatlakoztak.

A székesegyház kertjében Dalanics Zoltán parókus köszöntötte az egyházi esemény résztvevőit. Felelevenítette a bibliai történetet, miszerint Augustus császár elrendelte a lakosság összeírását, és ennek mindenkinek csak a származási helyén tehetett eleget. Így indult el az áldott állapotban lévő Mária Józseffel Betlehembe. Hiába kopogtattak szállásért, azt sehol sem kaptak…

Ha mi nem engedjük be a fényt, Jézus szeretetét a lelkünkbe, mit sem ér a karácsony. Ilyenkor a saját lelkünkben készítünk szállást a hozzánk érkező Isten fiának – fogalmazott a parókus.

Az egyházi, karácsonyi énekeket daloló menet követte a szent családot, akik két helyen is megálltak szállást kérni, de mint az a bibliai történetben van, nem kaptak. Volt viszont kedves szó, szeretet és vendéglátás: tea, forralt bor, kalács és pogácsa. A körmenet utolsó állomása a székesegyház volt, ahol immár szálláshoz, melegséghez, biztonsághoz jutott a szent család és népes kísérete. Az események azonban itt sem fejeződtek be, hiszen a színpadon a szentestéhez kapcsolódó betlehemi történeteket népi elemekkel átszőtt előadásokon mutatták be a hajdúdorogiak.
A szenteste történetének megelevenítése megerősítést, önmagunk megerősödését szolgálja. Az embernek önmagának kell megtalálni a helyes utat. Rohanó világunkban olyan gyorsan élünk, hogy Isten alig ér utol bennünket. Karácsonykor lassítsunk, hagyjunk időt Istennek is, és induljunk el a betlehemi úton – fogalmazta meg a körmenet célját Dalanics Zoltán parókus.
Forrás: Haon.hu
Fotó: Kovács Péter/Haon.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria












