A Szent Egyed közösség születésnapja – „Összekeveredik az, aki szolgál és az, akit szolgálnak”

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Negyvenkilenc évvel ezelőtt indult útjára a Szent Egyed közösség, amikor 1968. február 7-én Andrea Riccardi – a közösség alapítója, egyháztörténész – az evangélium ösztönzésére először ment el barátaival egy római külvárosba, hogy összebarátkozzon az ott élő utcagyerekekkel. A közösség azóta nagyra nőtt, több mint hetvenöt országban van jelen Európától Afrikáig, Ázsiától Latin-Amerikáig. Mintegy hatvanezer tagja van, akiket Isten szava arra hív a hétköznapokban, hogy konkrét tettekkel, hűséges szeretettel álljanak a szegények mellé – hogy Isten egyetlen, közös, nagy népeként éljenek, amelyben nincs különbség szegény és gazdag, fiatal és idős között.

Február 9-én Rómában, a lateráni Szent János-bazilikában a közösség szentmisével ünnepelt, amelynek főcelebránsa Giovanni Angelo Becciu érsek, vatikáni helyettes államtitkár volt. A zsúfolásig telt bazilikában jelen voltak a közösség tagjai, barátai, támogatói és a testvéregyházak képviselői. A pápai bazilikába eljöttek a perifériákon élők, akik kezdettől fogva kiemelt szeretettel körülvett tagjai a közösség nagy népének: szükséget szenvedő idősek, hajléktalanok, fogyatékkal élők, romák, bevándorlók, a humanitárius folyosón keresztül érkezett szíriai menekültek.

A napjainkban zajló háborúk és konfliktusok, a sokakat sújtó gazdasági válság idején a Szent Egyed közösség szeretne erőteljes felhívást intézni a világon élő valamennyi emberhez annak érdekében, hogy építsük együtt a béke és az erőszakmentesség kultúráját, és vállaljunk szolidaritást a szegényekkel. E távlat jegyében ünnepeltek Budapesten is. A helyszín itt sem a városközpont volt, hanem a ferencvárosi Gát utca, ahol József Attila nagy szegénységben töltötte élete első éveit. Az itt épült Kaníziusz Szent Péter-templom az a hely, ahol a közösség tagjai rendszeresen összegyűlnek közös imádságra, ahonnan hetente indulnak Budapest tereire meglátogatni hajléktalan barátaikat, ahol fiataljai a béke iskolája néven foglalkozást tartanak a környék hátrányos helyzetű gyermekeinek. Az ünnepségre érkező menekültekkel együtt négy földrész lakói ünnepeltek együtt a kis budapesti templomban.

Mohos Gábor, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára a szentmise elején hálát adott az Úrnak, amiért a Szent Egyed közösség a világ sok táján szolgálja a krisztusi szeretetet, a megbékélést. Isten azt szeretné, hogy szentek legyünk, megismerjünk valamit abból a ragyogó tisztaságból és örömből, amely Jézus arcáról és ruhájából áradt a színeváltozáskor. Jézus megmutatta nekünk, mit jelent szeretettel válaszolni a gyűlöletre; mi is dönthetünk úgy, hogy ezt az utat választjuk – hangsúlyozta szentbeszédében. Ferenc pápa béke világnapi üzenetét idézte, amelyben elődje, XVI. Benedek szavaival arra buzdít, hogy az erőszakra ne erőszakkal válaszoljunk: még több jóságra, még több szeretetre van szükség ebben a világban, amelyben túl sok az igazságtalanság. A szentlecke olvasmánya – Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből vett részlet – szintén erre tanít: Isten temploma vagyunk, Isten lelke lakik bennünk, segítsünk hát egymásnak, hogy kibontakozhasson bennünk az isteni szeretet.

Mohos Gábor hozzátette: a Szent Egyed közösség azokon a helyeken segíti kibontakozni Isten szeretetét, ahol az emberek sokat csalódtak. Nincs az a kultúra, amelyet Isten meg ne szentelt volna – a közösség az embereknek ebben a sokszínűségében éli meg a szeretet gazdagságát. Hivatásuk az, hogy Jézus örömhírét konkrét élethelyzetekben, konkrét tetteken keresztül osszák meg másokkal, hogy még több jót, még több szeretet hordozzunk. Homíliája végén Mohos Gábor azt kívánta az ünneplőknek, hogy tudjanak erőt meríteni abból a sok csodából, amely a közösség életében történt, és Isten hűségében bízva haladjanak tovább ezen az úton.

A szentmise végén Szőke Péter, a magyarországi Szent Egyed közösség vezetője üdvözölte a jelenlévőket. Megvalósul az Egyházban és a közösségben, amit Jézus kért és prófétált: egymástól nagyon különböző emberek lehetnek együtt, egyazon család tagjaiként. Nem csak azokat szerethetjük, akik olyanok, mint mi – hangsúlyozta örömmel az ünneplők előtt. Elmondta azt is, hogy megkezdődött a készülődés a közösség fél évszázados jubileumára. Az ötvenévenként visszatérő úgynevezett jóbel év már az ószövetségi nép számára is mindig az irgalmasság kegyes esztendeje volt. Az Úr őrizze meg a közösséget minden gonosztól, és növelje számban, szeretetben, irgalomban. Ezzel a kívánsággal búcsúzott, és hívta ünnepelni, énekelni a templomban összegyűlt sokszínű népet.

A születésnap a közösségi teremben folytatódott vacsorával, zenével, ünnepi tortával. A terített asztaloknál barátként, testvérként ültek együtt szegény családok, hajléktalanok, menekült fiatalok és a közösség tagjai. Éppúgy, mint azon a napon, amikor Ferenc pápa ellátogatott a közösség római templomába, és az ott egybegyűlteket látva így szólt: „Közöttetek összekeveredik az, aki szolgál és az, akit szolgálnak… Ki a főszereplő? Mindketten, vagy jobban mondva: az ölelés.”

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír