A szent helyekről a modern tudomány eszközeivel – Százéves a jeruzsálemi Ferences Biblikus Intézet

A jeruzsálemi Ferences Biblikus Intézet ma a római Antonianum Pápai Egyetem fakultása (biblikus tudományok és régészet), kutatóközpont, illetve jelentős könyvtárral és múzeummal rendelkezik. A Szentföldi Ferences Kusztódia központjában megtartott rendezvényen, ami egyben a centenáriumi ünnepségsorozat lezárása is volt, az intézet dékánja, Rosario Pierri OFM úgy fogalmazott: nem is lehetett volna szerencsésebb dátumot találni az évforduló ünneplésére, mint a Fatimai Boldogságos Szűz Mária emléknapját.

A dékán felelevenítette a jubileum kapcsán Rómában, az Antonianum Pápai Egyetemen januárban tartott konferenciát, valamint az akkori találkozást Ferenc pápával. De fontosnak tartották, hogy a Szent Városban, Jeruzsálemben is megünnepeljék az évfordulót, megosszák a megemlékezés örömét azokkal, akik nem tudtak Rómába utazni.

Beszédében Francesco Patton szentföldi kusztos kiemelte, hogy száz évvel ezelőtt a kusztódiának „volt bátorsága egy igazán nehéz időszakban elkezdeni az Isten igéjének tanulmányozásával és a régészeti kutatással kapcsolatos munkát”. A Ferences Biblikus Intézet a kusztódia részeként jött létre, majd vele együtt fejlődött.

Francesco Patton felidézte VI. Kelemen 1342-es, Gratiam agimus kezdetű bulláját, melyben a pápa megerősítette a ferencesek szentföldi jelenlétét. A pápa akkor három dologra kérte a szerzeteseket: telepedjenek le a szent helyeken, ott mutassanak be „énekelt miséket és istentiszteleteket", és váljanak nemzetközi közösséggé – pontosan ez az intézet mai oktatóinak és hallgatóinak valósága.

A kusztos hangsúlyozta, folyamatosan bátorságra van szükség, hogy „befektessünk mindenekelőtt az emberekbe, mert az emberek alkotják az intézményeket, és nem fordítva. És bátorságra van szükség, hogy befektessünk mindabba, ami lehetővé teszi, hogy lépést tartsunk a korral és a jövőbe tekintsünk”.

Pierbattista Pizzaballa bíboros kegyelemnek nevezte, hogy első tíz évét a Szentföldön a Ferences Biblikus Intézetben tölthette, a „lappangás” időszakát, mely meghatározó volt a jövője szempontjából. „A szeretetből, ami az oktatókból sugárzott, akiknek többsége már elment közülünk, megtanultam támaszkodni ezekre a kövekre, és szeretni a Szentírást, mert a szeretet mindig fertőző” – fogalmazott a jeruzsálemi pátriárka.

Abban az időben, amikor a modern tudomány kritikusan vitatkozott a szent helyekről, és megkérdőjelezte azt a történelmi-teológiai alapot, amelyre az Egyház épült, a Ferences Biblikus Intézet fokozatosan és türelmes munkával tudományosan bizonyította azt, amit az Egyház mindig is hitt: hogy a helyeket, ahol az Ige testté lett és közöttünk lakott, nem a „szofisztikált hitbuzgalom” hozta létre, hanem azok egy következetes, komoly és szilárd hagyomány eredményeként maradtak fenn. „A modern tudomány eszközeivel a Ferences Biblikus Intézet egyszer s mindenkorra egy helyhez, egy földhöz és egy történethez kapcsolta a keresztény hitet” – mondta Pierbattista Pizzaballa.

Az ünnepség végén Rosario Pierri dékán a centenárium logójával ellátott emlékérmeket adott át, többek között Vörös Győző ókorkutatónak is, aki 15 éve az intézet munkatársa, és eddig egyetlen világi professzora.

Fordította: Szalontai Anikó

Forrás és fotó: Szentföldi Ferences Kusztódia

Magyar Kurír