A szent király az egyenes ember követendő példája – Szent István országfelajánlását ünnepelték

Az ünnepség elején a Helyőrségi Zenekar kíséretével méltóságteljes körmenetben vitték a Püspöki Palotából Szent István hermáját, a szentéletű királynő, Boldog Gizella és Szent Imre herceg ránk maradt relikviáit a belváros szívén keresztül az egyházmegye főtemplomához.

A székesegyházban ugyancsak a Helyőrségi Zenekar nívós kíséretével a Székesfehérvárhoz köthető híres kontratenor, a helyi születésű Csapó József magánénekes és énektanár elénekelte a Panis angelicus című latin katolikus himnuszt.

Spányi Antal megyéspüspök a szentmise elején azt kérte, Szent István emlékét ne csak fölidézzük, hanem örökségét tegyük jelenvalóvá. „Misztériumokat szemlélünk, s belőlük erőt merítünk, feladatot kapunk és küldetéstudatunk lesz. Amikor Nagyboldogasszony vigíliáján a szent király, az első Magyar Szent Család ereklyéinek jelenlétében együtt vagyunk, imádkozzunk minden magyarért, imádkozzunk egész Magyarországért, kérve Mária oltalmát és Isten áldását!”

A főpásztor szentbeszédében kiemelte, minden ember kötelessége, hogy egész életében becsületesen és egyenes úton járjon. „Az igaz utat kell választani, amely elvezet a célhoz, Isten országához. Az ember előtt mindig többféle út nyílik meg és mindig van lehetősége azt választani, ami az Isten dicsőségére, az ember javára válik.

Az Isten útján kell járni, mert aki más úton halad, kockáztatja, hogy eltéved, eltékozolja életét és elveszti azt, amit megnyerhetne”

– fogalmazott a főpásztor, majd arról beszélt, hogy az Isten útja lehet keskeny és meredek, de akik az Isten országába hazaérkeztek, azok ezen az egyenes úton jártak. „Nagyboldogasszony ünnepén az egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybevételét ünnepli. Azt az életet, amely mindig Istenre figyelt, amely az Istennek mindig igent mondott és azt soha nem vonta vissza. Mária mindig ezen az egyenes úton járt, így fogadta Isten minden kegyelmét, amely nemcsak öröm, dicsőség, vagy angyali látogatás volt, hanem szenvedés, bizonytalanság és félelem is. Mert beteljesedett rajta a prófécia szava, lelkedet a fájdalom hét tőre járja majd át.”

A megyéspüspök Szent Istvánt is mint az egyenes úton járó királyt méltatta, aki megismerte a kereszténységet, az egyház tanításának igazságát, szívébe fogadta és életében valósággá is tette. Azt cselekedte, amit lelkiismerete diktált, amit Isten parancsolt és amit az egyház tanított. Így élte az életét.

„Az egyenes ember példája a szent király. Aki tisztelettel tudott a másik felé fordulni, aki ellenfeleit is megbecsülte és megtisztelte, aki tudott kemény lenni, amikor arra volt szükség, de elsősorban önmagával szemben.

Példát mutatott, hogyan kell szeretettel egymás felé fordulni, amikor fölkarolta az elesettet, gyámolította a szegényt, amikor védelmezte az arra rászorulót. Példát mutatott és ezzel tanított. Nekünk nincs más dolgunk, mint ezt a szentistváni példát követni, megragadni és a magunk életében is valósággá tenni.”

A főpásztor így zárta gondolatait: Szent István öröksége arra kötelez minket, hogy a Krisztustól kapott szeretetet sugározzuk, és ne törődjünk azzal, hogy más mit tesz. Őrizzük a hitet, amit az ősöktől örököltünk, amelyet az egyház újra meg újra fölkínál nekünk: a hittel teli új életet, a bűnbocsánatot, az újrakezdést, a megújulást. Isten erőt ad Szentlelke által, éljük a remény idejét, bízzunk az isteni gondviselésben, amely soha nem hagyott bennünket cserben.

„Nincs nép, amely ha visszatekint a múltjára, a gondviselő Istent ne tudná jobban tetten érni, mint ahogy ezt mi, magyarok tehetjük.

Nézhetjük a zivataros évszázadokat, a tragikus történelmünket, de minden időben, mindig ott van velünk az isteni gondviselés. Éljünk szeretetben, egymás tiszteletében, egymás megbecsülésében, mert ennek hiánya alantas lélekre, hibás jellemre utal. Tegyük, mostantól azt, amit tennünk kell: a szentistváni úton járva, az ő országfölajánlása, melyben oltalmat nyert a magyar, a mi számunkra is valósággá váljék. Legyen Szent István király imája oltalmunk, erőnk, Mária szeretete legyen bizalmunk és reménységünk, és így éljük azt az életet, amelyet az Isten nekünk, magyaroknak szánt. Kérjük hát reménykedve, hittel és bizalommal: Isten áldd meg a magyart!”

A szentmise után a Magyar Szent Család ereklyéit körmenetben kísérték át a Nemzeti Emlékhelyre, Szent István király és Szent Imre herceg sírjához, ahol a hagyományokhoz híven a város polgármestere, Cser-Palkovics András mondott beszédet. (...) A polgármester arról is szólt, különösen szimbolikus, hogy az idei Királyi Napok éppen a fogadalmi ünnepen kezdődnek. Mint mondta, ez valódi ünnep hitéleti és közösségi szempontból egyaránt. „Mert mikor, ha nem ebben a rohanó és sokszor értékvesztett világban fontos az, hogy megtaláljuk azokat a közös pontokat, azokat a közös értékeket, amelyek mellett ki tudunk állni, és amelyek összekötnek bennünket. Fontos, hogy végre legyenek olyan napok, időszakok és ünnepek, amikor nem azt keressük, hogy mi választ szét bennünket” – hangzott el.

Az ünnepi beszéd után Spányi Antal megyéspüspök elimádkozta a szentistváni országfelajánló imát, majd Cser-Palkovics András polgármester, Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke közösen koszorúzta meg Szent István király és Szent Imre herceg sírját. A koszorúzást követően a résztvevők elénekelték a Boldogasszony Anyánk himnuszt, és ünnepélyes menetben visszakísérték a Magyar Szent Család ereklyéit a Püspöki Palotába.

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír