A Szentatya fogadta a Fokoláre Mozgalom közgyűlésének résztvevőit

A Szentatya mindenekelőtt a hivatalosan Mária Műve nevet viselő lelkiségi mozgalom elnöknőjét, Maria Vocét köszöntötte, akit a közgyűlés megerősített hivatalában újabb hat évre, majd az elnöknőnek és közvetlen munkatársainak, valamint a világ különböző részeiről összegyűlt valamennyi résztvevőnek fejezte ki elismerését növekvő apostoli munkájukért.

Ötven évvel a II. vatikáni zsinat után az Egyház arra hivatott – hangsúlyozta Ferenc pápa, – hogy az evangelizálás új szakaszában tanúskodjék Isten minden ember iránti szeretetéről, kezdve a legszegényebbeken és a leginkább kirekesztetteken, hogy reménységgel növelje a testvériséget és az örömet az emberiség egység felé vezető útján. Mária Műve, amelyet Fokoláre Mozgalom néven ismernek, a katolikus egyház ölén kis mustármagként született, de az évek folyamán nagy fává nőtt, amely kiterjeszti ágait a keresztény családban, sőt még a különböző vallások tagjai között is, mindazok körében, akik az igazságosságot és a szolidaritást az igazsággal együtt keresik. Ezt a művet a Szentlélek ajándéka – az egység karizmája – hozta létre, hogy az egyház teljesítse azt, amiért Jézus imádkozott az Atyához: „Hogy mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21)

Ferenc pápa megemlékezett a mozgalom alapítójáról, Chiara Lubichról, aki az egység rendkívüli tanúja volt élete során. Az egyház ma is azt várja a mozgalomtól, hogy az alapító karizmáját követve felelősen és kreatív módon járuljon hozzá az új evangelizációhoz. A pápa ezután három kulcsszót javasolt, amelyeknek a mozgalom szellemiségét ihletniük kell: szemlélődni, kilépni és a kommunió iskoláját megalkotni.

A szemlélődésről szólva így fogalmazott a pápa: Ma sokkal inkább, mint valaha szükségünk van arra, hogy szemléljük Istent és szeretete csodatetteit, hogy benne maradjunk. Szemlélődni azt is jelenti, hogy testvéreink és nővéreink körében élünk, megosztjuk velük a szeretetközösség és a testvériség kenyerét, várva, hogy együtt lépjünk be az Atya házába. Hiszen „félresikerült az a szemlélődés, amely kívül hagy másokat” (Evangelii gaudium 281). Ugyanezt írta már Chiara Lubich is: „Ez a modern idők nagy kihívása: elmélyülni a legmagasabb szemlélődésben, és elvegyülni az emberek között.”

A második dolog, amit a Szentatya ajánlott: „kilépni”, megtanulni a párbeszéd művészetét. Isten segítségével szélesre kell nyitni tekintetünket, meghallani testvéreink panaszát, észrevenni a társadalom sebeit és korunk kulturális problémáit.

A Fokoláre Mozgalom tagjait arra is hívta Ferenc pápa, hogy „iskolát alkossanak”. II. János Pál a „Novo Millennio ineunte” kezdetű körlevelében (43)így buzdított: „az egész egyháznak a kommúnió, szeretetközösség házává és iskolájává kell válnia”. A Fokoláre Mozgalom komolyan vette ezt a buzdítást. Az evangélium szerinti „új emberekké” váláshoz Jézus emberségétől kell példát vennünk – fogalmazott a Szentatya. Mert Jézus az új ember, akire a fiatalok minden időben feltekinthetnek, akit szeretettel követhetnek, hogy szembenézhessenek az előttük álló kihívásokkal. Az új nemzedék kellő képzése nélkül illúzió az a terv, hogy az új emberiség kialakítását alaposan és tartósan szolgáljuk.

Chiara Lubich szavai ma is időszerűek: olyan embereket, férfiakat és nőket kell formálni Jézus szíve és szelleme szerint, akik képesek lesznek felismerni és érteni azokat a szükségleteket, aggodalmakat és reménységeket, amelyek minden ember szívében lakoznak.

Ferenc pápa végül Mária oltalmába ajánlotta Mária Művét, a Fokoláre Mozgalmat és apostoli áldását adta a mostani közgyűlés félezer résztvevőjére.

Magyar Kurír