A Szentatya a börtönből kikerülők „erkölcsi életfogytiglanja” ellen

Az egyik argentin rab kérdése az volt, hogy szabadulása után hogyan táplálhatja hitét a kísértések közepette, amelyek rá várnak, és a lelki segítségnyújtás nélkül, ami a börtönben még rendelkezésére áll.

Az életet úgy kell fogadni, mint ahogy a kapus teszi a labdával

Ferenc pápa a nehéz kérdésre tanácsokat adva válaszolt. Előrebocsátotta, hogy minden a személyes döntéstől függ, attól, hogy mit akar tenni az ember. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen megőrizni a hitet, reménnyel élni, és így haladni előre. Egy alpesi nóta szövegét idézte a pápa: „A felfelé haladás művészete nem az elesés elkerülése, hanem az, hogy ne maradjunk a földön elesve.” Ez a keresztény erkölcs magva. Mindannyian hibázunk, én elsősorban – fogalmazott a Szentatya. – Hogy miért történik velem ez, mással pedig más? Ez az élet misztériuma. Az életet úgy kell fogadni, mint ahogy a kapus teszi a labdával: ahogy és ahonnan érkezik. Egyiknek így, a másiknak máshogy jön. Mindig álljunk fel, és haladjunk előre – buzdította az elítélteket Ferenc pápa.

Egy nápolyi rab azt kérdezte a pápától, hogy az elítéltek, akiket egy életre megbélyegeztek, peremre szorítottak és kizártak a visszailleszkedés lehetőségeiből, befogadásra találnak-e a börtön falain kívül.

A börtönből kikerülőket „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom

Érzékeny pontra tapintottál – kezdte válaszát Ferenc pápa. – A befogadás terén tapasztaljuk a mai társadalom egyik legnagyobb kegyetlenségét. A börtönből kikerülőket gyakorlatilag „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom. Ez nagy igazságtalanság! Tudjátok, ki az egyház első szentje? Egy halálra ítélt rab, akinek Krisztus azt mondja: „Ma velem leszel a paradicsomban.” A társadalomnak meg kell tanulnia Krisztus példáját. De mit jelent ez? Azt, hogy mivel a halálra ítélés pillanatában az Úrra tekintettél, az Úr megújítja életedet. Ezt kell megtanulnia a társadalomnak – nyomatékosította a pápa.

Isten elfelejti a bűnöket – akkor ki vagyok én, hogy ne felejtsem el mások bűneit?

Mindannyiunknak bocsánatot kell kérnünk. Ha azt mondom valakiről, hogy „De ez bűnös, ez ezt és ezt cselekedte…”, akkor vétkezem, mert ha Isten elfelejti neki a bűneit, akkor ki vagyok én, hogy ne felejtsem el neki azokat? Egyikünknek sincs jogunk ahhoz, hogy ne felejtsük el a másiknak azt, hogy megfizetett vétkéért, hogy bocsánatot kért a társadalomtól. Ne csüggedjetek! Gondoljatok az első szentre – buzdította a rabokat Ferenc pápa. – Jézus a vámszedők, a prostituáltak között járt, és azoknak, akik bírálták emiatt, azt mondta, hogy ezek az emberek előbb bejutnak a mennyek országába, mint ők. Ezt még nem tanulta meg a társadalom. Társadalmunk még nem keresztény, mert nem értette meg Jézus e szavait – zárta a nápolyi börtön elítéltjeinek rögtönzött beszédét Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír